Angelika blogja

Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?

Nem titok, hogy Jennifer Luxen sorozata jött és elsöprő győzelmet aratott nálam. Imádtam az egész Roswelles feelinget, a morcos, ámde annál dögösebb földönkívüli kontra könyvmoly/blogger leányzó románcot. Azért pedig különösen hálás voltam az írónőnek, amiért a sorozat előrehaladtával a főszereplők túlléptek a szemérmes csókokon, s fordulatos kalandjaikat idővel szenvedélyesebb pillanatok is fűszerezték. Szóval a széria befejeztével, naná, hogy majd’ megevett a penész, hogy rátegyem a mancsom a spinoff kötetre.

„Huntert szeretni kész őrültség… mégis helyes.”

Érdekesnek találtam az ötletet, hogy ezúttal a csúf, gonosz ellenségként elkönyvelt arumok kerülnek előtérbe, plusz Hunter karaktere már az a Ellenállásban felkeltette a kíváncsiságomat, no meg persze a felnőttesebb sztori ígérete sem volt épp ellenemre. És annyira, de annyira boldog vagyok, amiért a könyv totálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet! A Függőség izgalmas és szórakoztató történet két roppant szimpatikus karakterrel, ahol ráadásul még a régi ismerősök is beköszönnek. Élvezettel merültem el a lapok között, s kimondottan nehezemre esett letenni a könyvet.

Dicsérhetném a szerző magával ragadó, humorban gazdag írásmódját, a pörgős cselekményt, a sistergő szenvedélyt, vagy áradozhatnék a talpraesett és karakán hősnőről, meg a dögös, s legalább annyira arrogáns főhősről… S bár mind igaz lenne, nem csak ezek azok a tulajdonságok, amelyek számomra öt csillagossá tették ezt a lendületes regényt.

„… mindkét oldalon vannak ártatlan, jólelkű idegenek.”

Az én szememben rengeteget hozzáadott az élményhez, hogy beleshettem az ellenség kulisszái mögé. Bár tudom, némileg szerencsétlen a szóválasztás, de immár emberibbnek tűnik az a faj, amit szívből rühelltem az elmúlt évek alatt. Így az egész háttér viszály sztorija kerekebb lett, jóllehet azért nem tiltakoznék további adalékok, részletek ellen sem. A lényeg, hogy való igaz, bőven van az arumok között utálni való egyed, ugyanakkor sokan csak élni szeretnék az életüket, bár genetikájuk alaposan megnehezítik a helyzetüket. Szegről végről engem Sherrilyn Kenyon apollitáira emlékeztetnek. S ha már a hasonlóságoknál tartunk: Egy hely, ahol a különböző idegenek békében megvannak egymás mellet? Hahó, ismerős valakinek a Peltierek által vezetett Menedék? Nekem, aki imádja a Sötét Vadászok világát, ezek a hasonlóságok mind megmelengették a szívemet.

A másik, ami veszettül tetszett, a sok adok-kapok szóváltás volt. Ki tudja miért, de azok mindig levesznek a lábamról, s itt aztán bőven kijutott belőle, megfejelve dühös dobállózásokkal (Serena részéről) és cirkalmas szitkozódásokkal (Hunter oldaláról). Néha csak úgy pattogtak a szikrák közöttük. Imádtam!

„Ő lett a fényem, a melegségem, és nem álltam készen arra, hogy elengedjem.”

Szörnyen reménykedem benne, hogy valamikor Jen visszatér majd az arumok és luxenek világához, mert tudni szeretném mi a helyzet ezzel a rejtélyes Luc-kal… Egyszerűen kell neki egy saját történet! S ha lehetséges, akkor mihamarabb. Légyszi, légyszi.

Kedvenc idézet:

„… nem mindig az okos cselekedetek a helyesek.”

Könyvinfók:

Jennifer L. Armentrout
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Mergl-Kovács Bernadett ISBN: 9789633998342 384 oldal, kartonált

Műfaj: paranormális romantikus
Sorozat:Luxen spinoff
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Serena Cross & Hunter
Hol? Colorado és Nyugat-Virginia
Mikor? május
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.06. - Insane Life
12.07. - Kelly & Lupi olvas
12.08. - Sorok között
12.09. - Dreamworld
12.10. - Angelika blogja
12.11. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Minden állomáson ugyanannak a szobának a képét láthatjátok, amit beosztunk négyzetes koordinátákra és állomásonként máshol egy árnyat elrejtetünk. Nektek a feladatotok megtalálni hol rejtőzik ez az árnyék és beírni a pontos koordinátáját.

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Maximus Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Hú, de jól esett ismét elmerülni egy Elizabeth Hoyt regényben! Imádom, hogy ő az a fajta írónő, akinél a messze nem hibátlan, de azért az olvasó szívét könnyedén elrabló karakterek, a figyelmet fenntartó, s meglepetéseket is hozó cselekmény, valamint az izzó szenvedély mesterhármasa nagyszerű elegyet alkotnak. Az pedig, hogy rendszerint újabb és újabb olyan mellékszereplővel ismertet meg minket, aki nem szimplán felkeltik a kíváncsiságunkat, de egyenesen követelik, hogy saját történetet kaphassanak, már csak kényeztető ráadás mindezek mellé.

„Az ostobaság netovábbja volna, ha Wakefield hercege annak a nőnek a kuzinjára vetne szemet, akivel házasságot akar kötni. És mégis, életében először Maximus azt akarta, hogy a hercegi cím helyett a férfi irányítsa.”

