Angelika blogja

Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.
Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.
Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.
Folytatása következik Megtalálni Edent címmel.

Kezdjük egy vallomással! Amikor kiderült, hogy idehaza az eredeti kiadással ellentétben nem jelenik meg egyszerre a Calder útjaés a Megtalálni Edent, komolyan fontolóra vettem, hogy az olvasással bevárom, míg megérkezik a második fele ennek a Szerelem csillagjegyében szérián belüli duológiának. Ugyanakkor, s itt egy újabb beismerés, szörnyen gyenge vagyok, ha a kedvenc szerzőimről van szó. Úgyhogy a csak belekukkantok, milyen lett a fordításból az lett, hogy az első könyv negyede észrevétlenül lecsúszott, s nem is nagyon akaródzott már letennem, mert éreztem, kivételes és különleges utazásra visznek Mia Sheridan mondatai.

„Az embernek keresztül kell mennie egy csomó nehézségen, hogy eljusson a jobb részekhez.”

Való igaz, a történet egész lassan bontakozott ki, eleinte inkább rövid pillanatok felvillanásainak tetszett csupán, ám a stílus az írónőtől megszokott módon olvasmányos volt, s a hangulat annyira magával ragadóan erőteljes, hogy szinte sodortak magukkal az oldalak. A kép pedig, amit elém festettek a fejezetek... nos, nagyon nehéz rá szavakat találnom. Elborzadtam és hitetlenkedtem, ez nem vitás, de ennek ellenére nem egy alkalommal kaptam azon magam, hogy mélyen elgondolkodtam az okokon és miérteken. Énem azon része, amely nyitott a feltétlen hit nyújtotta megnyugvás és biztonság eszméjére, próbálta megérteni, mi motiválhatta annak a világtól elzárt kommunának a felnőtt tagjait, miért dönthettek úgy, hogy hisznek egy önmagát prófétának feltüntető embernek. Viszont a másik felem, a modern felfogású, kissé bizalmatlan, mindig kételkedő felem forrongott. Hogy lehet, hogy senki nem emelt szót a nélkülözés, az elnyomás és egyenlőtlenség ellen? Tényleg egyetlen egy embert sem borított ki, hogy egyszerűen betiltottak a regényeket? Mindenki meg tudott békélni, sőt, üdvözölte a gondolatot, hogy egy ártatlan gyermek lesz a megváltójuk? Egy gyermek, akit a többiektől elkülönítve nevel fel egy férfi és a szeretői, hogy aztán majd ő maga feleségül vegye? Egyszerűen csődöt mondott a nyitottságom, kiabálni és toporzékolni lett volna kedvem, mégsem tudtam búcsút venni a szereplőktől.

Lenyűgözött Eden csendes ereje, Calder találékonysága és jó szíve, valamint Xander kedélyessége. Imádtam a tiszta ártatlanságukat, azt, ahogyan örülni tudtak apróságoknak, és roppant mód tetszett, ahogyan természetes kíváncsiságuk fokozatosan kételyeket ébresztett bennük. Calder és Eden barátságból született szerelme pedig egyszerűen elrabolta a szívemet. Olyan édesek voltak együtt, annyira megérdemelték a boldogságot, hogy velük együtt kezdtem reménykedni, szebb jövőről álmodozva terveket szövögetni, jóllehet mindvégig baljós előérzet nyomasztott, aggódtam és rettegtem, vajon milyen nehézségekkel kell majd megküzdeniük. S bizony az írónő nem bánt kesztyűs kézzel velük. Szörnyűség követett borzalmat. Rettenetesen megviseltek az utolsó lapok annak ellenére, hogy egyértelmű volt, a legrosszabb mindkettejüket elkerülte.

Nehéz témát feldolgozó, riasztó és felkavaró, fájdalmasan elgondolkodtató volt ez a könyv, de emellett csodálatosan gyönyörű történet barátságról és szeretetről. Arra bíztatok mindenkit, merjen belevágni. Megéri, ígérem! Már csak azért is bizton merem ezt állítani, mert ahogyan a bevezetőben bevallottam, gyenge vagyok, és képtelen voltam türelmesen kivárni a második kötet magyar kiadását, helyette azonnal belevetettem magam angolul.

