Angelika blogja

Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra?
Brooks és Maggie May szeretik egymást… de nem szeretik önmagukat.
Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

„Ő jelentette számomra a legszebb utazást...”

Nem titok, hogy Brittainy C. Cherry-nek bérelt helye van könyvmoly szívem lírai szépségű romantikus köteteket imádó sarkában. Így aztán kár lenne tagadni, hogy ha az Az vagy nekem sorozat darabjai kerülnek szóba, nos, a véleményem egy hangyányit elfogult. Csak rajongólányosan csillogó szemekkel, elragadtatott sóhajokkal tűzdelt lelkes fecsegésre telik tőlem, akármelyik részről alkotott véleményemet kérdik. Az ok roppant egyszerű: Ezek az egymástól nagyon eltérő, mégis egyaránt érzelmes s csodálatos történetek a lelkemhez szólnak, és édes szépségükkel teljesen elvarázsolnak. Plusz, őszintén bevallom, a borítókra sem esik épp rosszul ránézni. ;)

„Megértettem, hogy a szavak néha üresebbek tudnak lenni, mint a csend.”

Mivel a Lebegésés a Tűzeső után harmadikként a Csendfolyó is bekerült nálam a kedvencek közé, ezért egy percig sem volt kérdéses, hogy az eredeti angol után, bizony magyarul szintén olvasni akarom. Anno harminchárom idézetet mentettem el az e-olvasómon, most, a papír kiadást kézbe fogva, szintén nem spóroltam a színes jelölő lapocskákkal. Mindahány mondat és jelenet kedves a szívemnek, de a legdrágább tagadhatatlanul ez:

„A te szívdobbanásaid forgatják a földet.”

Olyan kis kedvesen egyszerű, mégis, ahányszor eszembe jut, mosolyt csaj az ajkamra, és könnyeket a szemembe. Pontosan úgy, akár Maggie és Brooks szerelmének harminc esztendőn átívelő szerelme, amely egyszerre volt fájdalmas és gyönyörűséges.

S bár számtalan apró részlet hozzájárult ahhoz, hogy ennyire mély hatást gyakoroljon rám a regény, van egy bizonyos, amely messze kiemelkedik a sorból. Csöppet sem meglepő módon a könyvek szeretete, amely szinte átitatta a lapokat, teljességgel lenyűgözött. Persze, imádtam a gyermekkori pillanatokat, az üzeneteket, azokat az 5 perceket, azt a rengeteg zeneszámot, Brooks kitartó, csendesen gondoskodó természetét, a papa giccsesen szörnyűséges vicceit, a családi és baráti szeretet megnyilvánulásait is. Ám az, ahogyan az írott szó iránti mély rajongást, az életünkre, látásmódunkra gyakorolt hatását megmutatta a szerző, egyszerűen lehengerelt.

„Egy lenyűgöző könyv sokadik újraolvasásra is tartogat meglepetést. Mindig ráébreszti az olvasót valami újra, másként láttatja vele a világot, függetlenül attól, hogy hányadszor olvassa a történetet.”

Zseniális, hát nem?

4 apró érdekesség:

➊ A borítón Luke Ditella látható. Amikor az írónő meglátta az instagramját, rögtön érezte, hogy tökéletesen megtestesíti Brooks-ot.

➋ A regényben említett zenék:	➌ Brooks és Maggie dala:

➍ Idén Valentin napon előtt a True Story Book Blog oldalán számos szerző osztotta meg egy-egy kedvelt karakterük szerelmes üzenetét, közöttük volt Brittainy C. Cherry is.

Könyvinfók:

Brittainy C. Cherry
Kiadó: Libri Fordító:H. Prikler Renáta ISBN: 9789634331193 432 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Az vagy nekem 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Brooks Tyler Griffin & Maggie May Riley
Hol? Harper County (Wisconsin)
Mikor? 2004-2026
Érzékiség? visszafogott
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

08.31. - Deszy könyvajánlója
09.01. - Zakkant olvas
09.02. - Angelika blogja
09.03. - Könyvvilág
09.04. - CBooks
09.05. - Insane Life
09.06. - Krisztina blogja
09.07. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A Csendfolyó egyik főhőse Maggie igazi könyvmoly, rengeteget elolvas a történet során, így most egy igazi könyvmolyos játékra hívunk titeket. A feladatotok az lesz, hogy a kissé hiányos fülszövegekből kitaláljátok az általa elolvasott könyv címét és íróját.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. (...) a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. (....) akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban.

a Rafflecopter giveaway

Már az első pillanattól tudtam, hogy Callan Walker bajt fog hozni rám. Az önelégült mosolya, a dögös ausztrál akcentusa és a drága cipői mind arról árulkodtak, hogy ez a pasas megszerzi, amit akar. És most két dolgot akar: egy bűnös éjszakát és a segítségemet, hogy a nagybátyja hagyatékának kezelése ügyében kijátszhassa az anyját.
Ám egyiket sem adhatom meg neki, hiszen én vagyok az egyetlen, aki megóvhatom a húgomat attól, hogy állami gondozásba kerüljön. S bár mellette szól a pénze és a vonzereje, a kétségbeesésem sokkal erősebb ezeknél. A családja cégénél betöltött ideiglenes pozíciómból akár teljes idős állás lehet. Szükségem van rá, hogy így legyen.
Csakhogy, amikor Callan szemeinek simogatását érzem a testemen, olykor megfeledkezem a kötelezettségeimről. Átható tekintete felszínre hozza a megfáradt külsőm mögött rejtőző gondtalan, jókedélyű lány énemet.
És minden rendben is volt - egy pár röpke pillanatig. Az éjszaka, amit együtt töltöttünk, hiba volt. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy belekeveredjek a családi viszályukba. A drága ruhák hiába takarnak érdekes lelket, nem feledkezhetek meg róla, hogy ő csak ideig-óráig lesz itt, nekem pedig túl sok a veszíteni valóm.
Milyen kár, hogy a bolond szívem képtelen ezt felfogni...

Ha egészen őszinte akarok lenni, nem tudtam biztosan, mire is számítsak ettől az együttműködéstől. Egyrészt Sarina Bowen könyveire rögtön rárepülök, másrészt egyetlen Sarah Mayberry kötetet sem olvastam még. Szerencsére úgy tűnik, a két hölgy ügyesen dolgozik közösen.

“No flirting, no touching, no eye-fucking, no dirty-talk between nine and five.”

Kellemes, a milliomos playboy jó útra tér típusú jelenkori románcot hoztak össze. A szöveg szép gördülékeny volt és az élvezetes, csöppet pimasz humor sem maradt el. A történetet inkább karakter központúnak mondanám, mint magával ragadóan fordulatosnak. De nekem tetszett, mert ez azt is jelentette, hogy bár a gyász árnyékában szökkent szárba a szerelem, ráadásul mindkét főszereplő oldalán akadtak titkok és (fél)hazugságok, a regény mindvégig könnyed hangvételű tudott maradni. Nem volt szükségtelen nagy drámázás, mindössze pár, előre jól látható buktatót hozott a boldogsághoz vezető út.

Egyébként a főszereplőkről szólva meg kell említenem, mennyire megkedveltem Callan és Grace kettősét. A férfi ránézésre csupán egy jóképű, gazdag ausztrál playboy, de voltaképp arany szíve van, és valódi emberbarát. A lány két lábbal a földön álló, keményen dolgozó, pimasz new yorki. Teljesen eltérő háttérrel rendelkeznek, mégis mindketten családi problémáikkal küszködnek. Talán pont ezért tetszett annyira, ahogyan összefonódott kettejük élete. Kölcsönzött némi munkahelyi románc felhangot a sztorinak valamint jópofa adok-kapok párbeszédeket eredményezett, ráadásul élvezet volt nézni, ahogyan apránként kiderült, milyen helytelenek voltak a másikkal kapcsolatos előítéleteik.

A váltott szemszögű narráció, a családi kötelékek fontosságának hangsúlyozása, a megindító búcsúbeszéd, a cuki kutyus mind-mind csak fokozta az olvasás élményét. Ám az abszolút kedvencem Callan bűnbánó szerelmes levele volt, amelyet kézhez kapva Grace olyan őrült módon rohant a férfi után, hogy arról rögtön a Bridget Jones film vége ugrott be.

Szóval a Temporary egy új írói együttműködés élvezetes nyitánya, ami remélhetőleg nem marad folytatás nélkül. Én például nagy kíváncsi lennék Claire történetére.

Ui.: Ennek a regénynek köszönhetően csillapíthatatlan vágyat érzek rá, hogy megkóstoljam a Tim-Tam-et és a fagyasztott Vovo-t is.

Kedvenc idézet:

“Facts are wonderful things, but they’re only valuable if you have a purpose for them.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?

„A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Gyanítom, a kisebbség táborába fogok tartozni, de én bizony nem estem ki a papucsomból ettől a sztoritól. Pedig az általam korábban látott értékelések alapján bizony arra számítottam. Azt hittem, ettől a könyvtől elakad majd a szavam, és napokig jó féle poszt-könyv-mámorban lebegek majd. Nos, meglepő módon nem.

„… az ember nem kaphat meg mindent egy párkapcsolattól.”

A regény ígérete iszonyatosan csábított. A prológus elképesztő nagyot ütött, mondhatni a lapok mellé szögezett (legalább is egy időre). A regény utolsó 5% szintén hihetetlen intenzív élményt nyújtott, ráadásul elindított bennem egy sor mi van, ha gondolatot. Ám a köztes résszel bajban vagyok. Egyrészt látom a lehetőséget, másrészt képtelen voltam elveszni a sztoriban. Pedig az igazán jó kötetek egyik ismérve, hogy a történetben élek, hogy képtelen vagyok kiszakadni belőle, hogy a szereplőkkel lélegzek, aggódok és örülök. Itt ez sajnos nem történt meg. S faramuci módon ezért legfőképpen az a narratíva stílus a felelős, ami az egyik különlegessége a Kilenc percnek, nevezetesen, hogy autobiográfia szerűen meséli el a történéseket. Mindent Ginny szemszögéből, az ő visszaemlékezéséből tudhatunk meg. Viszont rendkívül tárgyilagos, higgadt és visszafogott módon. Úgy értem, nekem hiányzott a valódi érzelmi töltet, a tényleges mélység. Olyan volt, mintha a Leslie nevű újságíró által készített mélyinterjú anyagát hallgatnám. Azt az interjút, amihez láthatólag nem füllött igazán a foga a hősnőnek, mert bár a tényeket, a főbb eseményeket mind elmeséli, nem volt célja, hogy igazi karaktert adjon a szereplőknek, hogy magával rántson minket, olvasókat, abba az érzelmi zűrzavarba, ami a Grizzel töltött éveit áthathatta. És számomra emiatt mindössze közepes élményt jelentett az amúgy roppant sötét, tragédiáktól, manipulációktól és titkoktól súlyos történet.

„Az olvasók ezt akarják, egy szerelmi történetet, és szükségem van egy csattanóra a végén.”

Na igen, titkok. El kell ismernem, komoly konspirációs eszmefuttatást indított el bennem a könyv lezárása, annak ellenére, hogy voltaképp akár így, egymagában is fogyasztható. Ráadásul ezek a gondolatok elég felemás érzéseket keltenek bennem. Mert látom én, hogy Grizz micsoda bűntetteket követetett el, de atyám, azt kívánom, bárcsak lenne rá mód, hogy éljen, és újra egymásra találjanak Ginny-vel. Persze tudom, hogy Cicc törvényes férje ebben azért komoly akadályt jelentene, de őszintén szólva nekem csöppet sem szimpatikus a pasas, olyan nem jó értelemben bizsereg tőle a bőröm, így simán hajlandó lennék feláldozni az ügyért. Ugyanakkor persze nagyon is elképzelhető, hogy mindezt csak azért hordja össze az agyam, mert annyira epikus szerelmi történetet akartam, plusz áhítozok egy valódi happy endre. Az igazság viszont az, hogy ez a regény messze nem egy hagyományos értelemben vett love sztori. Nem édes, nem szexis, nem érzelmes. Könnyednek vagy rózsaszínnek meg aztán végképp nem mondanám. Érdekes. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Így egy különös befejezés passzolt hozzá a leginkább.

Kedvenc idézet:

„… hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért.”