Node, térjünk csak vissza a főhősökhöz, mert szerintem sokaknál – nálam biztosan - képes itt eldőlni, vajon szeretni vagy rühelni fogják-e a könyvet. Őszinte leszek, Maximus hercegi méretű ökörként volt képes itt-ott viselkedni, szóval akár könnyedén ellenszenvessé is válhatott volna. Ugyanakkor az, hogy olykor-olykor bepillantást nyertünk a gondolataiba, s ezzel világossá vált, mennyire őrlődik a rangja, a belé nevelt merevség és szíve, no meg testi vágyai között, megmentette attól, hogy leírja az ember dölyfös fafejnek. Plusz lehet-e utálni valakit, aki ennyire óvó szeretettel veszi körül a testvérét, valakit, aki ennyire igyekszik megfelelni őseinek, és próbálja jóvátenni azt, ami igazából soha nem volt az ő hibája? Szerintem nagyon nehéz lenne nem szimpátiát érezni egy ilyen szereplő iránt. Ráadásul az egész St. Giles kísértete dolog adott egy felvilágosodás kori Batman árnyalatot Maximus karakterének (Craven inasnak pedig némi Alfrédos beütést), amin én irtó jót mulattam. Artemis pedig nálam valódi telitalálat volt. Némileg a korai Amanda Quick hősnőkre emlékeztetett azzal, hogy elsőre szürke kisegérnek tűnt, akiről később aztán kiderült, hogy józan és erős jellem, talpraesett és karakán hölgyemény, aki cseppet sem fél jól odamondogatni, ha a helyzet úgy hozza, mint ahogyan attól sem riad vissza, hogy elvegye, amit az élet kínál neki. Roppant mód tetszett, hogy két, látszólag ennyire nem összeillő ember talált itt most boldogságra egymás mellett.

„A férfira vágyott, sallangok nélkül, de mivel a sallangok a férfival jártak, szükségképpen elfogadta azokat is.”

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy apróságokon fennakadtam azért olvasás közben, de utólag átgondolva őket nem mondhatnám, hogy ténylegesen csorbították azt a kellemes élvezetet, amit ez a szórakoztató regény szerzett nekem. Olyan semmiségeken méláztam el, mint hogy jó lett volna valamiféle lezárás Artemis és Penelope között, vagy, hogy Maximus szeme hamarabb is felnyílhatott volna, illetve, hogy a csudiba nem került szóba soha a lehetséges terhesség témája a szerelmes légyottok alkalmával… Node, ne akadjon fenn az ember lány holmi mindenféle kicsiny részleteken, nem igaz!?

Mindent egybevetve azt mondhatom, csak ajánlani tudom a Maiden Lane sorozat ezen kötetét, ami immár bizony a hatodik a sorban, és a rajongók legnagyobb örömére még messze nem a széria vége. Szerencsére Artemis ikerbátyja, a fogságból frissen szabadult Apollo Greaves, könyve következik legközelebb, aztán pedig Maximus húgáé, Phoebé, lesz a főszerep. Már alig várom mindkettőt! S míg megérkeznek magyar fordításban, érdemes szétnézni a szerző honlapján, mert olyan gyöngyszemekre lehet bukkanni, mint egy pár oldalas karácsonyi novella.

Kedvenc idézet:

„Sok minden felett szemet lehet hunyni egy valóságos aranybánya kedvéért.”

És a happy end után...

Elizabeth Hoyt elég aktív a goodreadsen hozzá intézett kérdések megválaszolásában, így a rajongók több kis információ morzsát is összeszedegethetnek a sorozat folytatásáról, a szereplők további sorsáról. Akad közöttük olyan, amely Max és Artemis jövőjéről árul el nekünk egy keveset: Úgy tűnik, az olvasók mellett az írónő szerkesztője is jónak találta az ötletet, miszerint szülessen egy kis ráadás, ahol bepillantást nyerhetünk abba, milyen édesapa válik majd Maximusból, azaz várható egy novella, ahol ismét övék lesz a főszerep.

Könyvinfók:

Elizabeth Hoyt
Kiadó: General Press Fordító:Nagy Nikoletta ISBN: 9789636439217 320 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantikus
Sorozat:Maiden Lane 6.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Artemis Greaves (28) & Maximus Batten, Wakefield hercege (33)
Hol? London (Anglia)
Mikor? 1740
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.05. - Insane Life
12.06. - Kristina blogja
12.07. - Deszy könyvajánlója
12.09. - Könyvvilág
12.10. - Olvasónapló
12.11. - Angelika blogja
12.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A turné valamennyi állomásán Elizabeth Hoyt magyarul megjelent könyveivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, amelyekre némi keresgéléssel azok is helyes választ adhatnak, akik esetleg még nem olvasták az írónő valamennyi regényét.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki a Maiden Lane sorozatban szereplő árvaház vezetője?

a Rafflecopter giveaway

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás.
Ez hazugság!
A lány 21 napig kitartott.
A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.

A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Vannak történetek, amelyek különlegességüktől szépségesek. Vannak könyvek, amelyek mély nyomot hagynak bennünk. Vannak regények, amelyekről szinte lehetetlen úgy beszélni, hogy véletlenül se áruljon el az ember valami olyat, amitől aztán sérülhetne mások élménye. Leylah Attar rendkívüli művére pedig mindhárom igaz, így igen csak megnehezíti a helyzetemet.

„Két, mérhetetlenül hosszú út végén újra egymásra találó ember története...”

Mert úgy, de úgy szeretnék áradozni a Papírhattyú egyediségéről, arról, hogy mennyire meglepett és lehengerelt, hogy milyen megkapó módon keveredik benne a mindent felemésztő, vad sötétség és a mindenek dacára kivirágzó, megváltást hozó szerelem. Arról, hogy nyers, mégis gyönyörű, fájdalmas, mégis csodálatos. Arról, hogy hiba lenne kihagyni egy ilyen gyöngyszemet. Ugyanakkor nem szeretném a fordulatos cselekmény egyetlen morzsáját sem elárulni, hadd fedezze fel mindenki saját maga, hadd élje át mindenki teljes valójában a rémült döbbenetet, a zavart hitetlenkedés, a reménykedést és a megkönnyebbülést.