Kedvec idézet:

„… amikor az ember szeret valakit, akkor a hibáival együtt elfogadja.”

Könyvinfók:

Mia Sheridan
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Sándor Alexandra Valéria ISBN: 9789634571735 400 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Calder & Eden duológia 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Calder Rayness (10-18) & Eden
Hol? Ohio
Mikor? nyolc év
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? nemn

04.15.– Angelika blogja
04.17.– Kristina blogja
04.19.– Sorok között
04.21.– CBooks
04.23.– Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban letesztelhetitek, tudjátok-e, mit tartogatnak A szerelem csillagjegyében sorozat későbbi kötetei. Minden állomáson megadjuk egy-egy regény főszereplőinek nevét, a Ti feladatotok pedig megírni, az ő történetüket melyik csillagjegy ihlette.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

Tenleigh & Kyland

a Rafflecopter giveaway

Immár hagyomány, hogy a friss Fekete Tőr Testvériség kötet megjelenését követően J.R. Ward író olvasó találkozóval egybekötött dedikálást tart. A helyszín ismét a Cincinnati beli Millenium Hotel második emeleti bálterme volt, ahol szék ismét nem maradt üresen. A legnagyobb bejelentés természetesen megint a következő rész címének és főszereplőinek bejelentése volt.

A 2019 tavaszán érkező 17. Fekete Tőr Testvériség regény középpontjában Muhrder áll majd. A címe pedig The Savior (A megmentő) lesz.

Persze számos kisebb-nagyobb információmorzsa is elhangzott, ám vigyázat, ezek között szép számmalelőfordulhatnak SPOILERek.

✥ Muhrder párját, aki egyben a megmentője is lesz (lásd a címet), még nem ismerjük. Biztosan nem a félvér Jo Early, hiszen az ő párjának Sint szánja a szerző. Kettejük sztorijára hamarosan sor kerülhet, mert a történet máris alakulgat, ráadásul nagyon bírja az írónő, hogy Sin olyan kis perverz.

✥ Muhrder és JM között erdőtűzzel vetekedő feszültségre lehet számítani... nincs mit szépíteni, JM ki lesz akadva.

✥ John Matthew hivatalosan is a Testvériség tagjai közé kerül.

✥ A koporsók rejtélye nem oldódik meg a következő regényben, ellenben színre lép az első Wolfen, és fény derül Devina szerepére.

✥ Throe még jó néhány húzós helyzetet fog generálni.

✥ Az a bizonyos elpusztíthatatlan könyv akár egy portál is lehet.

✥ Elképzelhető, hogy Lash-t hamarosan viszontlátjuk még. A prófécia szerint Dhestroyer az utolsó alantast is el fogja pusztítani, és akkor biztos, hogy Lash talál valami módot arra, hogy visszatérjen. Ő és Devina lehetne a legelmebetegebb páros az írónő szerint.

✥ Lehet esély arra, hogy ha Boo képében az Őrző követtte az eseményeket, az Omega is tett hasonlót? A válasz: majd kiderül. Illetve egy ponton elhintette Ward, hogy az Őrző már nincs Boo testében, s ezzel egy időben emlékeztetett mindenkit, hogy Wrath még tartozik egy szívességgel az Őrzőnek.

✥ Az Omega ereje egyre fogyatkozik Butch miatt, de a végső kimenetelt egyelőre homály fedi, ám elképzelhetőnek tartja, hogy Luchasnak is szerepet játszik majd a dolgokban.

✥ Nalla rémálmaiban Throe-t és a lehetséges jövőt látja, akár egy Kiválasztott.

✥ Titok még, hogy lesz-e jelentősége, hogy Amalya nem válaszolt sem V, sem Jane hívására. Talán csak nem mérges valami miatt? Esetleg ő adta a könyvet Throe kezébe avagy ő volt a jósnő? A válasz ismét csak a szokásos, majd meglátjuk volt.