Zenék a könyvben:

Steppenwolf – Magic Carpet Ride♪ ♫ ♬

Jeannie C. Riley - Harper Valley P.T.A.♪ ♫ ♬

The Moody Blues - Nights In White Satin♪ ♫ ♬
Seals & Croft – Summer Breeze♪ ♫ ♬

Jimi Hendrix - Star Spangled Banner♪ ♫ ♬

Boston - More than A Feeling♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Beth Flynn
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Sándor Alexandra Valéria ISBN: 9789634571438 288 oldal, kartonált

Műfaj: dark románc
Sorozat:Kilenc perc 31.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Ginny nézőpontú

Ki? Jason William Talbot & Guinevere Love Lemon
Hol? Dél Florida
Mikor? 1975-2000
Érzékiség? visszafogott
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? akár

09.25.– Angelika blogja
09.27.– MFKata gondolatai
09.29.– Sorok között
10.01.– Könyvvilág
10.03.– Betonka szerint a világ
10.05.– Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.

Az 1954-es, Benedek László által rendezett A vad című filmben egy ilyen motor hátán látható Marlon Brando.

a Rafflecopter giveaway

Elöljáróban: Ez a bejegyzés egy kicsit más, egy csöppet magán élménnyel terhelt, részben beharangozó, részben pedig véleményt megosztó agymenés. Akit inkább csak az érdekel, milyenek a könyvek, amelyek elindították ezt az egészet, azok keressék a félkövér részeket. 😉

Imádok olvasni. Élvezek új szerzőket és új sorozatokat felfedezni. Már maga a vadászat – a borítók mustrája, a fülszövegek tanulmányozása, az értékelések böngészése és az akciók hajkurászása – kellemes melegséggel tölti el könyvmoly szívemet. Ha pedig jól választok, akkor nagyszerű órákat tölthetek egy szórakoztató olvasmánnyal. Általában eztán jön az a rész, ahol világgá kürtölöm, micsoda szuper kis regényre bukkantam. Vagy épp nem… Mert van, hogy egy újabb gyöngyszem csábítása erősebb, mint a késztetés, hogy billentyűzet elé kucorodjak. Így esett ez akkor is, amikor hosszú hónapok hezitálását követően végre ismeretséget kötöttem Sara NeyHow to Date a Douchebag szériájával. Teljesen levett a lábamról mindkét, akkoriban már elérhető kötet. Annyira tetszett az írásmód, a humor és romantika isteni elegye, hogy mindössze három nap leforgása alatt új kedvenc new adult sorozatot avattam, és alig vártam, hogy a trilógia záró részére is rátegyem a mancsomat. S bár mindig félve jelentkezek amerikai előolvasói példányokra, mihelyt szembe jött velem a lehetőség, már kattintottam is. Gondoltam, majd egyben áradozok nektek mindháromról.

No persze, ahogy azt Móricka elképzelte… ugyanis ebből sajnos egy, a blogolás bizony nem fenékig tejföl típusú élmény kerekedett. Tudom én, hogy kívülről csak az látszik, hű, nekünk mennyi könyvet küldenek a kiadók ingyen, meg hány regényt olvashatunk már jóval megjelenés előtt. Ráadásul hazudnék, ha azt mondanám, nem hihetetlenül megtisztelő, ha érdemesnek találtatunk arra, hogy egy szerző bizalmat szavazzon nekünk, mint ahogy azt is botorság lenne állítani, hogy nem szenzációs érzés kézbe venni a tiszteletpéldányokat. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, micsoda munka folyik a háttérben. Keresünk, kutatunk, jelentkezünk, egyeztetünk, majd újra egyeztetünk, fotózunk, megosztunk, olykor vitába keveredünk a technikával vagy épp a kommentelőkkel, véleményt alkotunk, bejegyzést írunk, képeket és montázsokat szerkesztünk, posztolunk és rajongva támogatjuk a szerzőket. Örömmel tesszük ez nem is vitás, de ez az, amit mi nyújtunk azokért a bizonyos ’ingyen’ kötetekért.

Szóval, kész voltam megint akár egy órát azon töprengeni, milyen képet is lőhetek majd az instára, milyen frappáns egysoros twitter posztban örömködhetek, s persze nekiduráltam magam a számomra mindig mumusnak számító fülszöveg magyarításnak. Aztán vártam, és még mindig vártam, hogy halljak a PR cég felől, vajon mikor landol a kindle-ömön a harmadik Douchebag történet. Nos, soha. Illetve az amazon persze hamarosan kiküldi az előrendelt példányomat, de ARC kötethez sajnálatosan nem lehetett szerencsém.

Volt már ilyen, lesz is, nem nagy dolog. Picit mindig szúr a visszautasítás, de túlteszi magát rajta az ember lánya, és ismét nekifut egy másik alkalommal. Hogy akkor mégis mi olyan fene különleges ebben az esetben, hogy itt untatlak vele titeket? Nos az, ahogyan az általam amúgy nagyra tartott marketing cég intézte ezt az ügyet. Ugyanis kitöltöttem a regisztrációs ívet, azt, amelyik kimondottan az előolvasói példányt célozta, mindent kétszer ellenőrizve, nehogy gubanc legyen. Később jeleztem, hogy nem kaptam emailt a beosztásról. A válasz: Feltehetően nem ment át a jelentkezésem. Előfordulhat, fene a számítástechnika olykor fellázadó bytjait. Majd jelezték mások is, hogy hasonlóan jártak, ám tőlük email címet kértek. Hmm… most akkor hogy is van ez? A blogom nem ütött meg egy szintet, esetleg az a gond, hogy nem angol az anyanyelvem, vagy más volt a ludas? Piszkált az dolog, de nagylányosan továbbléptem. Ám amikor pár napra rá megkaptam a promo poszthoz szükséges dolgokat, akkor elszakadt a cérna. Hiszen mindössze egy jelentkezési lapot töltöttem ki, ahol azt ikszeltem, hogy a megjelenés napja körül értékeléssel szeretnék részt venni a regény népszerűsítésében. Plusz a korábbi üzenetváltás alapján nem volt rostálás a jelentkezők között, mindössze az enyémet nem fogadta a rendszer. De lám, itt ez az email. Ha az első ilyen esett lett volna, nyelek egy nagyot. Csakhogy nem az volt! Érdekes véletlen, hogy mindannyiszor ugyanaz volt a bonyolítója a kampányoknak. *sóhaj*

Később, miután a fülemből szivárgó gőz felhője elült, persze megszólalt a józanabb énem is. Hiszen mi a legfontosabb? Az, hogy itt egy totál laza írónő, aki egyészveszejtően kellemes, váltott szemszögben elmesélt new adult sorozatot hozott össze, amit szerintem rengetegen imádnának kis hazánkban is. Mindhárom részben egy-egy egyetemi sztár atléta – birkózó, hogy pontosak legyünk - találja meg élete szerelmét az első találkozásra még szóba jöhetőnek sem gondolt leányzóban. A történetek kellemesen könnyedek, viccel és szócsatákkal fűszerezettek, s nem utolsó sorban szenvedélyesek. Bár apróbb bukkanók adódnak a főszereplők boldogságához vezető úton, nem kell attól tartani, hogy fölös drámázások cincálják az idegeinket. Nálam külön plusz volt, hogy előbb barátokká váltak a szereplők, csak aztán fordult szerelembe a kapcsolatuk. Őszintén hiszem, hogy azok, aki kedvelik az Off Campus köteteket, erre is vevők lennének.

És most megyek is, csekkolom a kindle-t, hátha frissítették, és végre nekikezdhetek a könyvnek. 😉

A sorozat kötetei:

➊ The Studying Hours

Oz & Jameson
➋ The Failing Hours
Zeke & Violet
➌ The Learning Hours

Rhett & Laurel

Kedvcsinálók a 3. kötethez:

Gideon Cross. Annyira magától értetődő volt, hogy beleszeretek. Azonnal, első látásra. Teljesen. Visszavonhatatlanul. Egy álom vált valóra, amikor feleségül vett. De az, hogy a házasságunk működjön, életre szóló küzdelem. A szerelem átformál. A mi szerelmünk egyszerre menedék a vihar elől és pusztító szélvész. Két megtört lélek válik eggyé. Megmutattuk egymásnak a legmélyebb, legsötétebb titkainkat. Gideon a tükör, amelyben minden hibámat látom… és a szépségemet is. Mindent megad nekem, és most ideje bebizonyítanom, hogy mellette állok és támogatom, akárcsak ő engem. Együtt megbirkózhatunk azokkal, akik gonoszul közénk akarnak állni. De a legnagyobb csatánkat talán épp a fogadalommal kell megvívnunk, ami erőt ad nekünk. Az, hogy elköteleződtünk a szerelem mellett, csak a kezdet volt. Meg kell küzdenünk érte, és vagy még közelebb kerülünk egymáshoz, vagy… elválnak útjaink.

„… a nyilvánosság azt akarja látni, hogy a milliárdosból végre elbűvölő herceg lesz. Tündérmeséket akarnak (…) és happy endet.”

Véget ért a magával ragadó Crossfire széria. Túlélte az Ötven árnyalat trilógiával való folytonos összehasonlítgatást, azt, hogy a tervezett három kötet helyett öt könyv hosszúságúra nyúlt, s hogy a szerző bizony nem kapkodta el a befejezés megírását. Ráadásul idehaza még egy kiadóváltást is át kellett vészelniük a sorozat olvasóinak. Ám leküzdve minden bukkanót Gideon és Eva szerelmének története a lezárásához érkezett.

Hozzád kötve | Melléd láncolva | Egymásba fonódva
Rabul ejtve | Eggyé válva

Bevallom, nekem most jókora keszekuszaság uralkodik a szívemben és a gondolataimban egyaránt. Keserédes az elválás, hisz megkedvelt szereplőknek búcsút inteni mindig picit olyan, mint kedves barátoknak isten hozzádot mondani. Örülök, hogy életük részei lehettem egy rövid időre, de nehéz őket elengednem. Valamint ellentmondásos érzések kavarognak bennem a regénnyel kapcsolatban is.

Vitathatatlan, hogy az írónő érti a dolgát, sőt, az elmúlt évek alatt érezhető módon csiszolódott a stílusa, s hiszem, hogy jól tette, hogy a két utóbbi kötethez már váltott nézőpontú narratívát választott. Ugyanakkor képtelen vagyok szó nélkül hagyni két apróságot: Számomra úgy tűnt, mintha az eddigiektől is több sort szánt volna a helyenként akár teljességgel jelentéktelen szereplők külalakjának ismertetésére, illetve a jelenetváltások olykor annyira hirtelenek s elvágólagosak voltak, hogy az bennem sajnos a döcögősség, a darabosság érzetét keltette.

„A legocsmányabb dolgaink hoztak közelebb bennünket egymáshoz.”

A könyv tartalma szintúgy hozott hideget-meleget. Persze hihetetlen jó volt tanúja lenni, hogy végre valóban megnyíltak egymásnak és igazán összecsiszolódtak a főszereplők. Örömmel láttam, hogy a múltjuk okozta problémák nem tűntek el varázsütésre, csak mert összeházasodtak, hanem - ha olykor nehezükre is esett – közösen dolgoztak azon, hogy harmonikus közös életet teremthessenek. Egyaránt élveztem a vadítóan heves szerelmi jeleneteket, s a szívszaggatóan őszinte beszélgetések pillanatait. Azonban nehéz szemet hunynom a tény felett, hogy olyan valódi történés, amely igazán indokolhatná e hosszúra nyúlt kötet létét, nos, drámai túlzással élve elférne egy kés hegyén. Ráadásul az én szememben ez az újonnan behozott dráma fordulat erőltetett és kiszámítható volt. Ennek oka talán az, hogy a korábbi részekben semmiféle alapozás ezzel kapcsolatban nem történt. S mivel hiányoztak az elhintett magok, most kissé légből kapott volt egy ekkora csavart bevezetni, amely emellett a valódi kibontást sem kapta meg, csak egy kurta-furcsa magyarázat meg egy hirtelen lezárás jutott neki.

„Inspiráltuk egymást, változtunk és kiteljesedtünk egymás mellett.”

Mégis, szerintem megéri időt szánni az Eggyé válva olvasására, hiszen rengeteg Gideon és Eva pillanatot rejtenek a lapok. Őszinte és gyengéd, olykor fájdalmas, néhol érzékien játékos vagy épp perzselően szenvedélyes percek sokaságát örökít meg a regény, s így elviselhetően finommá teszi a sorozattól való búcsúzást.