„… amit átéltünk egyszerre volt szépséges és ijesztő – szépséges, mert együtt teljesek és tökéletesek voltunk, de ijesztő, mert tudtuk, hogy már nincs visszaút.”

Szóval igen, ha valami csöppet sem hétköznapi, lélegzetet elakasztó olvasmányra támad kedve valakinek, szerintem ez a lenyűgöző könyv tökéletes választás. A stílusa olvasmányos, a hangulata összetett és változatos. A szövegben bámulatosan szép gondolatok, szokatlan humor és brutális őszinteség keveredik. A történet több mint két évtizedet felölel, s a lapokon megférnek egymás mellett az élet árnyékos oldalának erőszakosságát bemutató jelenetek és az igazán lélekmelengető pillanatok. A főszereplők bár eleve komplex karakterek, fejlődnek és alakulnak az események hatására. A váltott nézőpontnak köszönhetően láthatjuk a múltjukat, megérthetjük a jelenüket, aztán pedig részesei lehetünk a jövőjüknek. S ami a legfontosabb, bár hosszú, kanyargós és bukkanókkal teli út vezet el odáig, de a lezárás elégedett mosolyt csal az ember arcára.

„… nem létezik olyan sötét, olyan hatalmas, olyan menthetetlen hely, amit ne lehetne megtölteni szeretettel.”

Csak ajánlani tudom ezt a regényt, hiszen engem annyira elvarázsolt, hogy lám, csupán legekben vagyok képes róla szót ejteni. De nem is csoda, hiszen roppant intenzív, megrendítő, de szédületes utazásra vitt, ami örökre emlékezetes marad. Egyszerűen imádtam.

Tíz a sok-sok kedvenc idézet közül:

„A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül.”

„… milyen könnyű ítélkezni, becsmérelni másokat, és elítélni a tetteiket, amiket nem értünk…”

„A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát…”

„Vele akartam maradni, hogy összeillesszem a horpadt, törött darabkáit, mert én sem lehettem egész, amíg ő nem az.”

„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.”

„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságra. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”

„Ha szívem után megyek, mindig visszavezet hozzád.”

„Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyén.”

„Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk.”

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.”

Könyvinfók:

Leylah Attar
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Kamper Gergely ISBN: 9789633999103 376 oldal, kartonált

Műfaj:'dark' romantika
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1 és E/3, múlt idejű

Ki? Sky Sedgewick & Damian Caballero / Esteban Samuel Alvarez
Hol? Mexikó
Mikor? kb 20 év
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.09. - Insane Life
12.10. - Könyvvilág
12.11. - Kristina blogja
12.12. - Angelika blogja
12.13. - Sorok között
12.14. - Deszy könyvajánlója
12.15. - Dreamworld
12.16. - CBooks

Nyereményjáték:

A mostani blogturné minden állomásán egy-egy, valamilyen szempontból nem hétköznapi romantikus történetből származó idézetet találtok. A ti feladatotok megírni nekünk, melyik író, melyik könyvéből származnak a sorok.

„Valami, ami elvileg annyira üres és haszontalan, mint néhány szó, olykor segíthet átgázolni az élet tomboló és kérlelhetetlen viharain. Ezek a szavak finom szálként fűztek ehhez a világhoz, megakadályozva, hogy mindent feladjak és itt hagyjam az egészet.”

a Rafflecopter giveaway

Az év utolsó napjaiban sokan, sokféle számvetést készítenek. Egy könyvmoly esetén adja magát, hogy listázzuk, mennyit olvastunk, milyen élményekkel gazdagodtunk, mennyivel apasztottuk a pénztárcánkat, hogy tovább duzzasszuk végeláthatatlan hosszúságúra nyúlt ’ezt el akarom olvasni’ listánkat. Akadnak olyan elvetemültek, akik évről-évre megkísérlik az én szememben lehetetlent: apasztani ezen a bizonyos lajstromon. Én pár esztendeje rájöttem, hogy csak saját magam frusztrálom, ha nekiállok nyilvántartásokat és olvasási menetrendeket összeállítani. Őszintén szólva, minden esztendő végén eltöprengek azon is, akarok-e bármiféle összefoglalót készíteni, hiszen nem statisztikai adatok kedvéért olvasok. Ugyanakkor az ilyen összefoglalók valahogy mosolyra ingerelnek. Szívesen csemegézek mások kedvenccé vált kötetei közül, jó érzéssel tölt el, ha látom, valakinek sikerült megugrania a maga elé állított lécet, és hazudnék, ha letagadnám, picit megnyugodva sóhajtok fel, amikor azt olvasom, más is bosszankodik olyanokon, mint könyves túlköltekezés, vagy épp újabb évvel elhalasztott nagy olvasmány tervek. Jól esik nyugtázni, hogy milyen hasonlóak is vagyunk, mert persze, szeretjük megosztani egymással rajongásaink tárgyát, de az olvasás voltaképp elég magányos hobbi tud lenni.

S e hosszúra nyúlt bevezető után következzen az én hablatyolásom arról, milyen volt számomra könyves szűrőn át a 2016-os év.

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: változatos.

Három dolgot megfogadva vágtam neki az elmúlt 365 napnak: ➀ Próbálok többet olvasni, és igyekszem legalább fele részt angol nyelvű kötetet választani. ➁ Ráveszem magam, hogy ha pár mondat erejéig is, de angolul írjak ez utóbbiakról a goodreadsen. ➂ Megkísérlek kevesebb új darabot beszerezni a már így is túlzsúfolt polcaimra. Kissé hitetlenkedő örömmel jelentem, többé-kevésbé sikerült tartanom magam ezekhez az elhatározásokhoz.

A 119 darab, valamivel több, mint 34.000 oldalnyi olvasmányomból 77 angol nyelvű volt, bár el kell ismernem, akadt közöttük nyúlfarknyi online novella is. Ám azért úgy érzem, az első pontot büszkén kipipálhatom.