✥ A Legacy történeteket szeretné beilleszteni a FTT világba az írónő, így változhat a megszokott megjelentetési ütem. Valószínűleg évi egy könyv és egy találkozó lesz a jövőben, mert úgy gondolja, nagyon megterheli most az olvasók pénztárcáját. Ezt az okot hozta fel akkor is, amikor arról kérdezték, lesz-e még Beavatás jellegű kötet.

✥ A helyszín továbbra is Caldwell marad.

✥ Az árnyékok és manipulátorok segítenek a Testvériségnek, ha a helyzet úgy kívánja majd. Akár akkor is, ha a vámpír világ lelepleződik az emberek előtt. Warden egyébként úgy érzi, hogy Rehvnek többet kellene szerepelnie a jövőben. Még álmodott is vele néhány napja.

✥ Az idővonal lassan elérkezik ahhoz a részhez, ahol megszületik Aggie.

✥ Manny-nek nem kell aggódnia a vámpírrá vállás és az öregedés miatt Payne-nek köszönhetően, még ha a jó doktor ezzel így konkrétan nincs is tisztában.

✥ J.R. Ward nagyon szeretné megmutatni Jose-nak, hogy Butch-al minden rendben.

✥ Lassiter könyvére van esély, node ki lenne képes elviselni az angyalt, akinek lassan amúgy elő kell állni a farbával. A közte és V közötti feszültség okairól leginkább csak akkor tudhatunk meg részleteket, ha végre sor kerül majd az angyal regényére. Valaki felvetett, hogy ha az Őrző visszatérne, és ő lenne Lassiter párja, akkor mondhatná V-nek, hogy 'Na ki az apucid?'.

✥ Jó lenne V és Payne kapcsolatát bemutatni, mondta a szerző, de nagyon nehéz ennyi kapcsolatot ábrázolni egyszerre ugyanakkor a könyveket elfogadható hosszúságunak megtartani.

✥ Z és Bellaéletéből most épp nincs tervben A Királyhoz vagy a Beasthez hasonló regény, esetleg csak egy e-könyvnyi novella.

✥ Trez és Selena története nincs lezárva, egyelőre nem is lesz, de egyszer még visszatalálnak egymáshoz.

✥ Amikor az egyik résztvevő Assail unokatestvéreiről kérdezett, az írónő előbb elmondta, mennyire kedveli őket, majd felvetette, vajon mit szólnának az olvasók, ha az ikrek egy nő mellett kötnének ki.

✥ Minden évben felteszi valaki a kérdést, kiderül-e, hogy John voltaképp Darius. Eddig mindig az volt a válasz, hogy nem. Most viszont Ward az asszisztensek elől az asztal alá bújva suttogta, hogy nem biztos benne, elvégre Lassiter mindent tud, és neki aztán jó nagy a szája.

✥ Blay Testvérek közé iktatására szintén rákérdeztek. Ezúttal az hangzott el, talán más lesz az ő útja. Viszont Xhexés Payne helye közöttük lesz majd egyszer.

✥ A Legacy történetekben említett háztulajdonos unokája még fontosabb szereplővé is vállhat.

✥ Giselle visszatértére a válasz: olvassatok, csakúgy mint arra az érdeklődésre, mikor láthatjuk viszont Eddie és Adrian karakterét.

✥ Tervben vannak a Dearest Ivie-hoz hasonló novellák. Akad olyan karakter, akit máris kedvel Warden, de mi még nem hallottunk róla.

✥ Silas bátyja még fel fog tűnni a jövőben.

✥ Ivie valószínűleg azonnal kezdhetne a klinikán, mint nővér. Viszont elképzelhetetlennek érzi, hogy Manny és Butch apja náluk legyen orvos, mivel van egy olyan érzése, hogy nem épp jó fej a pasas.

✥ Sola nagymamája talán már sejti, hogy mifélék Assail és az unokatestvérei. Ám mivel okos nő, képes elfogadni őket így is.