Kedvenc idézet:

„Szükségét érezzük, hogy beszéljünk, és annak is, hogy meghallgassanak minket.”

Könyvinfók:

Sylvia Day
Kiadó: Athenaeum Fordító:Goitein Veronika ISBN: 9789632936376 448 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus románc
Sorozat:Crossfire 5.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gideon Cross (28) & Eva Lauren Tramell (24)
Hol? New York, Westport, Ibiza, Rio
Mikor? szeptember
Érzékiség? tüzes
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem

Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

„A Royal fiúk nem olyanok, mint amire számítottam...”

Számomra a Papír hercegnő maga az ellentmondás.

Sokáig ódzkodtam tőle, mert elriasztott a ya besorolása. S bár a főszereplők valóban mindössze 17 éves középiskolások, ráadásul olykor valóban éretlen tacskókként reagálnak egy-egy helyzetre, mégis, messze vannak attól a visszafogott ártatlanságtól, amivel az én agyam azonosítja az ifjúsági köteteket. Ugyan túl részletes erotikus jelenetek tömkelegétől sem kell tartani, de szitkozódások garmada és szexuális utalások serege mellett az alkohol, a kábítószer és a szerencsejáték szintén feltűnik a lapokon. Így én inkább egy szabad szájú new adultként jellemezném a sztorit.

„Mindig történik valami. Nem mindig jó.”

Azt a sztorit, amit több helyen is szappanoperaként, avagy épp a Pletykafészekés a Narancsvidék találkozásaként írtak le. Találón, mert valóban olyan. Ezernyi titoktól terhes a főszereplő família, plusz megannyi ’drámai’ csavar színesíti az eseményeket. Ami egyrészt nagyszerű, mert folyamatosan mozgásban van a történet, nem igen vannak üres járatok, mindig ott a kérdés, mit hoz a következő fejezet. Másrészt viszont be kell ismerni, hogy a fordulatok sora picit olyan érzetet kelt, mintha a szerzők felcsapták volna a romantikus műfaj klisé enciklopédiáját. Volt itt az eltitkolt gyermektől, a szerelmi háromszögön át, az elszegényedett rokon befogadásáig minden. Persze az is igaz, hogy a jól ismert helyzetek pont azért válhattak sablonokká, mert tetszik, nem tetszik, működnek. Szóval részemről kijár az elismerő főhajtás, amiért az egész kötet izgalmasan mozgalmas tudott maradni, ugyanakkor egy csöppet gúnyos szemöldök felvonással társítanám a közhelyek ekkora mértékű puffogtatása miatt.

„Teljesen felemészt. Forró, fájdalmas és erős.”

Még valamit hallottam gyakran emlegetni az Elle Kennedy és Jen Frederick közös alkotásában született sorozat kapcsán. Nevezetesen, hogy roppant addiktív, ám függővéggel záruló regényekből építkezik. Ezzel a két megállapítással szintén egyet kell értenem. A szöveg elképesztően jó stílusa, no meg az előbb említett eseménydússága szinte beszippantja az olvasót, és arra készteti, hogy vad iramban falja a sorokat... hogy aztán arculcsapásként érje, bizony messze még Ella és Reed boldog egymásra találása. Megnyugtatásként gyorsan megjegyzem, kettejük kalandos szerelme boldog véget ér majd a harmadik kötetben, s a negyedik illetve ötödik rész középpontjában már Eathan áll majd.

„Ezen a világon semmi sem csillog örökké.”

Node, vissza oda, hogy a cliffhanger még mindig az utálom listám élén tanyázik. Ugyanis itt nem szimplán arról van szó, hogy gyaníthatóan egy dög hárpia machinációján és/vagy egy önértékelési problémáit titkoló főhős gálásnak hitt baromságán alapuló hatalmas félreértés okozta érzelmi katyvasz közepén kellett búcsút mondanunk a szerelmeseknek. A keserű szájíz oka nálam az, hogy ezzel a lépéssel szinte teljesen romba dőlt a megannyi fordulat ellenére is mindössze kb két tyúklépésnyit előre haladó főszál, azaz Elláék kapcsolata. Ráadásul miután a szerzők elhitették velem, hogy egy szegény, ámde talpraesett leányzó a Kegyetlen játékokkal vetekedő közegben találja magát, és ott szépen – olykor egyenesen mulatságos hetykeséggel - helytáll, képesek voltak meglépni a közel megbocsáthatatlant: a szerelembe esés úgy összezavarja a hősnő buksiját, hogy a legújabb nehézséggel szembesülve a megfutamodás lesz a legjobb ötlete... Hát jaj!

„Még mindig hiszek abban, hogy vár rám valami jó is. Csak ki kell bírnom, hogy eljöjjön az én időm.”

Úgyhogy igen, a Papír hercegnő kapcsán kissé kesze-kuszák az érzéseim. Egyrészt imádtam, másrészt a szememet forgattam tőle. Elképesztően várom a folytatást, de egy induri-pindurit tartok is attól, milyen kalamajka zúdul még a nyakamba. Jó hír viszont, hogy gyaníthatóan nem túl hosszú várakozásra vagyok kárhoztatva, hiszen Sándor Alexandra Valéria máris dolgozik az Összetört herceg fordításán, sőt a kiadó honlapján is feltűnt már a kötet.

Kedvenc idézet:

„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”

Könyvinfók:

Erin Watt
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Sándor Alexandra Valéria ISBN: 9789634571490 360 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Royal család 1.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Ella nézőpontú

Ki? Reed Royal & Ella Harper (17)
Hol? Bayview, Kirkwood
Mikor?ősz
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? nem

10.09. - Kelly & Lupi olvas
10.11. - Deszy Könyvajánlója
10.13. - Insane Life
10.15. - Könyvvilág
10.17. - Angelika blogja
10.19. - Sorok között
10.21. - CBooks
10.23. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Az állomásokon található leírások alapján a világ leggazdagabb embereinek neveit kell kitalálnotok.

A 75 éves üzletember, New York polgármestere volt 11 évig, vagyona 47,5 milliárd dollár.

a Rafflecopter giveaway

Egyszer egy pimasz, réz hajú turista tűnt fel Zara bárjában. S bár a lánynak több esze is lehetett volna, belement a játékba. Bonyodalommentes viszonynak ígérkezett - mindössze néhány tüzes nyári hétnek, amely után mindketten tovább lépnek, s élik az életüket.
Csakhogy a lány teherbe esett.
Két évvel később már megbékélt a gondolattal, hogy Mr Fogalmam-sincs-mi-a-vezetékneve sosem kerül elő. Míg egy napon a férfi egyszerűen besétált a kávézóba arcán azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
Dave Beringer sosem felejtette el azt a hónapot, amit a csípős modorú Zarával töltött. S bár közös éjjeleiken tapasztalta meg először a valódi intimitást, letaglózza a hír, hogy gyermeke született. Hiszen azok után, amin gyerekkorában keresztülment ő aztán sosem akart tartós kapcsolatot vagy saját családot.
Ám Vermont gyógyír a megkínzott lelkeknek. Mezői és gyümölcsösei - no meg egy nehezen elnyert szerelem - bőséges jutalommal szolgál.

“Don’t worry, beautiful. You’ll get what you need.”

Öt ok, a Bountiful olvasása mellett:

➊ Ebben a regényben összetalálkozik az írónő True Northés Brooklyn Bruisers sorozata. Egyszerre egy, a vermonti vidéken játszódó, második esély románc, s ugyanakkor a sport témájú szerelmi sztorik jegyeit is viseli. Természetesen így jó néhány megszeretett karakter tűnik fel a lapokon, nevezetesen az almatermesztő Shipley klán és a new yorki hokicsapat tagjainak többsége. Ám aggodalomra semmi ok, akár önálló kötetként is élvezhető a könyv.

➋ Az írásmód ragyogó, mint Sarina műveiben mindig. A szöveg laza könnyedséggel sodor minket magával, s ráadásul az élénk részletességű leírásokból szinte süt, mennyire imádja az írónő mind a vermonti vidéket, mind a jégkorongot. Persze azt el kell ismerni, hogy a cselekmény nem hoz hatalmas fordulatokat, viszont a történet mindvégig szép ütemben halad előre. Az én szememben további jó pont a váltott nézőpontú narratíva.

➌ Fölös drámától mentesként jellemezném a regényt, annak ellenére, hogy Dave és Zara kapcsolata egy szenvedélyes egyéjszakás kalandként kezdődött, amely nyári románcba fordult, s végül nem tervezett terhességgel ért véget, amiről aztán a férfi csupán két év múltán szerzett tudomást.

➍ Itt is megnyilvánul, milyen nagyszerű tehetséggel alkot Sarina hihetően valóságos főszereplőket, akik a történt folyamán képesek változni és fejlődni. Mind a főhős, mind a hősnő esendő, ám szépen kidolgozott karakter. Dave védelmező természete teljesen meglágyította a szívemet, s nagyon tetszett Zara szókimondása valamint az, ahogyan vívódott a belső bizonytalanságával.

➎ Castro hogyan kell szakszerűen pelenkázni bemutatóval kísért baráti kiselőadása önmagában megérdemel egy csillagot. Azt a jelenetet olvasva a vigyor egyszerűen odaragadt az arcomra.

Kedvenc idézet:

“With you and me, it’s never just a kiss.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Vincentet, Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti, gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú, fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.

Mary Balogh második Túlélők Klubja kötete azt meséli el, hogyan talál párra a legifjabb tag, a Napóleoni háborúban megvakult Vincent Hunt. Az ifjú Darleigh vikomtot kis híján megfojtja családja szeretetteljes gondoskodása és házasságszervező mesterkedése, így hűséges szolgálójával egyszerűen vidékre szökik. Ugyan szívesen titokban tartaná a hollétét, feltűnése alaposan felbolydítja a kotnyeles falusiak csendes nyugalomban csörgedező életét, s lázba hozza a leányuk jövőjével kapcsolatban nagyratörő terveket dédelgető anyák fantáziáját. S bár akad, aki az ármánykodástól sem riad vissza, hogy a házasság igájába terelje a gazdag fiatalembert, szerencséjére egy ifjú hölgy a segítségére siet. Igaz, ezzel saját jövőjét sodorja veszélybe, amit egy gentleman természetesen nem tűrhet tétlenül. Azaz a rátukmált arák elől menekülő Vincentet végül a körülmények ejtik csapdába. Milyen jó, hogy ha rögös út is vezet addig, de ő és Sophia végül csodálatosan összecsiszolódik, s boldogságra lelnek egymás mellett.

Nos, a regény története nagyjából ennyi csupán, úgyhogy nem mondanám, hogy egy izgalmas fordulatokban bővelkedő történelmi románcot rejtenének a lapok. Inkább csendesen folydogáló, a szereplők jellemének fejlődésére fókuszáló szerelmi történet ez. Úgyhogy elsősorban azoknak ajánlanám, akik szívesen olvasnának egy kedves, érzelmes mesét önmagunk és szeretteink hibáinak, hiányosságainak elfogadásáról, no meg arról, hogy egymás támogatásával szinte minden lehetséges.

„Nekünk kell megtalálnunk azt, ami boldoggá tesz bennünket…”

Számos olyan részletet találtam a regényben, amely nálam pozitív irányba billentette a mérleget. Imádtam például a szerző finom stílusát, valamint azt, milyen alaposan ismeri a kort, amelybe tökéletlenségükkel együtt is könnyedén megszerethető főszereplőit elhelyezte. Mivel nagy kedvenceim a meggyötört főhősök, ezért egy, ereje teljében lévő, ám szeme világát vesztett férfi, aki időről időre súlyos pánikrohamoktól szenved persze, hogy könnyedén meghódította a szívemet. Különösen meghatott, hogy az elszenvedett vesztesége nem tette undokká vagy morgóssá, hanem próbált alkalmazkodva a helyzetéhez a lehető legönállóbbá válni. Szintén tetszett az elárvult, Rút Kiskacsa szerű hősnő, aki egyszerre volt visszahúzódó és kissé bizonytalan, ugyanakkor éles szemű és humoros, no meg roppant tehetséges karikatúrista. Élmény volt figyelni, ahogyan egyre nagyobb önbizalomra tett szert. Ugyancsak értékeltem, hogy a cselekmény végig mentes maradt a fölös drámázástól, illetve hogy a boldog lezárás megmaradt a hihetőség talaján, azaz szó sem volt varázsütésre bekövetkezett gyógyulásról, avagy minden korábbi sérelmet hirtelen elfeledő családi összeborulásról.