A másodikhoz gyanítottam, valamiféle plusz ösztönzés sem fog megártani, mert rémesen aggodalmaskodó tudok lenni, ha idegen nyelven kell megnyilatkoznom. Gondoltam hát egy bátrat, és fejest ugrottam az ARC-ok (advance review copy) világába. Magam sem hittem, hogy ismeretlen kisbloggerként tényleg lehet esélyem, de nagyszerű embereket megismerve igazi kincsesbányát jelentő csoportok tagjává válhattam, aminek 30 megjelenés előtti olvasás lehetőséget köszönhetek. S bár alaposan megizzasztottam magam ezzel az angolul írás ötlettel, voltaképp nagyon örülök, hogy belevágtam. A teljes hosszúságú vélemények megalkotása még mindig sokat kivesz belőlem, de a pár soros gondolatok legépelése mára már szerencsére rutinszerűvé vált. Szóval, ha nem is lett belőlem egy Hemingway, azért szerintem jó úton járok. Épp ezért szeretnék kitartani mellette, még akkor is, ha így érezhetően háttérbe szorult a molyos jelenlétem. Tehát a második pont szintén pipa.

Bezzeg a harmadik… Embert próbáló feladat megfékezni a bennem élő könyvmániás hörcsögöt! Ha szimplán a számokat nézzük, akkor a magánkönyvtáram 2016-ban "mindössze" 127 új kötettel bővült a korábbi évek jócskán másfélszáz feletti darabszámaihoz képest. Ráadásul ebből 25 darab a Blogturné Klubnak hála került a gyűjteményembe. Plusz olyan szépen hangzik, hogy kevesebb, mint 80 ezer forintot hagytam a könyvesboltokban. Igen ám, de ez a kimutatás nem mesél arról, hogy 54 darab angol nyelvű regényt devizáért vásároltam, sőt, tizennégy közülük dedikáltatott, azaz horribilis áron utaztatott példány (mondjuk annál becsesebb mindahány). Hogy az amazonos ebook költésemről már szót se ejtsek, mert na az kérem egyenesen a hogy a csudába vagyok képes erre kategória. Mentegethetném magam azzal, hogy elképesztő klassz kis gyűjteményem van már, de hiába… Be kell látnom, a harmadik terv bizony csúfosan megbukott.

Node, a száraz tények mellé jöjjenek a finomabb falatok, maguk a könyvek!

Összességében szerintem sikerült jól válogatnom, hisz mindössze három regény hozott ki annyira a béketűrésből, hogy két csillagosként tudjam csak értékelni. Jamie McGuire Gyönyörű áldozat című regényében elsütötte a megcsalós kártyát, ami nálam az egyik legnagyobb nem-nem. Renee Carlino Te édes című sztorijának hősnőjét, Miát, nem egyszerűen nem sikerült megkedvelnem, hanem egyenesen megutáltam, ahogyan haladtunk előre a történetben. Ám még ezek is eltörpülnek Alice Clayton Cream of the Cropja mögött. Az a könyv a legdrágább csalódás különdíját zsebelte be nálam. Valami könnyed, szexis, vicces könyvre készültem, helyette bosszantóan lamentálós és vontatott valamit kaptam. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy pár hete megpróbálkoztam Aurora Rose Reynolds: November előtt című művével, de 40%-nál bedobtam a törülközőt, mert számomra olyan kiforratlan volt mind a stílus, mind a cselekmény, mind a karakterek.

Örömökben viszont tobzódtam több alműfajban is, ha fogalmazhatok így. Egyrészt felfedeztem magamnak a smut műfajt, amit talán sokan lenéznek, de én egyszerűen imádom. Egyik sem egy műalkotás, a sztorijaik olykor erősen hihetetlenek, de dögös nyalánkságok, s nekem kell ilyen olykor. Másrészt végre ismét több figyelmet fordítottam az MM gyöngyszemekre, s bizony milyen jól tettem. A Cyberlove sorozat nagyon nagy szerelem lett, s biztosan nem fogom szem elől téveszteni Melissa Collinst sem. Aminek pedig külön örülök, hogy végre sikerült sort kerítenem a régóta halogatottCaptive Prince trilógiára, ami fantasztikusan árnyalt és intenzív utazásra vitt. Harmadrészt sikerült szédületesen érzelmes, és eszméletlenül vidám románcokat is beválogatnom az olvasmányaim közé. Utóbbiak közül nem tudom, Elle Kennedy Off Campus kötetei vagy Rachel Van Dyken Wingmen Inc duológiája váltott-e ki több hangos hahotát belőlem. Mindkettő zseniális, csak ajánlani tudom. S roppant jó hír, hogy előbbit már el is kezdték magyarul kiadni, s úgy hírlik, a másik fordítására sem kell már sokáig várni. Ami az érzelmesebb húrokat illeti, nehezen tudnék kedvencet választani, annyi csodálatos történet szerzett feledhetetlen élményt nekem. Tillie Cole miatt a lelkem kisírtam az A Thousand Boy Kisses olvasása alatt, Leylah Attar lenyűgözött a Papírhattyújával, Brittainy C. Cherry pedig örökre elvarázsolt gyönyörűséges szavakkal szőtt történeteivel.

De ezeken felül is hozott fantasztikus olvasmányokat, és nagyszerű szerzőket 2016. Örülök, hogy belekóstoltam Aly Martinez, Sarina Bowen, R.S. Greyés Chanel Cleetonírásaiba, mert mindannyian kellemes, jó stílusú alkotók, akik remélem, még sok további szórakoztató regénnyel fognak elkápráztatni. A régi nagy kedvencek ugyan picit hátérbe szorultak a sok kalandozás mellett, de róluk sem feledkeztem el teljesen. J.R. Ward regényeit ki nem hagynám természetesen, és Tiffany Reisz neve szintén olyan, aminek képtelen vagyok ellenállni.