✥ Az írónő számára leginkább Peter Steele testesíti meg azt, amilyennek Wratht elképzelte.

✥ Az NBC egyelőre nem lépett tovább A bourbon királyai sorozat ügyében.

A hírek és fotók Under the Covers, Amy, Betsy Dés who twitterjéről származnak.

A hivatalos összefoglaló ITT olvasható.

Ízelítő a teremben játszott playlistből:

Sola Morte, az egykori besurranó tolvaj és széf-specialista felhagyott törvényen kívüli életével. Miután megmenekült egy drogbáró karmai közül, Caldwelltől messze igyekszik csendben meghúzni magát és szeretett nagyanyját biztonságban tartani. De a szíve északon maradt annál a férfinál, aki áttört a páncélján: Assailnál, akinek esze ágában sem volt szerelembe esni, pláne nem egy emberi nővel.
Úgy tűnt, kettejüknek nem lehet közös jövője. A nő nem sejtette, hogy a férfi vámpír, az pedig nem tervezte feladni a fegyverkereskedelmet. Ám a sorsnak más tervei voltak. Amikor Assail kómába esik, és mindössze egy hajszálon függ az élete, unokaöccsei felkutatják Solát, és a segítségét kérik. S bár a nő a legkevésbé sem szeretne visszatérni, hogyan is hagyhatná meghalni a férfi.
Amikor a vámpírok új halálos ellensége színrelép és a Testvériségnek ismét szüksége van Assailra, Sola célpontból egy általa nem értett háború résztvevőjévé válik.
Vajon ha fény derül a férfi titkára, a nő megfutamodik, vagy követi a szívét?

„Destiny was such a thief.”

Múlt héten jött ki a 16. Fekete Tőr Testvériség regény, és bár már lassan tizenkét esztendeje szerettem bele a sorozatba, rajongásom töretlen. Olyannyira, hogy bár Assail és Sola története nem töltött el épp extatikus várakozással, azért a megjelenés reggelén már igen csak korán elkezdtem bűvölni az e-olvasómat, hogy vajon munkába indulás előtt sort tudok-e keríteni egy kis kóstolóra. Szerencsémre igen, aztán pedig a napom nagyjából minden, nem munkával töltött percét a Thief kötötte le.

Ez alapján jogos lenne a következtetés, hogy elképesztően jó részt kaptunk idén, ám be kell vallanom, a kíváncsiságom és a széria iránti imádatom a valódi ludas abban, hogy egy nap alatt bekebeleztem a 480 oldalas könyvet. Úgy érzem, a négy történetszál közül mindössze egy olyan akadt, amely valódi újdonságot és izgalmat volt képes hozni, a másik három számomra kissé töltelék ízűnek hatott. Ezzel nem azt állítom, hogy egyiket sem olvastam élvezettel, csak épp nem váltották ki belőlem azt a torokban dobogó szívvel és furcsán remegő gyomorral járó valódi izgalmat, amit a különösen szuper sztorik képesek elérni.

Nekem a Victoria Benloise feltűnésével és ténykedésével foglalkozó fejezetek voltak a legunalmasabbak. Egyszerűen nem láttam a valódi potens gonosz karaktert a nőben, ráadásul az általa okozott ’probléma’ szinte egy pillanat alatt foszlott semmivé. Fölösleges figyelem és lap pocsékolásnak éreztem. Mintha egy több hektáros gyümölcsösben egyetlen méhecske dühös döngicsélésével foglalkoznánk órákig. Nonszensz. Azt hiszem, utoljára a Halhatatlan szeretőben éreztem így a tv-stábbal foglalkozó jelenetek kapcsán.