Mindazonáltal volt néhány olyan apróság, amely az én szememben csorbította a tökéletességet. Fölöttébb sajnáltam például, hogy a szellemesség csak ritka vendég volt a könyvben, és picit bosszantott, hogy a szerelmesek mennyi ideig emésztették magukat az egyezség részletei miatt. Ám még ezeknél is jobban fájlaltam, hogy a szenvedélyes jelenetek olyan – sajnálom, hogy ezt kell mondanom - semmilyenek voltak. Egy vak férfitól azt vártam volna, hogy picit felfedezőbb kedvű legyen a kezeivel vagy épp a szájával. Ám a ’vadulás’ nagyjából egyetlen pozitúraváltásban kimerült.

Összesenjében kellemes kikapcsolódásként jellemezném Az egyezséget, amiben egy ködös őszi estén nyugodtan elmerülhetünk.

Kedvenc idézet:

„Egy olyan házban lakni, ahol van egy nagy könyvtár, az csaknem olyan, mint a mennyországban élni.”

Könyv a könyvben:

„… Sophiát hallgatta, aki felolvasott neki Henry Fielding Joseph Andrews című regényéből…”
(Tizennyolcadik fejezet)

Az író első munkája, amely először 1742-ben jelent meg. E kalandos regény cselekménye át meg át van szőve nevetséges elemekkel, miközben az eseményeket a szerelmi szál tartja össze. 1965-ben magyar nyelven is megjelent Balabán Péter fordításában a Helikon Kiadó gondozásában.

A történet röviden: Joseph Andrews inas Lady Booby szolgálatában. Úrnője és komornája, Mrs. Slipslop is mindent elkövet, hogy az ifjút meghódítsa, ám Joseph valószínűtlen erényességgel állja az ostromot. Asszonya végül tehetetlen haragjában elbocsátja őt szolgálatából, állítólagos erkölcstelen élete miatt. Joseph a jóságos, de ügyetlenkedő Adams tiszteletessel útnak indul, hogy kedvesét, Fannyt felkeresse.

Könyvinfók:

Mary Balogh
Kiadó: General Press Fordító:Bánki Vera ISBN: 9789634520573 304 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantika
Sorozat:Túlélők Klubja 2.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Vincent Hunt, Darleigh vikomtja (24) & Sophie Fry (20)
Hol? Barton Coombs, London
Mikor? nyár-ősz
Érzékiség? visszafogott
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

10.23. - Insane Life
10.24. - Angelika blogja
10.25. - Betonka szerint a világ
10.26. - Kristina blogja
10.27. - Deszy Könyvajánlója
10.28. - Dreamworld
10.29. - Olvasónapló

Nyereményjáték:

A blogturné állomásain olyan főhősök leírásait találjátok,
akik eredetileg valaki mással kötötték volna össze életüket, ám végül az igaz szerelem egy másik hölgy mellé sodorta őket. A Ti feladatotok kitalálni, kik lehetnek ezek a férfiúk illetve mely regényben találkozhattunk velük.

Az illető pedáns és rettentően figyel a jó hírére, nehogy bárki is csorbát ejtsen rajta, hiszen a Leighton hercegi cím makulátlan kell, hogy maradjon. Természetesen a főhősnő mindezek szöges ellentétét képviseli.

a Rafflecopter giveaway

Vajon mitől válik egy regény kedvenccé számunkra? Mi az, ami megfog benne minket? Ha azonosulni tudunk a szereplőkkel, vagy épp ha számunka teljesen idegen vizekre visz minket a történet?

Lassan 25 esztendeje tudom, a romantika az a műfaj, ami engem a leginkább megszólít. Imádom, hogy újabb és újabb kapcsolatok alakulásának lehetek tanúja, s kár lenne tagadni, hogy a boldog lezárás elképesztően jól esik a lelkemnek. Vannak darabok, amiket azért szeretek olvasni, mert annyi viszontagságot legyőz a szerelem, más kötetekben a humor vesz le a lábamról, s arra is volt már példa, hogy a szenvedély sodrása volt az, ami lenyűgözött. Az évek rutinja és a könnyedén elérhető számtalan információ alapján szerencsére gyakran sikerül jól választanom, és remek élményekkel gazdagodnom. Ám attól, hogy egy könyv szórakoztató, nem feltétlen válik kedvenccé, pláne nem örök favorittá.

Utóbbiból meglepően rövid a listám, s leginkább olyan regények vagy sorozatok szerepelnek rajta, amelyek annyira átütően mély hatást gyakoroltak rám, hogy kitörölhetetlen lenyomatot hagytak maguk után a lelkemen. Olyan történetek, amelyeknek az apróbb részletei talán az idő múlásával homályosodtak valamennyit, ám amikor csak eszembe jutnak, újra gyorsabban dobog a szívem, könnybe lábad a szemem és mosolyra húzódik a szám tőlük. Ahogy most számba veszem őket – Acheron, A Thousend Boy Kisses, Eredendő bűnösök sorozat, Kimondhatatlan, Kötelék, Lélekvesztők, Special Forces, hogy csak néhányat említsek – észre kell vennem, hogy ezek bizony szinte kivétel nélkül nem épp hagyományos párkapcsolatokról, megszokott élethelyzetekről szóló darabok. Mulatságos adalék, hogy a többségüket ráadásul igen nehezen, hosszas mérlegelés és önrábeszélést követően vettem csak kézbe.

„Sometimes the forbidden fruit is just too sweet not to bite.”

Talán ez lenne nálam a válasz a kérdésre? Legyen romantikus, de fura, s persze legyen jól megírva. Egyszerűnek tűnő képlet, mégis, milyen nehéz rábukkanni azokra, amelyek minden szempontból tökéletesnek bizonyulnak. Úgy tűnik azonban, ismét végtelenül szerencsés voltam, hiszen újabb gyöngyszemre bukkantam: Sierra SimoneNew Camelot trilógiája teljesen lenyűgözött.

American Queen | American Prince | American King

„… fairy tale, gone up in flames.”

Egy majd’ húsz esztendőt felölelő, szívet tépően romantikus és lángolóan erotikus modern kori románc, amelyet át meg átsző Artúr Király legendája. Politikai és háborús csataterek, jót akaró s aljas manipulátorok, eltitkolt vagy épp tiltott viszonyok, szexuális tabuk (édeshármas, DBSM, vérfertőzés, erőszak), izzó szenvedély és gyengéd érzelmek mind ott rejtőztek a lapokon. S én gyötrelmes, ugyanakkor csodálatos négy napot töltöttem a felfedezésükkel a közel 1200 oldalnyi történetben teljességgel elveszve.

„It was the purest heavens in the midst of the worst hell, and I loved every minute of it...”

Az első rész beszippantott, a második lehengerelt, a harmadik pedig megrágott és kiköpött. Volt, ahol hitetlenkedve meredtem a sorokra, volt, ahol fájdalmas nemek árja tört ki belőlem, sőt, habár nagyon nem jellemző rám az ilyen, volt egy pont, ahol dacos sértettségemben eljátszottam a gondolattal, hogy ott és akkor, iszonyat kevéssel a vége előtt bedobom a törölközőt. Az írónő, az a kegyetlenül gonosz, ámde istentelenül tehetséges boszorkány egyszerűen fogta a már amúgy is alaposan megszorongatott szívemet, és egyszerűen kitépte a mellkasomból. De aztán csak összeszedtem a vérző darabkákat, erőt vettem magamon, és nekirugaszkodtam az utolsó fejezeteknek. S tudjátok mit? Megérte. Megérte, a több órányi elveszített alvás és az a sok – néhol rettegő - izgalom. Mert bár sosem hittem volna, hogy egy szerelmi háromszögről valaha ezt fogom mondani, de ez a maga tökéletlenségével tökéletes volt, lévén minden oldalát egyformán őszinte és mélységesen intenzív szerelem adta.

„It’s too boring when the hero isn’t morally complicated.”

Tényleg csak áradozva vagyok képes beszélni erről a sorozatról. A szerző műveltsége és stílusa zseniális; érzékletes és árnyalt leírások, bámulatosan szép próza jellemezte amellett, hogy nem riadt vissza a szexuális aktusok színlelt finomkodástól mentes, alapos részletezésétől sem. Elmondhatatlanul tetszett, hogy mindhárom főszereplő összetett és több rétegű karakter, akik a visszaemlékezéseknek és a váltott szemszögű narrációnak hála fokozatosan bontakoztak ki teljes valójukban. Azt szintén nagyra értékeltem, ahogyan felvállalták önmagukat és a vágyaikat, s ahogyan időnként bennük is ott motoszkált a bizonytalanság és a féltékenység, aminek nem féltek hangot adni. Azt hiszem, részben pontosan ezek az apróságok varázsolták számomra annyira hihetően ezt az egész fura kapcsolatot.

„The strongest love comes with pain.”

Őszintén? Imádtam! Nem tudom kifejezni mennyire. Néhol persze iszonyatosan fájt, de szívesen fogadott és döbbenetes élménnyé változó fájdalom volt ez. A záró kötet második felét szinte tűkön ülve, torkomban dobogó szívvel olvastam. Egyszerre szerettem volna siettetni a végkifejletet és elodázni, hogy még tovább ott lehessek velük. Menthetetlenül maga alá temetett Ash, Embry és Greer hármas fogata, és még most is mintha valami furcsa ködben lebegnék. Szenzációs volt, de tényleg. És olyan nagyon jól tettem, hogy kivártam, míg mind a három rész megjelent! Gyanítom a függővégek miatt különben a falat kapartam volna kínomban, hiszen így is felőrlődtem.

„One thing’s for fucking certain – while my heart beats, it will beat for them, no matter which life we’re in.”

Szóval aki nem retten meg a komplex, rázós olvasmányoktól, aki nyitott a másság felé, aki szívesen fogadna egy kis jó féle szenvedést, az csapjon le erre a trilógiára. Kíváncsi vagyok, ki hogy küzdi majd le a könyv másnaposságot, mert én per pillanat gondolni sem tudok még más regényre.
2017 legintenzívebb olvasmánya, egy új örök kedvenc, egy hihetetlen utazás…

Kedvenc idézet:

„The first step to understanding anything—whether it’s the Bible or Fifty Shades of Grey—is acknowledging that we come to it with agendas of our own. We want it to mean something, we are biased whether we know it or not, and usually what we walk away with is what we want to walk away with.”

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.

Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?

Mielőtt belevágtam volna az utolsó Stage Dive részbe, azon morfondíroztam, létezik-e olyan, hogy béta rocksztár karakter. Mert lássuk be, Benről, a zenekar basszusgitárosáról nem igazán ömlöttek az információk a korábbi kötetekben. Nagyjából annyit lehetett tudni róla, hogy elég nyugodt és kissé magának való természet párosul a mackósan nagy, tetovált és szakállas külsőhöz, illetve, hogy valami titkot rejteget s Lenát egy randi közepén hagyta faképnél. Ezek alapján számomra nem tűnt épp rosszfiús alfahímnek, inkább amolyan csendes állóvíznek. Ezért aztán nem is számítottam elképesztően átütő hatásra a sorozatot lezáró kötetétől. S talán jól volt ez így. Tagadhatatlanul kellemes szórakozást nyújtott a könyv, de nem ez lett a kedvencem a négy regény közül.

„… minden szerelem és minden kapcsolat egyedi…”

Persze, botorság lenne tagadni, hogy az ember lányára rá tör a kényszeres sóhajtozhatnék, amikor dögös zenészekről olvas, akik ráadásul szexisen ki vannak varrva. Ben ráadásul hosszabb, időnként felfogott hajjal is büszkélkedhet, no meg jól ápolt szakállal, amelyet meg kell mondanom roppant kreatívan vetett be, amikor felforrósodott a hangulat. *sóhaj* Attól szintén gyorsabban vert picit a szívem, hogy Liz és Ben kapcsolatába vegyült némi tiltott vibrálása, hiszen Mal óvó bátyként tekintett felesége kishúgára. Plusz gyanítom, nem én vagyok az egyetlen romantikus lelkületű leányzó, akinek csöppet megremegtek a térdei, amikor az ezekre a pasasokra olyan jellemző, vad szenvedélyről és elkötelezettségről árulkodó, túlzóan nagy gesztusok sorával találta szemben magát ebben a történetben is.