S hogy milyen terveim vannak 2017-re? Nos, szeretnék legalább ugyanennyit olvasni, mint ahogyan továbbra is igyekszem majd nem elhanyagolni az eredeti nyelvű olvasmányokat. Erősen remélem, hogy tovább tudom folytatni Mia Sheridan munkáinak megismerését, mert rettentően tetszik, hogy minden regénye más és más. Tillie Cole, Elle Kennedyés Sarina Bowen könyveiből szintén tervezek csemegézni picit. Persze bízom abban is, hogy a következő 12 hónap alatt alkalmam nyílik majd közelebbi ismeretséget kötni új szerzőkkel. Jó lenne végre sort keríteni egy kóstolóra A.L. Jackson, Linda Kage, Rebecca Yarros, Julie Johnson, Marina Zapata, Jen Frederick, Kristen Calling, Jay McLeanés Helena Hunting történeteiből. Mint ahogyan az szintúgy a vágyaim között szerepel, hogy a lassan 50 kötetre duzzadt MM várólistámból ledolgozzak néhány tételt.

Blogolás terén nem gondolkodom nagy változtatásokban, inkább csak igyekszem könnyedén venni az egészet. Motoszkál bennem egy olyan bejegyzés típus, amelyben több könyvről ejtenék szót ahelyett, hogy mindről részletesen külön írjak, de elég kiforratlan még az ötlet, így később dől el, lesz-e belőle valami. Ami biztos, hogy a hírek továbbra is maradnak a facebookon, hisz eszemben sincs mindenről posztot gyártani ide, lévén szeretném ezt az oldalt megőrizni a beszámolók számára. Ugyanakkor jó lenne picit aktívabbnak lenni instagramon, s ha lehetséges, folytatni a goodreadses értékelősdit.

Remélem, velem tartotok egy újabb esztendőre, hogy együtt derítsük ki, milyen könyveket hoz majd 2017!

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Fantasztikus, ahogyan Katie McGarry ír! Minden könyve könnyedén visz magával, szereplőit olyan valóságosnak érzem, mintha csak az én legjobb barátaim lennének, a történetekben felvetett problémákat pedig roppant mód életszagúnak találom. S mondom mindezt annak ellenére, hogy sem az autók bütykölése, sem a ketrecharc nem épp olyasmi, amiről akár a leghalványabb tudással rendelkeznék. Viszont az írónő ügyesen eléri, hogy ezek mindössze érdekes hátteret adjanak, miközben a valódi figyelmet a karakterek követelik maguknak. Azzal, ahogyan fejlődik a személyiségük, ahogyan megküzdenek a nehéz helyzetekkel, s persze azzal, ahogyan megtalálják a szerelem melengető boldogságát. Csoda-e, hogy a Kísérj el a kihagyhatatlan olvasmányok listám előkelő helyén trónolt, értsd: kellett nekem, lehetőleg minél hamarabb?

„… az életben olykor épp csak valami kell, akármilyen kevés is.”

Gondolom, ilyen bevezető után senkit nem lepek meg azzal a kijelentéssel, hogy bizony iszonyat jó volt ismét ott lenni az Eastwicki Gimiben és összefutni a már ismerős szereplőkkel. Imádtam, hogy újra találkozhattam Abby-vel (irtózatosan szeretném olvasni ennek a csajnak a történetét!), s hogy láthattam, Rachel és Isaiah minden nehézség dacára milyen elválaszthatatlanok.

„Mindannyiunknak vannak gyötrelmes emlékeink.”

Ugyanakkor nem állíthatom, hogy ez a kötet lett a kedvencem a sorozatból, bármily’ kellemes kikapcsolódást is nyújtott. Az ok roppant egyszerű: az én ízlésemhez képest a sok bonyodalom és vívódás háttérbe szorította a romantikus szálat. Azt el kell ismernem, hogy West karakterének alakulása csodálatosan lett megírva. Nem vetkőzött ki önmagából, sokat megőrzött a vagány lazaságából, miközben benőtt a feje lágya, és megtanulta, hogy forrófejű hevességgel sokat árthat önmagának és a neki fontos személyeknek egyaránt. Megértette, hogy vannak dolgok, amiért felelősséget kell vállalnia, ámde nem szükséges mindent a saját vállára vennie. Tagadhatatlanul jobb testvér és jobb ember lett. Való igaz, hogy a történet vége felé volt egy kolosszális nagy mellényúlása az ’ő tudja, mi a legjobb Haley-nek’ lépésével, de szerencsére a hölgyemény időben kapcsolt, és szépen helyrehozta a dolgot. S ha már Haley szóba került, hadd mondjam el, szerintem milyen nagyszerű munkát végzett az írónő azzal, ahogyan az ő alakján keresztül bemutatta, milyen zavaros és rémisztő lehet egy fiatalnak, ha hirtelen elveszti azt, ami a biztonságot jelentette a számára, milyen megrázó lehet, amikor rá kell döbbennie, hogy a szülei nem mindenhatóak.

„Érted érdemes harcolni.”

Szóval igen, az árnyalt karakterábrázolásra és részletes személyiségfejlődésre most sem lehetett panaszom, tényleg csak a szinte a semmiből megszülető, kissé kidolgozatlan románc rész az, ami miatt azt mondom, nálam nem lett tökéletes telitalálat ez a regény. Mégis, tagadhatatlanul olyan ifjúsági sztori ez, ami olvasásra érdemes.

Kedvenc idézetek:

„A fájdalom és a megbánás lassanként, belülről pusztítja el az embert.”