V és Jane történetszálával kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Furcsáltam picit, hogy ismét velük foglalkozunk. Bosszantott, hogy már megint az ’őszinteség - bizalom - társak vagyunk’ probléma háromszögében bolyongtak. Dühített, hogy újfent a kis híján el kell veszítenünk egymást, hogy beszélni tudjunk az érzéseinkről fordulattal jutottak túl a drámán. Ugyanakkor, ha túllépek azon a morcogásomon, hogy az írónő láthatólag jobban imádja ezt a párost, mint jómagam, akkor el kell ismernem, hogy kapcsolati nehézségeik hihetőnek és életszerűnek hatottak. Tetszett, hogy a kemény pasi álarc mögött azért ott lapult a párja (és anyja) figyelmére éhes lélek. De legfőképpen az értintett meg, amikor napvilágra került a doki munkamániája mögött meghúzódó ok, mert őszintén, ki ne akarná mindentől megóvni és megmenteni a szeretteit. Épp ezért nagy pirospont jár szerintem Manny helyzetfelismeréséért és problémakezelésért. Bírom, hogy milyen laza, higgadt, mégis professzionális az ürge. S roppant kíváncsian várom, kivel bővül majd a klinika személyzete a jövőben.

„…when fate sent you true love, no matter what form it took, you needed to accept the gift.”

Mivel közel állnak a szívemhez mind a második esélyt kapott szerelmek, mind a meggyötört, ámde meg nem tört főhősök, a fő szerelmi szál nekem igazából tetszett. Lubickoltam a kötődés és édes szerelem perceiben, csakhogy egy apróság némi árnyékot vetett a boldogságomra. Sola utolsó megmoccanását leszámítva mindkettejük karaktere mintha csupán fakó árnyéka lett volna korábbi önmaguknak. Belevaló és érdes személyiségük olyan erős polírozáson esett át az egymástól távol töltött idő alatt, hogy ha csak most találkoztam volna velük, el nem hiszem, hogy mindketten törvényszegő, bűnös lelkek, akik nem riadnak vissza vérrel vörösre festeni a kezeiket. Illetve még egy gondolattól nem tudok szabadulni velük kapcsolatban. Nem értem, mi végre nem kínált semmi megoldást az írónő arra, hogy itt egy vámpír és egy ember talált párra egymásban. Rendben van, hogy per pillanat nagy a boldogság, mindenki elfogadja úgy a másikat, ahogy vannak, de mi lesz mondjuk harminc év múlva? Vagy a félvérek jelentette komplikációk, s a mind inkább fenyegető emberek előtti lelepleződés megoldásával kapnánk majd válasz erre a kérdésre is? Meglátjuk! Egy biztos, Assail & Sola egymásra találása így, ebben a formájában számomra picit túlromantizált és befejezetlen volt.

Furcsa ezt leírni, de engem ebben a kötetben az új főgonosz körüli események hoztak a leginkább lázba. Viszolygással vegyülő kíváncsisággal figyeltem, ahogyan Throe próbálgatta az új erejét, és fejcsóválva olvastam a hatalom megdöntéséről szőtt terveit. Nem kétséges, bőven akad majd tennivalójuk a Testvéreknek. Ráadásul micsoda ironikus kikacsintás az a különleges vízzel töltött golyó! Vámpírok harcolnak fajuk megmentésért kvázi szentelt vízzel… haláli! Plusz volt még egy rétege a regénynek, ami szerintem ehhez a történetszálhoz kapcsolódik, s ahogyan az író-olvasó találkozón elhangzott kérdéseket nézem, nem én voltam az egyetlen, akiben felvetődött ez az ötlet. Felettébb különös, hogy egy megsemmisíthetetlen, fekete mágiával megtöltött könyv eltűnhet az Őrző kincstárából, és elég nyugtalanító, hogy a direktrix Amalya sem V, sem Jane hívására nem felelt. Elképzelhető lenne, hogy belehabarodott Throe-ba, és azért segít neki, vagy valamivel kényszerítik? Vagy az is lehet, hogy szimplán én kombinálom túl a dolgot. Viszont mivel ilyen agyalásra késztetett, kijár érte az elismerés.

Mindent összevetve nem állíthatom, hogy ez lenne a sorozat csúcsa, sőt, az én szememben inkább a sereghajtók közé tartozik. Mégis, sajnáltam volna, ha kihagyom, s egyetlen percig sem kérdés, máris várom a következő könyvet. De mi már ez a butaság, hogy a Fekete Tőr Testvériség egybeolvad a Legacy szériával, és mindössze egyetlen kötet érkezik majd évente? Ez kínzás!