Ugyanakkor nem hunyhatok szemet afelett, hogy az írónő ezúttal sem rugaszkodott túl messzire a bevált recepttől: fellobbanó szenvedély – bimbózó kapcsolat – a férfi alaposan elbaltáz valamit – a szerelmesek útjai elválnak – majd egy teátrális szerelmi vallomás – happy end. Elismerem, működik képlet, s mivel Kylie Scott esetén élvezetes stílussal párosul a dolog, a szöveg könnyedén sodorja magával az embert. Csak épp jó lett volna, ha nem mindössze egy váratlan terhesség fordulattal fűszerezi meg a sztorit. Ahogyan azt is örömmel fogadtam volna, ha valamivel több őszinte beszélgetésen át vezetett volna az út a boldogsághoz.

Mindent összevetve azt mondanám, a Tónus lapjain egy magával ragadóan ütősre sikerült előszóban felvázolt helyzetet élvezhető történetben bontott ki a szerző, ám nagy meglepetésekre senki ne számítson.

Kedvenc idézet:

„Mondj, amit csak akarsz, tépd darabokra a lelkem, de akkor is melletted maradok.”

Zenék a könyvben:

Beethoven – IX. szimfónia - Örömóda♪ ♫ ♬

Elvis Presley - Love Me Tender♪ ♫ ♬

Elvis Presley - Viva Las Vegas♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Kylie Scott
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Császár László ISBN: 9789634571025 344 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori romantika
Sorozat:Stage Dive 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Liz nézőpontú

Ki? Ben Nicholson (29) & Elizabeth Rollins (21)
Hol? főként Portland, Las Vegas és New York
Mikor? október - június
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.02. - Sorok között
11.03. - Angelika blogja
11.05. - CBooks
11.07. - Insane Life
11.09. - Betonka szerint a világ
11.11. - Dreamworld
11.13. - Kristina blogja
11.15. - MFKata gondolatai
11.17. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Mostani játékunk nagyon egyszerű lesz: mutassátok meg, Ti hogyan képzelitek el a Tónus főhősét, Bent! A Rafflecopter dobozba mindössze a szerintetek leginkább passzoló modell/színész képének URL címét illesszétek be.

(Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Griffin feltette a kérdést - igen, azt a bizonyos kérdést - és Michael még nem áll készen a válaszra. Elrepül hát New Orleansbe, hogy találkozzon bizalmasával és időnkénti Domjával, Nora úrnővel. Vajon egy sütivel és náspángolással fűszerezett hétvége segít kibogozni az érzéseit?

Így veszi kezdetét a Michael's Wings, az Eredendő bűnösök szériát kiegészítő kötet címadó novellája.

A Michael's Wings a nagyszerű Eredendő bűnösök sorozathoz kapcsolódó kiegészítő gyűjteményes kötet, s mint ilyen nem ajánlatos önállóan olvasni, sokkal inkább rajongói csemegeként fogyasztandó. Hét rövid történetet foglal magába, amelyekkel a címadó novellát leszámítva már ingyenes olvasnivalókként találkozhattunk a szerzőnő honlapján, ám most valamennyi kapott egy kis polírt, hogy szépen egybekötve élvezhessük őket.

“My scars and your scars and together they're...wings.”

Kicsit tanácstalan vagyok, mit is mondhatnék Tiffany Reisz írásáról, amit már nem mondtak el sokan előttem, hiszen olyan ő, mint a szavak úrnője: mindössze néhány bekezdésre van szüksége ahhoz, hogy totálisan elvarázsoljon minket. Ugyan a Griffin in Wonderland, Gauze, The Theory of the Moment, The Couch, A Better Distraction, Christmas in Suite 37A, Michael’s Wings csupán egy szerelem töredéknyi pillanatait mutatja meg - mint az első veszekedés, az első különvállás vagy épp ama bizonyos nagy kérdés feltétele -, mégis valahogy mindent képes átadni. Ezek a rövid szösszenetek megmutatják, ahogyan egy bizonytalan fiatalember egyre magabiztosabbá válik, ahogyan egy külünleges szerelem igazán megerősödik. S mi több, teszik ezt úgy, hogy tökéletesen elegyedik bennük humor, játékosság, őszinte s mély szeretet, vadító perverzió és egy csöppnyi dráma. Ráadásul Nora és Kingsley, de még Søren is feltűnik a lapokon.

“The hearts wants what the hearts wants. And Griffin’s heart wanted Mick.”

A kezdetektől oda voltam Michale és Griffin kettőséért, hogy ne imádtam volna a lehetőséget, hogy ismét bepillantást nyerhetek az életükbe. Kettejük köteléke, a közös boldogságuk mindig megmelengeti a szívemet és mosolyt csaj az arcomra. Nem hiszem, hogy valaha megunnék róluk olvasni.

Nagyjából ennyi, amit elmondhatok, mert ezt olvasni kell. Higgyétel el, olyan ez a könyv, mintha egy csodás korai - és kissé piszkos fantáziájú - karácsonyi ajándék Tiffany-tól.

✚ Jó tudni! Griffin & Michael első együtt töltött karácsonyáról az Everything They Wanted című novella szól, amely itt olvasható.

Kedvenc idézet:

“Blessings are live in tangible form.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.
Talán igaza van.

„Szóltam, hogy Royalék tönkre fognak tenni...”

A második kötet pontosan ott veszi fel a mesélés fonalát, ahol az első rész végén búcsút vettünk a Royal kompániától, no meg Ellától. Na jó, ha egészen pontos akarok lenni, néhány percet még vissza is tekertünk az időben, hogy még árnyaltabb és teljesebb képet kaphassunk a drámai fordulat minden aspektusáról.

A Megtört hercegre mindaz igaz, amit már a Papír hercegnő kapcsán leírtam, habár érezhető rajta néhány trilógia középső kötete tünet. Azt mondanám, valódi guilty pleasure, könnyen csúszó limonádé. Szörnyen olvastatja magát, az ember lánya csak úgy falja az oldalakat, és rendesen elvonási tüneteket képes produkálni, ha a való élet van olyan orcátlan és bezavar a folyamatba. Ugyanakkor továbbra is klisék széles tárházát vonultatja fel a cselekmény, ami valamiért itt mégis roppant jól működik. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy úgy szisszenek fel, mint egy brazil szappanopera eltúlzott módon meglepődőt hősnője. S ahogyan legutóbb, ezúttal szintén orbitális függővéget kaptunk zárás gyanánt, csak hogy tuti biztos máris könyörgő kutyaszemekkel támadjuk le a kiadót: mikor érkezik a folytatás.

„A kapcsolatunk igazából… Bonyolult. Sokszor még én magam sem értem.”

Szóval sok vadonatúj információval nehéz lenne szolgálni, hacsak nem a spoilerek kitárgyalása lenne a cél. Amiről viszont nyugodt szívvel beszámolhatok, hogy itt már nem csupán a hősnő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, hanem 13-21 fejezetarányban Reed is szóhoz jutott végre. Természetesen Ella és az ő kapcsolata fokozatosan kezd helyrebilleni, bár világos, még mindig messze a happy end. Mindenképp említést érdemel, néhol milyen veszettül felforrósodott közöttük a hangulat. Olyannyira, hogy még ha ez kissé kéjencül is hangzik, bizony eljutottam arra a pontra, hogy vadul azért drukkoljak, Reed végre zavarja már be a macit a málnásba, mert kezd megőrjíteni ez a sehová nem haladó násztánc. S bár ya műfajt utcahosszal maga mögött hagyó pettingelés perzselte a lapokat, AZ továbbra sem esett meg főszereplőink között. Hmmm, mi más még? Titkokról hullott le a lepel, azonban kaptunk helyettük újabb rejtélyeket, nem kell aggódni, s kis színesként mintha egy új kapcsolat első szárnybontogatásainak is tanúi lehettünk volna két mellékszereplő között.

Hogy ez így elég általános? Jah kérem, tessék kézbe venni a regényt, és elmerülni a Royalok katyvaszos életében, hogy ne csak én szenvedjek, s akkor majd jól kibeszélhetjük a dolgokat.

Kedvenc idézet:

„Amelyik család együtt harcol, együtt is marad.”

Könyvinfók:

Erin Watt
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Sándor Alexandra Valéria ISBN: 9789634572466 352 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Royal család 2.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Reed Royal & Ella Harper (17)
Hol? Bayview, Kirkwood
Mikor?ősz
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? nem

11.05. - Sorok között
11.07. - Könyvvilág
11.09. - Kelly & Lupi olvas
11.11. - Angelika blogja
11.13. - Dreamworld
11.15. - Insane Life
11.17. - CBooks
11.19. - Deszy Könyvajánlója

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban azt kell megfejteneketk, hogy az egyes állomásokon közreadott, a sorozat első darabjából származó idézetet, vajon melyik szereplő mondhatta.

„Nekünk, férfiaknak nagyon törékeny egónk van. Az a legjobb, ha folyton bókolnak nekünk, mert úgy nem lesz belőlünk pszichopata.”

a Rafflecopter giveaway

Alice soha nem hitt a szerencsében – legfeljebb a balszerencsében. A szerelemben viszont nagyon is hisz, és már jó ideje vágyódik a legjobb barátja, Teddy után. A fiú tizennyolcadik születésnapjára – épp, amikor úgy tűnik, talán kialakulhat kettőjük között valami – Alice viccből egy lottószelvényt vesz neki ajándékba. Legnagyobb döbbenetükre Teddy száznegyvenmillió dollárt nyer a telitalálatos szelvénnyel. Eleinte olyan az egész, mint egy valóra vált álom, főleg, mivel a két fiatalnak bőven kijutott már a balszerencséből. Alice-nek gyerekkorában szörnyű lapokat osztott az élet, amikor alig egy év eltéréssel meghalt mindkét szülője; Teddy édesapja pedig nem sokkal később elhagyta a családját, miután óriási szerencsejáték-adósságot halmozott fel. A nehéz időkben Teddy és Alice mindig is egymásra támaszkodtak. Most azonban, miközben igyekeznek megbirkózni a fiú hirtelen meggazdagodásának hatásaival, egyre jobban eltávolodnak egymástól. A pénz egyre inkább tűnik átoknak, mint áldásnak. Miközben Alice és Teddy próbálnak visszatalálni egymáshoz, a lány nemcsak saját magát ismeri meg sokkal jobban, hanem a szerencse és a szerelem kiszámíthatatlan kapcsolatát is.

Ki ne hallotta volna már, hogy a váratlanul jött vagyon fenekestől felforgatja az ember életét? Azt is mondják, hogy a pénz nem boldogít, viszont minden megbonyolít. Node, ki gondolta volna, hogy egy milliós lottónyereményről szóló könyv szintén képes ilyen összekutyulni az ember fejét? Az én gondolataimat legalább is alaposan összezilálta Jennifer E. Smith legújabb kötete. Jól esett a Vajon ránk talál a szerencse olvasása, sőt, egyes részeit kimondottan szerettem, másokat viszont nem annyira.

„Az élet nem igazodik senki akaratához sem.”

Ami vitathatatlan, hogy hozta azt a stílust, amit megszokhattunk az írónő korábbi műveiben. Az alapötlet szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató. A szöveg mindvégig kellemes és könnyed, olvasás közben szinte észrevétlenül peregnek a lapok. A karakterek roppant emberiek, szeretetreméltó és bosszantó oldalukat egyaránt megmutatják. A történet pedig ismét csak nem pusztán a romantikára fókuszál, a barátságoknak és családi kötelékeknek legalább olyan fontos szerep jut. S őszintén mondom, én ezt mind élveztem.

Ugyanakkor nem állítanám, hogy ez lett a kedvenc regényem az írónőtől. Számomra olyan - jobb szó híján – kis felejthető volt a sztori. Egyrészt bosszantott, hogy Teddy bizonyos pillanatokban elég idiótán nyilvánult meg, ráadásul Alice döntéseit ugyancsak nehezemre esett olykor megérteni. Hiányoltam a részletesebb szereplő leírásokat, a szerelem szárba szökkenésének bemutatásáról már nem is beszélve. Ez utóbbit olyan nagyon, hogy a könyv végi happy end kissé elsietettnek és hiteltelennek tűnt a szememben, annak ellenére, hogy azt el kell ismerni, a legutolsó jelenet nagyon szív melengetően édesre sikerült.