Playlist:

Könyvinfók:

Katie McGarry
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Komáromy Rudolf ISBN: 9789633998854 488 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat:Feszülő húr 4.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Haley Williams (18) & West Young (18)
Hol? Eastwick (Kentucky)
Mikor? február - május
Érzékiség? visszafogott
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

01.07. - Kristina blogja
01.08. - Könyvvilág
01.09. - Angelika blogja
01.10. - MFKata gondolatai
01.11. - CBooks
01.12. - Kelly & Lupi olvas
01.13. - Deszy könyvajánlója
01.14. - Dreamworld
01.15. - Sorok között

Nyereményjáték:

Mostani turnénk minden állomásán egy-egy magyar ökölvívó fotóját találjátok. Megfejtésként az ő neveiket várjuk a rafflecopter megfelelő soraiba.

a Rafflecopter giveaway

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk. A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van. És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Jómagam az újraolvasó típusú könyvmolyok táborát gyarapítom. Vannak regények, amiket már négyszer-ötször is olvastam, és akadnak, amelyeknek csak bizonyos részeihez térek vissza újra és újra. Így aztán ha megszerettem egy történetet, akkor könnyedén rávehető vagyok arra, hogy eredeti után magyar fordításban, avagy épp a másik főszereplő nézőpontjából elmesélve ismét nekiveselkedjek ugyanannak a sztorinak. Persze tudom ám, hogy ilyenkor a csavarok már nem fognak meglepni, az érzelmek halványabbat ütnek, s a poénok szintén kevésbé lesznek humorosak, de nekem egyszerűen jól esik visszatérni a kedvenceim közé.

„Egyesek szerint ez helytelen, de én akkor is akartam őt.”

Épp ezért el kell ismernem, elfogult vagyok a Feledés kötetei kapcsán. A Luxen olyannyira belopta magát a szívembe, hogy képtelen vagyok ellenállni Daemon Black arrogánsan dögös hívó szavának. (Itt jegyezném meg, hogy megismerve, mi zajlott a buksijában, már nem is tűnik annyira vagányul pökhendinek a srác.) Szóval bár el kell ismerni, hogy ezek a részek vajmi kevés újdonságot képesek adni az alaptörténethez, én azért lelkesen vetem magam rájuk. Pedig még alapos átgondolás után sem tudnám megnevezni azokat a sosem látott jeleneteket, amelyekről a szerzőnő beszélt az amerikai megjelenés idején, sőt, akadtak olyan fordulatok, amelyek itt és most szerintem kidolgozatlanabb módon kerültek bemutatásra, mint anno Kat elbeszélésében. Élveztem persze főhősünk fejében császkálni, látni, hogyan bizonytalankodik, majd jön tisztába Cica iránt érzett vonzalmával, olvasni arról, hogy milyen elbűvölőnek tartja a lány apróságait, hogy voltaképp megszállottan követi a Katy Kattant Kuckóját, ugyanakkor nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ha mindezt – hasonlóan a két utolsó kötethez – magában az Ónixban kaptuk volna meg, akkor nagyobbat szólhatott volna. Mert lássuk be, az alapkönyv iszonyat nagy részét a Blake féle edzések, no meg Katy mutálódása tette ki, s ezek itt érthető okból nem juthattak annyira szerephez, helyettük számtalanszor az ismétlődött, hogy fényuraság eseménytelen járőrözésekre indult. Mindezek ellenére persze szerettem, mert luxen, mert Kat, mert Daemon, és mert mindig olyan imádni valóan képesek civakodni.

„… hiábavaló az ellenállás.”

Összesenjében tehát nem épp olyan, mintha a kedvencedet ismét első alkalommal olvasnád, de rajongóknak kötelező darab. A tehetséges mesélő Jennifer L. Armentroutnak hála bőven lehet tobzódni szeretett ’lopakodó üzemmódú földönkívüli nindzsá’nk romantikus és lazán szellemes pillanataiban.

Kedvenc idézet:

„Ha elveszítesz valakit, akit szerettél, sosem lesz könnyebb. Csak hozzászoksz.”

Könyvinfók:

Jennifer L. Armentrout
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Miks-Rédai Viktória ISBN: 9789633999509 376 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat:Luxen 2,5.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Daemon nézőpontú

Ki? Katy Swartz & Daemon Black
Hol? Nyugat-Virginia
Érzékiség?ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem

01.16. - Insane Life
01.17. - Angelika blogja
01.18. - Deszy könyvajánlója
01.19. - Könyvvilág
01.20. - Dreamworld
01.21. - Sorok között

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, amelyből aláhúzott vonallal jelölve hiányzik egy név, de nem elég csak a hiányzó nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába, szükség lesz még a kötet címére is.

„Én csak álltam ott, és azt ismételgettem, hogy a csúf hőhullámaimról a klimax tehet, nem a féltékenység. Féltékenységről szó sem lehet, hiszen XY meg sem közelít engem.
De muszáj ilyen hosszan ölelgetnie ____? És ilyen szorosan? A francba már.”

a Rafflecopter giveaway

Megrendezni a bátyja esküvőjét, ahol csupa sztárjátékos teszi tiszteletét, Jess Canning életének nagy kihívása. Mint a család örök vesztese nem engedheti meg magának, hogy ezt is elbaltázza. És senki, de senki, nem tudhatja meg, hogy egy gyenge pillanatában mekkora kolosszális hibát követett el a tanúval múlt tavasszal. Az a botlás sosem ismétlődhet meg. Kizárt. Még akkor se, ha a pasas maga a két lábon járó szexis kísértés.
Blake Riley számára ez az esküvő a sors ajándéka. Jess a koszorúslány, jómaga pedig a tanú? Játszmára fel! Mit neki, ha némi (na jó, elég nagy) ellenállásba ütközik? Csak meg kell győznie a kis szöszit, hogy valójában ő egy jó srác, csak a híre rossz. Még szerencse, hogy minden profi hokis tisztában van vele, ha pontot akarsz szerezni, igazán oda kell tenned magad.
Csakhogy Jessnek fontosabb dolga is akad, mint egy dögös sráccal vesződni. Nevezetesen: a ceremóniának időben kell kezdődnie, hiába itatta le valaki a nagymamát vagy épp hogy vajon rosszat jelent-e megölni a tanút...