Kedvenc idézet:

„At the end of the day, absolute trust was the working definition of true love.”

Strider, a Vereség démonának őrzője, sohasem veszíthet, hacsak nem akar pokoli kínokat szenvedni. Számára az élet győzelem vagy halál - amíg Kaia, a csábos hárpia, sarokba nem szorítja a megadás kísértésével.
Kaiának, akit népe Csalódásnak csúfol, az élete árán is el kell hoznia az első díjat a hárpiák világbajnokságáról, így nem tűrheti, hogy Strider összezavarja. Ám Stridernek is megvannak a maga tervei az első díjjal: el akarja lopni az isteni gyártmányú, ősi varázseszközt, mielőtt eldőlne, ki lesz a világbajnok. Ám ahogy egyre durvábbá válik a versengés, kiderül, hogy itt egyetlen díj számít: a szerelem, amelyben egyikük sem hitt...

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal megáldott férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

„Strider az ő kedvenc mérge, aminek máris függője…”

Évek óta követem a démonokat saját testükben őrző harcosok történetét, s bár olykor alacsonyabb hőfokra kapcsol a rajongásom, úja és újra visszatérek hozzájuk. Olyannyira, hogy ha kedvenc pararománcokról szól a diskurzus, a top5-ös listám egyik biztos részvevője Gena Showalter Alvilág urai sorozata. Nem meglepő hát, hogy Strider és Kaia történetét sem először vettem kézbe. Az angol nyelvű kiadásról írt gondolataimat ebben a bejegyzésben osztottam meg még 2011-ben, s a véleményem a magyar fordítást olvasva sem igen változott, így most csupán egy listán összefoglalom, szerintem miért érdemes időt szánni az Éjsötét játszmák bő ötszáz oldalára, illetve mi volt az, amitől én ráncoltam picit a nózimat.

✔ Hárpiáktól az angyalokon át az istenekig természetfeletti lények egész sorával találkozhatunk a lapokon.

✔ Ez a regény egyszerre szenvedélyes és akciódús - meg néhol picit tragikus -, no meg persze tartogat néhány meglepetést is.

✔ Aki élvezte a Kresley Cole által alkotott Halhatatlanok világában a Talizmán Kupát, annak a Hárpiák viadala sem fog csalódást okozni.

✔ A jól adagolt vicces beszólások és incselkedő perlekedések garantálnak pár mosolygós percet.

✔ Mindkét főszereplő igazán méretes egoval rendelkező személyiség, ám hibáikkal együtt roppant szerethetőek. Románcuk pedig hihető módon, lassan de biztosan bontakozik ki.

✔ A történet egyik szívmelengető üzenete, hogy a családot nem feltétlenül a vérségi kötelék teremti meg. A mély szeretet és tisztelet legalább olyan erős kapcsolatot jelenthet.

✔ Az átívelő cselekmény szálon sikerül végre jelentős előrelépést elérnie a csapatnak.

✔ Ugyan sem a Kane, sem a Paris mellékvonal nem kap túl nagy hangsúlyt, de izgalmasan megfűszerezi a regényt, és ügyesen alapozza meg mindkettejük saját sztoriját.

✔ Ebben a kötetben ismerhetjük meg a The Darkest Promise-ban, no meg Cameo életében fontos szerephez jutó Lazarust, aki Thüphon és egy gorgó leszármazottja.

✔ Szerintem megérdemel egy külön említést mind a lenyűgöző családfával büszkélkedhető William, mind a sztoikusnak tűnő angyalharcos, Zacharel.

✘ Vérzett a szívem Lazarusért, és a főnix adottságok alaposabb kihasználását vártam volna vele kapcsolatban.

✘ Annak ellenére, hogy a játékok fődíja a Szétválasztó Pálca volt, senki ne számítson össznépi Lord gyűlésre, a legtöbben közülük csupán pár pillanatra teszik tiszteletüket.