S ha már a love story rész miatt kesergek, kijár az említés a pozitív oldalnak, mert bizony azért találtam azt is e fronton. Nevezetesen Alice unokatestvére, Leo valamint a fiúja, Max, jött látott és hódított. Imádtam, hogy Leo homoszexualitása egyáltalán nem volt túllihegve, hanem csodás természetességgel volt jelen. Tetszett, hogy a főszereplők korosztályának párkapcsolati gondjai, a továbbtanulás és a távolság okozta változások rajtuk keresztül jelent meg a történetben. Azért pedig külön pirospont jár, amiért bár mindketten követik az álmaikat, hajlandóak küzdeni, s áldozatokat hozni, hogy a másik is része legyen a jövőjüknek.

Szóval a Vajon ránk talál a szerencse vegyes érzéseket hagyott bennem maga után. Voltak részei, amelyek levettek a lábamról, de bőven jutottak nekem annyira nem tetsző részletek is. Kíváncsi vagyok, vajon elkészül-e majd, s ha igen, milyen lesz a Lauren Graham (forgatókönyv író és producer) nevével fémjelzett tévéfilm feldolgozás.

Könyvinfók:

Jennifer E. Smith
Kiadó: Maxim Fordító:Komáromy Zsófia ISBN: 9789632618654 368 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Alice nézőpontú

Ki? Theodore J. McAvoy (18) & Alice Chapman (18)
Hol? Chicago, San Francisco
Mikor? január - június
Érzékiség?ártatlan
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.13.– Angelika blogja
11.14.– MFKata gondolatai
11.15.– Deszy Könyvajánlója
11.16.– CBooks
11.17.– Könyvvilág
11.18.– Dreamworld
11.19.– Zakkant olvas

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a szerencséhez és balszerencséhez köthető babonák nyomába eredünk. Minden állomás megfejtése egyetlen tárgy vagy állat, azaz csupán egyetlen szót kell helyesen beírnotok a nyereménydoboz minden egyes sorába.

Szerencsét hoz, ha bármelyiket is fordítva vettük magunkra.

a Rafflecopter giveaway

Sailor Bishop előtt egyetlen cél lebeg - sikeressé tenni a kertépítő vállalkozását. Ennek szenteli minden figyelmét. Míg egyszer csak szemtől szembe, pontosabban ajaktól ajakba nem találkozik egy nővel, aki bár szende szűz módjára képes pirulni, ám ördögien képes csókolni.

Isa Rain olyan férfit szeretne, aki megbecsüli, és akivel szerető családot teremthet. Egy parkolóban csókot váltani holmi dögös kertésszel pedig nem épp a legjobb módja az igaz szerelem keresésének. Viszont egy, a sátánnal - más néven a vezérigazgatóként tevékenykedő édesanyjával - kötött alku arra kényszeríti, hogy szorosan együttműködjen azzal a bizonyos dögös kertésszel.Akinek ráadássul mindenféle piszkos dolgok járnak a fejében.

Isa egyszerre szeretne távol tartani maradni a férfitól, és rávetni magát. Persze tudja, hogy választania kell. Vagy a kiszámíthatóság és a biztonság mellett dönt, vagy mindent kockéra tesz, s csak remélheti, hogy Sailor nem töri majd össze a szívét.

Őszintén szólva nem nagyon tudtam, mit várjak ettől a regénytől, hiszen Nalini Singh nevét meghallva elsőre még mindig a paranormális romantika műfaja ugrik be nekem. De tekintve, hogy igazán szeretem az írásait, nem haboztam lecsapni a lehetőségre, hogy olvashassam a Cherish Hardot, amely a szerzőnő legújabb jelenkori románc sorozatának nyitánya. Lévén itt és most a Rock Hard főszereplője, Gabriel Bishop, öccse áll a középpontban, tekinthetünk úgy erre a könyvre, mint a Rock Kiss széria kiegészítésére, ám aggodalomra semmi ok, teljesen önálló olvasmányként szintén megállta a helyét.

Könnyed, édes és szexis sztorit kaptam. Sailor és Ísa története jól megírt, karakter központú, humorral enyhén meghintett szórakozás nyújtott. A románc ugyan picit döcögősen indult, s elsőre volt némi ista-szerelem feelingje, viszont aztán szépen kibontakozott, így összesenjében hihető és realisztikus hatást keltett bennem.

Hamar megkedveltem az elbűvölő főhőst valamint a teltebb idomú hősnőt egyarát. Mindketten két lábbal a földön álló, üdítően éretten viselkedő karakterek voltak. Ugyan a jövőjükre koncentráltak, de attól még a jelent sem féltek teljes egészében megélni. Ropant mód tetszett, ahogyan felelős felnőttek módjára kommunikáltak, s nem rettentek meg attól, hogy megdolgozzanak a kapcsolatukért, hiába gyötörte belülről őket saját múltjuk néhány nem túl szerencsés eseménye.

Meg kell mondanom, Sailor olyannyira a tökéletes főhős megtestesülése volt, hogy hipp-hopp meghódította a szívemet. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy egy dögös, ambíciózus és keményen dolgozó srác, hanem arról, ahogyan Ísával viselkedett. Annyira türelmes és megértő volt vele, ám ugyanakkor alfa pasis jellemvonásait sem titkolta. Nem volt nyomasztóan birtokló vagy erőszakos, de a csúnya beszéd és a kéjenc játékosság nem állt messze tőle. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy itt-ott majdnem tüzet fogtak a lapok.

Még egy dologot szeretnék mindenképpen kiemelni: Imádtam, hogy a család és a barátok milyen szerves részét képezték a történetnek. Mivel mindkét főszereplőnek rendkívül fontosak voltak a szeretteik, nagyszerű családi pillanatok és vicces baráti ugatások színesítették a sztorit. Továbbá a mellékszereplők sokszínűsége miatt szintén kijár a főhajtás; akadt végtag hiányos s más vallású is közöttük. Ráadásul mind olyan rokonszenvesek voltak! Csöppet sem tiltakoznék, ha Cait & Danny között kialakulna valami, illetve majd meghalok, hogy minden részletet megtudhassak Nayna & Raj románcáról.

Szóval nem tagadom, abszolút megérte ismét bizalmat szavaznom az írónőnek.

Kedvenc idézet:

“Take a chance. Make that mistake. Even if it hurts... At least you'll have lived instead of being driven by fear.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.

Jártatok már úgy, hogy egy regény lépten-nyomon szembe jön veletek, és talán pont ezért ódzkodtok belekezdeni? Bevallom, én Colleen Hoover köteteivel (is) így vagyok egy ideje. Úgy tűnik, mintha néha már hónapokkal egy-egy megjelenése előtt beindulna a könyves világ egészét áthálózó, izgatott vibrálás. Ahová csak nézek, mindenki lesi, milyen apró részletek szivárognak ki, óznak és áznak a borító láttán, illetve beindulnak a találgatások a fülszöveg leleplezésekor. Aztán befutnak az első előolvasói reakciók, s mintha mindenki elalélna a gyönyörűségtől, hogy mennyire csodálatos élménnyel lett gazdagabb. Én pedig mire kézhez kapom a könyvet, már szinte el sem akarom olvasni. Mert mi van, ha én nem találom meg benne azt, amit látszólag mindenki? Elárulom, semmi apokaliptikus nem következik be, legalábbis egyelőre nem sújtott le rám egyetlen haragos villám sem. Pedig sajnálatos módon a Velünk véget ér rám nem gyakorolt olyan mély benyomást, mint amit az olvasók nagyobbik felére.

„A kendőzetlen igazság nem mindig szép.”

Nem szeretném elvitatni a szerző tehetségét, hiszen a tőle megszokott gördülékeny stílust nyújtja ezúttal is. Nincsenek túlburjánzó szóvirágok, sem cirkalmas barokk körmondatok, egyszerű könnyedséggel visz minket magával a szöveg. A témaválasztásért szintén kijár a főhajtás, hiszem nem létezik olyan, hogy túl sokszor essen szó a családon belüli - legyen az testi, akár érzelmi - erőszakról. Őszintén örülök, ha azt látom, hogy egy szereplő okul a múlt hibáiból, és képes változtatni és változni, s Lily személyében kimondottan ilyen hősnőt kaptunk.

Ugyanakkor képtelen vagyok elhallgatni, hogy számos tekintetben mást, vagy többet vártam volna. Először is, ez a regény Lizzy története. Itt annak lehetünk tanúi, ahogyan egy bántalmazó házasságban felnőtt lány maga is belesodródik egy mérgező kapcsolatba. Női regényként hiszem, megállná a könyv a helyét. Ám én romantikus regényre készültem. Azt vártam, azt akartam. Három dimenziós, mély érzéseket, elsöprő szenvedélyt. Katarzist. És ezeket nem kaptam meg. Helyette bosszúságot és türelmetlenséget tapasztaltam meg olvasás közben.

Persze, Atlast képtelenség volt nem imádni, hisz egyszerűen tökéletesnek lett kitalálva. Naná, hogy drukkoltam azért a tini szerelemért, még ha sokat nem is élhettem át belőle. A naplórészletek szintén olyasmik, amikkel engem mindig el lehet csábítani. És felnőttség ide, komolyság oda, Szenilla „Ússz, és evezz!” jótanácsa, amely vissza-visszaköszönt a történetben, szintén megmelengette a szívemet.

Viszont nem tudom megbocsátani azt a szinte távolságtartóan hideg, tárgyilagos hangvételt, ahogyan azokban a naplóbejegyzésekben Lily írt mindarról, ami megesett az otthonukban. Számomra azokból a sorokból csöppet sem érződött ki egy gyermek zaklatottsága vagy összezavarodott rémültsége. Ugyancsak az érzelmi töltetet hiányoltam, amikor megismerkedett, majd szerelembe esett Ryle-val. A cseppet sem tüzes vagy izgató szerelmi jelenetekről pedig szót sem akarok ejteni; az elkapkodott lezárás pont elég keserű szájízt hagyott maga után bennem.

Szóval tagadhatatlanul fontos mondandót hordoz ez a regény, viszont a kivitelezés számomra elmaradt a tökéletestől.

Kedvenc idézet:

„Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.”

Zene a könyvben:

Johannes Brahms – Bölcsődal♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Kamper Gergely ISBN: 9789634572435 424 oldal, kartonált

Műfaj: női regényt
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Lilly nézőpontú

Ki? Ryle Kincaid (~35), Atlas Corrigan (28) & Lilly Blossom Bloom (25)
Hol? Boston (Massachusetts), Plethora (Maine)
Mikor? egy évtized
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.11. - Könyvvilág
11.13. - Kristina blogja
11.15. - Angelika blogja
11.17. - Sorok között
11.19. - MFKata
11.21. - Deszy Könyvajánlója
11.23. - Dreamworld
11.25. - CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán találtok egy-egy Colleen Hoover idézetet, a Ti dolgotok az lesz, hogy kitaláljátok, melyik regényből származnak a közreadott sorok, majd a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

„Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz. (…) Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad.”

a Rafflecopter giveaway

Cage Yorknak végre mindene megvan, amire valaha vágyott, Eva pedig csak a hab a tortán: a tökéletes lány, gyönyörű és tüzes. Viszont a baseballösztöndíj mindig is az álma volt. Így amikor Cage eléri ezt, Evával túl kell élniük a távkapcsolat nehézségeit – és az összes veszélyesen csábító helyzetet, ami ezzel jár. Olyanokat, amelyeknek nem biztos, hogy az egykori rosszfiú, Cage York ellen tud állni. A fiatalok megbeszélik, hogy együtt költöznek Tennesseebe, ám Eva édesapja beteg lesz, így a lány nem tarthat Cage-dzsel. A távolság lassan bizalmatlanságot szül, és amikor olyan fotók látnak napvilágot, amik bebizonyítják, hogy Cage nem volt hűséges, egy csapásra minden rosszra fordul. De Cage vajon tényleg ilyen könnyen lemondott volna szerelméről? Eva őrülten vonzó szomszédja és gyermekkori barátja, Jeremy karjaiban lel vigaszra, aki megígéri, hogy úgy fog vigyázni rá, ahogy Cage sosem tudna. Ez pedig egy olyan ígéret, ami túl jó ahhoz, hogy Eva elutasítsa. A baseball és álmai nője között őrlődve Cage-nek bizonyítania kell, hogy megérdemli Eva szerelmét, vagy azzal kell számolnia, hogy örökre elveszíti őt.