Iszonyatosan vártam ezt a regényt, hiszen Sarina és Elle két olyan szerző, akik már bebiztosították a helyüket a szívemben, ráadásnak meg még ott volt Wes és Jamie esküvőjének csábítása is. S legnagyobb boldogságomra a Good Boy beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Ez a könyv nem csupán a Him duológia spinoff kötete, hanem egyben egy új sorozat, a Wags első része is. S micsoda remekbe szabott indulás ez kérem! Elképesztően szórakoztató volt, és tökéletesen ötvözte a humorost a vadítóan dögössel. Csoda-e, ha olyan nagyon élveztem?

Be kell vallanom, szerintem maga az alaptörténet nem volt kimondottan egyedi, de - és ez bizony egy hatalmas de - a főszereplőket fantasztikusnak találtam, a közöttük pattogó szikrák majd lángra kaptak, a könnyed szópárbajok pedig valami hihetetlen poénosak voltak. S biz' isten Blake az egyik legviccesebb főhős, akiről csak volt szerencsém olvasni. A belső monológjai egyenesen fergetegesek. Elismerem, elképesztő nagy arca van és a magabiztossága párját ritkítja. Időről időre kolosszális lükeségek hagyják el a száját és olykor kissé idegesítően képes viselkedni, viszont sokkal jobb ember, mint azt elsőre bárki is gondolná róla. Igazi bűbáj pofa, aki azzal, hogy olyan szenvedélyesen védelmezi a szeretteit, totál elrabolta a szívemet, ugyanakkor a játékosságával jókedvre derített. Jess szintén nagyszerű volt. Teljesen át tudtam érezni a bizonytalankodását abban, hogy mit szeretne igazából kezdeni az életével. Talán picit elveszettnek látszott és szétszórtnak, de mégis bátor és tüzes hősnőnek találtam. Kettejüket együtt pedig egyenesen imádtam. Tetszett, ahogyan Blake üldözőbe vette Jess-t, az, amilyen jól összepasszoltak, és mindenek felett élveztem a könnyed, játékos adok-kapok szóváltásaikat.

Szóval, tekintve hogy ez a kellemesen olvasmányos rom-com már csak magával a fejezet címeivel is mosolyra ingerelt, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

✔ A sorozat következő része - Stay - júniusban fog megjelenni, s a hírek szerint Matt Eriksson történetét meséli majd el.

Kedvenc idézetek:

“My bank account is like a horror movie – I can’t check the balance without screaming.”

“Houston, we have uno problemo. No, not just uno problemo. We have… whatever the Spanish word is for disaster.”

“The best stuff always takes a while, right?”

Zenék a könyvben:

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőknek!

➤ My review on goodreads.

Ash Carpenter képzeletében az iskolás lányok nagyon mások voltak, míg meg nem pillantotta őt. A lányt, aki ronda, hosszú szoknyát visel, az alakját bő pulóverek mögé rejti, a haját pedig folyton borzas kontyba fogja fel. A lányt, akinek a tornacipője régimódi és elnyűtt, és akinek még a harisnyáján is lefutott egy szem. Ám mindezek s a majd az egész arcát eltakaró vastag keretes szemüveg dacára a férfi pillantása megakadt azokon a gyönyörű kék szemeken, amely mintha a lelkébe látnának.
A lány minden tanítási napon elsétált az irodája előtt, s ő mind jobban és jobban vágyakozott utána. Míg végül bele nem fáradt a várakozásba, és úgy nem döntött, ideje megszereznie, aki után oly nagyon sóvárog. Vele kell lennie, nem lehet másként. Ha kell, apjának adóssága fejében követeli magának a lányt.

Paying Daddy's Debt egy amolyan smut tündérmese, ahol a rendkívül birtokló hajlamú üzletember álruhájába bújt herceg, aki nem fehér lovon, hanem fekete limuzinon érkezik, megmenti a szegény, ártatlan, s természetesen gyönyörűséges leányzót az ő kóros mértékben szerencsejátékos apukájától. S nagyjából ennyi ez, egy rögtön a lényegre térő, minden észérvet a sutba dobó insta-szenvedély sztori. Hogy őszinte legyek, Ash akár hátborzongató is lehet a nagy Jasmine mániájával, a történet pedig tényleg szemünket forgatósan valószínűtlen…

De ugyan már, ez egy Alexa Riley mini novella! Intenzív, íncsiklandóan mocskos kényeztetés meghintve olyan édes mondatokkal, mint hogy „Minden napom olyan, mintha sötétség venne körül… míg meg nem pillanatalak… s el nem önt a béke érzése.” Szóval én azt mondom, ha habkönnyű, nulla drámával terhelt, sok-sok szenvedélyes jelenettel tarkított gyors kikapcsolódást keres az ember, ez akár jó választás is lehet. S ez a borító! Hát nem vadító?

☑ Ajánlom: Mindenkinek, aki szerette Alexáék Untouched című novelláját.

Kedvenc idézet:

„There is only light when I have my eyes on her, otherwise my world is nothing but dark.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőknek!

➤ My review on goodreads.

A FallenConos napirendem roppant egyszerűnek ígérkezett: beülök pár panelre és hagyom, hogy az emberek megismerkedjenek a valódi énemmel. Jesse Garvy, egy híres Twitch csatorna moderátora, s ha egyszer előmerészkedek a csigaházamból, akkor jövőbeni vlogger. Tuti biztos, hogy nem terveztem összebújni egy szeszélyeskedő, tetovált művésszel, legyen bármilyen káprázatos a pasi, aki ráadásul képtelen távol tartani a kezeit tőlem. De mint tudjuk, mindenben van első alkalom, s a miénk valami elképesztőre sikerült.
Másnap viszont kiderült, hogy a morgós rajztehetség nem más, mint Ian Larsen, vagy ahogyan netberkekben ismerik, Cherry. S ő pontosan tudta, ki vagyok, amikor rám vetette magát. Nehéz eldöntenem, ki legyek-e akadva ettől vagy inkább hagyjam, hogy a dolog legyezgesse a hiúságomat.
Csakhogy online életünkbe visszatérve képes, és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna közöttünk. Pedig a távolság és annak ellenére, hogy olyan görcsösen ragaszkodik a netes személyiségéhez, tagadhatatlan, hogy kezd kötelék fonódni közöttünk. S nekem eszemben sincs hagyni, hogy elfeledkezzen erről.