Minden alkalommal, ha egy-egy, már korábban boldogságra talált párosról olvashatok új történetet, picit hezitálva vágok bele. Bár örülök, hogy ismét ott lehetek közöttük, hogy bepillanthatok a jövőjükbe, aggódok is, hiszen általában nem csupán egy hosszúra nyújtott boldog epilógusról lesz szó, sokkal inkább arról, hogy újabb bukkanóhoz érkezett az életük. Nem volt ez másként a Te vagy nekem a jövő előtt sem. Cage Yorkra gondolva ugyan felcsillant a szemem, de tudván, mennyi mindenen ment már át ő és Eva, összeszorult kicsit a szívem, vajon mi jöhet még.

„Ideje, hogy elkezdjük a közös jövőnket…”

Nos - elnézést a kifejezésért, de - egy orbitális szartornádó, az jött. Én meg persze alig láttam a pipától. Mikor legutóbb elbúcsúztunk a két főszereplőtől, úgy tűnt, kezd helyre rázódni az életük: Cage az áhított baseball ösztöndíj kapujában állt, Eva pedig végre kezdett önállósodni. Most kevéssel az előtt vettük fel a fonalat, hogy ők ketten nekiindultak volna Tennessee felé. Sajnos azonban Eva édesapja egészsége erősen megromlik, s bár a fiú nem akarja magára hagyni szerelmét egy ilyen helyzetben, világos, hogy kettejük közös jövőjét szolgálja, ha nem hagyja elúszni a főiskolai támogatást. Ezután következhetett volna egy olyan történet, amelyben az egymástól való távolság, egy újabb családtag elvesztésének fájdalma, a farmerkédés és a profi sportoló lét összeegyeztetésének nehézségéről szól. Ám az írónő képzelete más irányba szárnyalt. A bizalomhiány, a szakítás, a szerelmi háromszögek, a totális önfeladás aknamezeje felé, és én sikongás széli kétségbeeséssel fogtam a fejemet.

Elviekben dúl a szerelem és izzik a szenvedély, néhány hónapot együtt is éltek már, mégis, Eva mintha egyáltalán nem ismerné, és a legkisebb mértékben sem bízna a barátjában. Értem én, hogy ez részben a saját belső bizonytalanságának kivetülése, ami a konfrontálódás kerülésére szintén indok lehet, ám hogy mindezt megfejelje azzal, hogy elzárkózik mindenféle kommunikációtól, na, az kiverte a biztosítékot nálam. Pedig a valódi lejtmenet csak ez után következett. Újra előkerült Josh – az egykor elvesztett vőlegény – neve, no meg a fiú testvére, mint Eva legnagyobb támasza. S ez volt az, amitől egyenesen füst szállt ki a fülemből. Pont, amikor már kezdtem volna rehabilitálni Eva karakterét magamban, mondván, megviselte az élet, de szép lassan magára talál, szembenéz az élettel, sőt, olykor a pajkosabb oldalát is megvillantja… Akkor fogta magát, és visszasüllyedt a mindenen picsogó, a válaszokat, iránymutatást és megoldást másoktól váró, erőtlen fősnő szerepébe, aki mintha képtelen lenne létezni, ha nincs ott egy férfi, aki fogja a kezét. S ha ez nem lehet az, akit szeret, megteszi más, kéznél lévő darab. Grr!

Még szerencse, hogy Cage egy egészen jól sikerült jó útra térő rosszfiú. Dögös és elkötelezett, nem riad vissza attól sem, hogy tettekkel bizonyítsa a szerelmét. Ez, és a korábbi párosok viszontlátása felett érzett örömöm (Law!) mentette meg számomra a regényt.

Mindent összevetve, úgy gondolom, Eva és Cage románcának második kötete érzelmes és drámadús ráadás, némi vadul szenvedélyes jelenettel fűszerezve. Igazán kár, hogy a valódi mélység, a realisztikus döntések és a jellemfejlődés hiányzott belőle, mert így sajnos számomra csak egy lett a rózsaszín semmiségek sorában.

Kedvenc idézet:

„… bíznod kell magadban annyira, hogy tudd, érdemes vagy valamire és küzdened kell azért, amit akarsz.”

Zenék a könyvben:

Nelly – Hot In Here♪ ♫ ♬

Amazing Grace♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Abbi Glines
Kiadó: Maxim Fordító:Sárossy-Beck Anita ISBN: 9789632617343 256 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Sea Breeze 5.
Elbeszélés módja: E/1, múltn idejű, váltott nézőpontú

Ki? Cage York & Eva Brooks
Hol? Sea Breeze (Alabama), Tennessee
Mikor? kb 1 év
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem ajánlott

11.17. - Kelly & Lupi olvas
11.18. - Angelika blogja
11.19. - Dreamworld
11.20. - Kristina blogja
11.21. - CBooks
11.22. - Deszy Könyvajánlója
11.23. - Könyvvilág

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Sea Breeze sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy szófelhős képet, mely egyetlen idézetet tartalmaz; nincs más dolgotok, mint kitalálni ki mondhatta és a keresztnevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Barátkozó természete ellenére Olivia fájdalmasan bátortalan az ellenkező nemmel, még szólni sem meri a srácokhoz, akik bejönnek neki. De amikor Edinburgh-ba költözik, új életet kezdhet, és miután belezúg egy szexi egyetemistába, úgy dönt, ideje legyűrnie a félelmeit és megszerezni, amire vágyik.
Nate Sawyer igazi nagypályás, aki senki mellett nem hajlandó lehorgonyozni. A legjobb barátaihoz azonban a végletekig hűséges. Így amikor Olivia hozzá fordul a párkapcsolati nyűgjeivel, felajánlja, hogy bevezeti a lányt a flörtölés rejtelmeibe, és segít hogy szexuálisan is magabiztosabb legyen.
A csábítás trükkjeit bemutató baráti tanfolyam hamarosan elsöprően szenvedélyes románccá alakul. Nate múltja és elköteleződésre való alkalmatlansága azonban tönkreteszi a kapcsolatot, és Olivia egyedül marad. Vajon rájön Nate, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, vagy örökre elveszíti a lányt?

Amikor belekezdtem a harmadik Dublin Street kötetbe, nem titkolom, egy pillanatra zavart ijedség uralkodott el rajtam. Már az első pár oldalon annyi név zúdult rám, hogy csak kapkodtam a fejemet. Persze egy-két fejezet múltán szép lassan visszajöttek az emlékeim, de azért ennyi pont elég volt hozzá, hogy feléledjen a kíváncsiság bennem, vajon így szelektálna az agyam, avagy tényleg ennyire régen olvastam volna a két korábbi részt? Jelentem, az utóbbiról van szó. *megkönnyebbült sóhaj* A Joss és Braden párossal – Dublin Street– még 2013-ban ismerkedtem meg, aztán már a következő év őszén következett Cam & Jo története, a London Road. Azaz három egész esztendőt kellett várni a fogytatásra, ami azonban végre megérkezett, és legnagyobb örömömre roppant kellemes és szerethető románcnak bizonyult.

„… akkor is összetartoznak, ha éppen nincsenek együtt.”

A kezdeti apró döccenő után kimondottan élveztem a népes baráti társaság jelenlétét, talán azért, mert annyira ügyesen oldotta meg az írónő, hogy a korábban boldogságra lelt szerelmesek sorsának alakulását beolvassza a mostani sztoriba. Természetesnek, az események szerves részének éreztem azt, ahogyan újabb és újabb kis momentumokat csíphettem el esküvő szervezésről, új lakásba költözésről vagy épp babavárásról. Persze mindez semmit nem ért volna, ha a két főszereplő nem olyan szimpatikus, mint amilyen. Külön pirospont jár, amiért a hősnő nem csupán teltebb idomú, de ráadásul még könyvtáros kisasszony is.

Egyik gyengém, a barátokból szerelmesek típusú románcok, és mivel Liv & Nate esete pontosan ilyen az újabb pluszpont nem lehet kérdéses. Nagyon tetszett, hogy évekkel korábban ismerkedtek meg közös barátaik lévén, majd szoros barátság alakult ki közöttük, mostanra pedig elválaszthatatlanokká váltak. Szívesen töltik együtt az idejüket, ráadásul teljes szívvel bíznak a másikban. Olyannyira, hogy egy éjjel, kissé kapatos állapotban Olivia még a legnagyobb titkát is kikotyogja a srácnak, nevezetesen, hogy borzalmasan csekély tapasztalata van a másik nemmel. S mivel Nate nagy szakértője a témának szívesen segít barátnője problémáján. Szóval ők ketten szépen belesodródnak egy viszonyba, csak épp a happy end előtt a gyengéd érzelmeket sem árt rendbe tenni magukban.

Kedves és élvezetes sztori kerekedett a dologból. Elismerem, az én ízlésemhez képest Liv túl sokáig kérette magát, de azért megértettem és el tudtam fogadni a konfliktus mögötti indokot, plusz olyan édesen próbálkozott Nate. A másik apróság, ami csorbította a szememben a regény tökéletességét, hogy bár izgatónak találtam Nate dominánsabb, mocskos beszédre hajlamos viselkedését a szenvedélyes pillanatokban, maguk az érzéki jelenetek eléggé elkapkodottak voltak.

Ám mindent összevetve olyan jól szórakoztam, hogy igen hamar a végére értem ennek a kis jelenkori románcnak. Milyen jó, hogy a kötet végén ott rejtőzött Ellie és Adam naplórészletekkel tarkított novellája, a Fountain Bridge.

Kedvenc idézet:

„Az agyalás a boldogság halála.”

✚ A friss hírek szerint 2018 márciusában az olvasók ismét találkozhatnak majd Livvel és Nate-tel. Az On Hart’s Boardwalk című novellában az akkor már tizedik évfordulójukat ünneplő páros azért, hogy szerelmük kezdetének szabadabb, spontánabb időszakát felidézhessék, elutaznak Delaware-be.

Zenék a könyvben:

Paul Weller - You Do Something To Me♪ ♫ ♬
Sir Mix A Lot - Baby Got Back♪ ♫ ♬
The Lumineers - Ho Hey♪ ♫ ♬
P!nk - So What♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Samantha Young
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Molnár Edit ISBN: 9789634571865 504 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori romantika
Sorozat:Dublin Street 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Olivia nézőpontú

Ki? Nathaniel Sawyer (28) & Olivia Holloway (26)
Hol? Edinburgh
Mikor? február-március
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.24. - Insane Life
11.25. - Angelika blogja
11.26. - Zakkant olvas
11.27. - MFKata gondolatai
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.29. - Betonka szerint a világ
11.30. - Kristina blogja
12.01. - CBooks

Nyereményjáték:

Samantha Young mindig egy-egy utca névhez kapcsolja történeteit. Ezúttal a Jamaica Lane névre hallgató utcának lesz jelentősége a történet során, ám azt nem áruljuk el egyelőre, hogy pontosan micsoda. Viszont mi is ismerünk néhány híres utcát, amiben most a ti segítségeteket kérjük. Minden blogon találtok egy képet a világ egyik híres utcájáról, és egy mondatot, ami közelebb visz a megfejtéshez. A ti dolgotok csak annyi, hogy megírjátok, hogy melyik utca szerepel a képen.

(Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ebben az utcában található a Pénzügyi Negyed történelmi központja és a new yorki tőzsde székhelye.

a Rafflecopter giveaway

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

„Bizonyos titkokról soha nem lenne szabad vallomást tenni.”

Itt az én vallomásom: Kívülállónak érzem magam, amikor mindenki szeret egy szerzőt vagy könyvet, én viszont nem értem, mire a nagy felhajtás.

Oké, azért most nem ennyire rossz a helyzet, de lassan valóban kezdek picit aggódni, hogy valami zavar van az erőben, már ami Colleen Hoover műveivel való kapcsolatomat illeti. A Hopeless sorozatot imádtam, az Egy nap talánt egészen csodálatosnak találtam, ám a többi kötettel valahogy nem igazán leltük meg egymást. Sajnos, a Vallomás szintén olyan darab, amely nálam csupán az egynek elmegy kategóriába került be.

A szerző kreativitása és tehetsége előtt továbbra is elismeréssel kell adóznom. Annak ellenére, hogy nem mondanám lírainak a prózáját, vagy iszonytató fordulatosnak a regénye cselekményét, újfent elérte, hogy a történet beszippantson és vigyen magával. A névtelen vallomások ötlete, s az azok nyomán készült festmények pedig valami elképesztően mély hatást gyakoroltak rám, s külön örömöt jelentett a felfedezés, hogy ezek nem szimplán a képzelet szüleményei, hanem valóban létező alkotások, melyek képei ráadásul helyet kaptak a könyv lapjain. Gyönyörűségesek és egyszersmind felkavaróak.

„… vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk.”

Ahol számomra kilógott a lóláb az a szerelmi szál volt. Mert míg azt képes vagyok elfogadni, hogy a hooveri hősnők gyakorta halmozottan sok szenvedésen esnek át, és kissé gyámoltalan naivaként viselkednek, az átütő érzelmekre igényem lett volna. S bár a könyv kezdetén úgy éreztem, az a bizonyos kórházi búcsújelenet a szívemet tépi ki, a folytatás nem váltott ki épp dúló viharokat a lelkemben. Gyorsan leszögezném, nem pusztán arról van szó, hogy az érzéki jelentek leírása láthatólag nem az írónő legnagyobb erőssége, sokkal inkább arról, hogy számomra itt maga az a bizonyos kémia hiányzott. Egyszerűen nehezemre esett elhinni, hogy ilyen kevés, s olykor kurta találkozás, ennyire korlátozott interakció a két főszereplő között annyira erős érzelmi köteléket, olyan mély és őszinte szerelmet lenne képes szülni.

Habár ez akár elég lehetett volna ahhoz, hogy elvérezzen nálam a történet, ám a már említett kreatív művészet ötvözés, valamint két jelenet oly’ mély benyomást gyakoroltak rám, hogy csöppet sem érzem elvesztegetettnek az időmet. Iszonyatosan tetszett az a két rész, ahol megcsillant az első pillantásra akár nem létezőnek gondolt nő erő. Az elsőért Auburn szobatársnőjét illeti az elismerés. Nem tagadom, üdítő volt látni, hogy nem egy másik férfi menti meg a hősnőt az erőszakoskodó karmai közül, hanem egy nőtársa áll ki mellette. A másik, számomra emlékezetes fordulat az volt, amikor Auburn komoly kockázatot vállalt azért, hogy végre kiszabaduljon az őt fojtogató kapcsolatból, holott addig szinte teljesen tehetetlennek és sodródónak gondoltam.

Szóval tény, hogy nem tudok totális elragadtatással szólni a regényről, de találtam benne olyan momentumokat, amiket értékelni tudtam. A kötet alapján készült hét epizódos sorozat megtekintését viszont bátran ajánlom mindenkinek. Még maga Colleen Hoover is feltűnik pár perc erejéig.

Kedvenc idézet:

„Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja. Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz neked, mint amit te okozol őneki.”

Zene a könyvben:

Alabama Shakes - Hold On♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Komáromy Zsófia ISBN: 9789634572428 344 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Owen Mason Gentry (21) & Auburn Mason Reed (21)
Hol? Dallas, Portland
Mikor? augusztus - december
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.26. - Könyvvilág
11.27. - Angelika blogja
11.28. - Sorok között
11.29. - MFKata
11.30. - Deszy Könyvajánlója
12.01. - Kristina blogja
12.02. - Dreamworld
12.03. - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban festményeké a főszerep. Nagyon különleges képeket kell felismernetek, ugyanis alkotóik hírességek voltak. A feladatotok természetesen az, hogy megírjátok nekünk az alkotók neveit.

A képet egy amerikai színész, fotómodell, énekesnő alkotta. Ő volt az ötvenes évek egyik legismertebb szexszimbóluma.

a Rafflecopter giveaway

Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.
Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Vlad képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.
Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?

Most látom csak, mennyit számít, egy regényt épp mikor veszünk kézbe! Persze nem azt állítom, hogy a véleményem egyik végletből a másikba tolódott volna, de árnyalatnyi finomhangolás bizony tapasztalható. El kell ismernem, a pararománc mánia lázában égve a Cat & Bones sorozat után Vlad, a Sötétség hercege, nem nyűgözött le igazán a saját szériájának indító kötetében. Rendben lévőnek találtam, de nem átütőnek. Ám most, némileg kiéhezve egy jó féle szórakoztató vámpíros romantikára, szinte úgy kellett erőszakot tennem magamon, hogy a hétköznapi teendők kedvéért kiadjam az Első lobbanást a kezemből.

„… mintha a bűnt borba oltották volna: sötét, mámorító és ellenállhatatlan.”

Rendben, bár Bones rövid feltűnés már önmagában vigyort fakasztott az arcomra, azért továbbra is igaz, hogy itt kevesebb felkuncogósan humoros pillanatot tartogattak a lapok, mint a fő sorozat esetén. A másik, amit szintén kár lenne tagadni, hogy ugyan érdekes volt az ősellenséges, bosszúállós bonyodalom, a lezárása némileg elkapkodottnak és kiforratlannak érződött. Talán azért e kurta-furcsa megoldás, mert majd később még vérszomjasabban tér vissza a főgonosz? Meglátjuk! Mint ahogyan azt, vajon mind a négy kötetben marad-e a csupán Leila nézőpontú narratíva, avagy egy pindurit beleláthatunk Havasföld véreskezű urának a gondolataiba. Én örülnék neki, mert tetszett az a villanás, amit Leila képességének köszönhetően láthattam.

Mindazonáltal ezek az apróság nem voltak képesek elrontani az élvezetemet. Csak lapoztam és lapoztam, úgy magával ragadt a pergős cselekmény. Mindig történt valami, nem unatkoztam egy percig sem. Az, ahogyan az írónő beleszőtte a valós helyszíneket és Drakula mondákat különösen tetszett, a magyar vonatkozás miatt pedig kijár egy nagy pacsi.

Természetesen az akció mellett fontos szerep jutott a romantikus szálnak, ámbár attól nem kell félni, hogy rózsaszín nyáltengerbe fulladna a kötet. Ahogyan a hősnő maga, úgy a kapcsolat szintén csupán bontogatja a szirmait. S tekintve, hogy további három teljes regény választ még el minket a happy endtől, ráadásul ez a rész roppant rövid, mindössze pár hetes időszakot ölelt fel, szerintem abszolút rendben van, hogy nem került sor nagy szerelmi vallomásokra. Szerencsére a perzselő érzékiségből kaptunk már most ízelítőt. Hogy úgy mondjam, nem utasítja maga mögé ama ominózus 32. fejezetet, de az itteni 23. felvonás is elég intenzívre sikerült.

Egyszóval izgatottan várom a folytatásokat. Kíváncsi vagyok, mire alakul Leila roppant különleges képessége, s persze az is érdekel, hogyan esik menthetetlenül szerelembe ez az arrogáns, cinikus, olykor egészen rideg, máskor vadítóan tüzes főhős. Egyszerűen imádom, hogy Vlad erős és határozott, aki parancsolgatáshoz szokott, s nem retten vissza a kegyetlenségtől sem, ugyanakkor van egy erősen védelmező és érzelmesebb oldala. Tehát, kedves kiadó, mikor olvashatjuk a következő darabot?

Kedvenc idézet:

„… az igazság mindig jobb, mint a hazugság, még akkor is, ha az a nehezebb út.”

Zenék a könyvben:

Frankie Goes To Hollywood - Relax♪ ♫ ♬
Madonna - Like A Virgin♪ ♫ ♬
Whitesnake - Here I Go Again♪ ♫ ♬
Culture Club - Do You Really Want To Hurt Me♪ ♫ ♬
Right Said Fred - I'm Too Sexy♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Jeaniene Frost
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Szebegyinszki Szilvia ISBN: 9789633997383 344 oldal, kartonált

Műfaj: paranomális romantika
Sorozat:Az éjszaka hercege 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Leila nézőpontú

Ki? Vladislav Basarab Dracul / Vlad Tepes (31 + pár száz) & Leila Dalton (25)
Hol? Gibsonton, Tampa, Leurda, Poenar
Mikor? január
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? akár

11.22. - Függővég
11.24. - MFKata gondolatai
11.25. - Könyvvilág
11.26. - Sorok Között
11.27. - Olvasónapló
11.28. - Dreamworld
11.29. - Angelika blogja
11.30. - Insane Life
12.01. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ezúttal egy igaz-hamis játékra invitálunk titeket. Minden állomásom találtok egy-egy állítás, amiről el kell döntenetek, vajon igaz-e avagy hamis, s ezt kell megírnotok a rafflecopter megfelelő sorában.

(Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

8. A Jeaniene Frost név valójában egy férfi szerzőt takar.

a Rafflecopter giveaway

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.
Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

„Hányszor dörzsölheti meg az ember a dzsinn lámpáját, mielőtt kifogy belőle a varázserő?”

Reméljük, még sokszor, mert Elle Kennedy roppant mód addiktív Off Campus sorozata megtestesíti mindazt, amit szeretek a new adult romcomokban. ;)

Stílusa könnyed és gördülékeny, kellemes, néhol pikánsabb humorral fűszerezve, és ráadásul váltott nézőpontú az elbeszélés. Az ellentétek vonzzák egymás alapsztori szavatolja a szórakoztató adok-kapok incselkedéseket, az összetartó baráti társaság pedig a játékos ugratásokat. Imádom, hogy ugyan helyet kapnak érzelmesebb, elmélyültebb pillanatok, ám nem nyomják agyon a történetet, inkább csupán színesítik, árnyalják a karakterek jellemét. S persze nálam az érzékibb jelenetek léte szintén a pozitívumokat gyarapítják.

A széria harmadik - önmagában is olvasható - kötetében a nőcsábász és agyament Dean valamint Hannah karakán barátnője, a színház szakos Allie gabalyodik egymásba, s a kezdeti kötetlen szex-viszonyból lassan valami mélyebb, komolyabb kapcsolatba sodródnak. Faltam az oldalakat, köszönhetően annak, hogy a regény nagyobbik része maga volt az öröm és kacagás. A két kedvenc jelenetem fej-fej mellett Dean & Beau Alkonyat elemző cseveje illetve a gyertyafényes habfürdő Winston ’társaság’ában.

„Senki sem boldog állandóan.”

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben a részben egy fájdalmas drámai fordulatra is sor került. Nekem még mindig elszorul a torkom, hiába érintett ’csak’ mellékszereplőt, pláne, hogy a mindig laza és nemtörődöm(nek látszó) Deant ennyire megrázta, és egy rövid időre szinte kifordította önmagából.

A lezárás szintén meghökkentő volt. Nem nevezném függővégnek, hiszen a főszereplő páros a kisebb-nagyobb bukkanókat leküzdve, egymás karjaiban vág neki a közös jövőnek, ám tagadhatatlan, hogy az írónő jó magas labdát dobott fel Tucker bejelentésével. Reméljük, hamar érkezik majd az ő kötet – The Goal - is. Bár sajnálom, hogy azzal a könyvvel búcsút kell majd vennem ettől a csapattól, örülök a hírnek, miszerint a Briar hokisok visszatérnek még, ugyanis a tervek szerint angolul hamarosan startol a spinoff széria. Az első kötet címe The Chase lesz, a főszereplő páros pedig Fitzy & Summer.

Kedvenc idézet:

„… a megbánás a puhányok sportja… Tanulj a hibádból és lépj tovább.”

Zenék a könyvben:

Miley Cyrus - Wrecking Ball♪ ♫ ♬
Cheap Trick - I Want You to Want Me♪ ♫ ♬
P!nk - U + Ur Hand♪ ♫ ♬
Will Smith - Gettin' Jiggy Wit It♪ ♫ ♬
Foreigner - I Want To Know What Love Is♪ ♫ ♬
Stevie Wonder - I Just Called To Say I Love You♪ ♫ ♬
Roxette - It Must Have Been Love♪ ♫ ♬
Beatles - Let It Be♪ ♫ ♬
Nirvana - Drain You♪ ♫ ♬

Könyvinfók:

Elle Kennedy
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Barthó Eszter ISBN: 9789634570776 416 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Off-Campus 3.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Dean Sebastian Kendrick Heyward-DiLaurentis (22) & Allison Jane Hayes (22)
Hol? Hastings, New York
Mikor? november - április
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? nem kimondottan
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.29. - Insane Life
11.30. - Könyvvilág
12.01. - Sorok között
12.02. - Angelika blogja
12.03. - Deszy Könyvajánlója
12.04. - Kristina blogja
12.05. - Dreamworld
12.06. - CBooks

Nyereményjáték:

Dean és Allie imádnak filmeket nézni és sokszor beszélgetnek filmekről, sorozatokról. Mostani játékunkban egyszerű dolgotok lesz, minden állomáson találtok egy képet, amely alapján ki kell találnotok a film címét.

a Rafflecopter giveaway