Meganés Santino fenomenális duót alkotnak. Minden regényük gördülékeny és valóságos. A stílusuk fantasztikus. A történeteik nyersen őszinték és igen csak érzékiek. Ráadásul a karakterek nagyszerűen összetettek, s a fejlődésüket mindig csodásan mutatják be. Azt is eszeveszetten imádom, hogy váltott nézőpontban írnak, s hogy némely jeleneteket teljességgel emailek vagy chat üzenetek alkotják. Szóval nem kifejezés, hogy türelmetlenül vártam, hogy végre rátehessem a mancsom a Hard Wiredre, s nagyon boldog vagyok, hogy azt mondhatom, az írók most sem okoztak csalódást.

“... sometimes we have to make our mistakes.”

Úgy érzem, ez a darab drámával telibbre sikerült, mint a két korábbi Cyberlove kötet, ám mivel ez a magával ragadó románc igen csak komplikált vizekre evez, voltaképp ez teljességgel érthető. Mivel sem Ian sem Garvy nem átlagos srácok, hanem sérülékeny, kissé fura fazonok, akik mindketten komoly problémákkal küzdenek, időbe telt nekik megtanulni megfelelően kommunikálni egymással, no meg persze kompromisszumra jutni a másikkal. Lassanként tudták elfogadni a másik zavaros dolgait, s végül a lehető legjobbat hozták elő egymásból. Szerintem ezért találtam őket olyan hihető párosnak.

No meg elképesztően cukinak! Garvy voltaképp egy hatalmas szívű cukorborsó. Védelmező és támogató alkat, akit egyszerűen muszáj szeretni. Azt is nagyon édesnek találtam, ahogyan nem hagyta lerázni magát, hanem harcolt azért, aki megtetszett neki. Ian pedig, a drága, sérült, csodás Ian… Elismerem, olykor legszívesebben felképeltem volna, ugyanakkor a legtöbbször csak szerettem volna jó szorosan megölelni. Kissé zavaros vagyok, tudom, de ő ezt hozza elő az emberből. Sebzett és bizonytalan. Komoly erőfeszítésébe kerül megbirkóznia a többi emberrel, s pláne összeegyeztetni a védekező mechanizmusként életre hívott különböző személyiségeit. Ugyanakkor olyan humoros és sziporkázóan tehetséges, hogy mindenképpen szerettem volna megtudni, mi rejtőzik a lelke mélyén.

Számomra nagyszerű volt ez a könyv. Néhányszor azon kaptam magam, hogy fülig ér a szám, s még csak nem is azért, ami épp a lapokon történt, hanem mindössze az örömtől, hogy részese lehetek ennek a gyönyörű, kaotikus sztorinak. Elismerem, nem csupán kacagást hozott a történet, de én borzasztóan élveztem. Annyira, hogy igazából le sem akartam tenni, miután elkezdtem. S most, hogy vége van, mindent megadnék, hogy máris olvashassam Beau és Zach könyvét.

Kedvenc idézetek:

“To anyone who has ever needed courage to reach for more...”

“... fantasizing about possibilities and hoping for a better outcome than the more obvious one was a big, fat study in waste of time.”

“Was this what it was like to be in love? To know that you had something precious and live in constant terror it’d be taken away?”

Zene a könyvben:

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőknek!

➤ My review on goodreads.

Annalia Del Valle egész életében szerette Preston Sawyert. S bár egy elszegényedett bevándorló tanyasi munkás lányaként számkivetve, egy csöppnyi, tákolt viskóban nőtt fel a kaliforniai Central Valley-ben, a szíve szabadságra lelt a tájban, a Sawyer Farm végeláthatatlan lankáin, és egyetlen barátaiban, a két fiúban.
Preston kissrác kora óra vágyódott Annalia után. Ám testvérének adott becsület szava távol tartotta a lánytól, míg egy forró nyári estén már képtelen volt tovább ellenállni. Egy estén, amely olyan események láncolatát indította el, ami mindannyiuk életét örökre megváltoztatta.
Miután hat hosszú hónapra egy szó nélkül eltűnt, Annalia visszatér szülővárosába. Eltökélte, hogy visszaszerzi szívét, életét, és a gyermekét, akit magára hagyott - a fiát, aki a szerelem, a szenvedély, és az oly hosszú sóvárgás utáni röpke beteljesülés pillanatában fogant.
Preston túljutott a gyászon, elviselte a pusztító aszály és a gyötrő szívfájdalom kínjait, ám nem biztos, hogy képes lesz ismét túlélni Annaliát. Talán meg sem próbálja, talán a büszkeség és a keserűség visszatartja attól, amire mindig áhítozott...

Mia Sheridan valamennyi keserédes regénye nyomot hagyott a szívemben. Az ikrek csillagjegy által ihletett Preston’s Honor esetén sem történt ez másként, mert ez a fájdalmasan gyönyörűséges new adult románc a barátság, az első szerelem, a második esély, a félelmek és a túlélés gyönyörű szőttesével kápráztatott el.

Voltaképp rögtön a prológusnál elvesztem. Már az a pár oldal annyira mély hatást gyakorolt rám, hogy vágytam megismerni a bemutatott fiatal pár történetét, látni akartam őket együtt, boldogan. S a szerző pontosan ezt adta meg nekem méghozzá elképesztő tehetséggel. Érzelem dús utazásra vitt, amellyel újfent bebizonyította, hogy bár a szerelem olykor nem tökéletes, sőt, gyakorta kaotikus és zavaros, mégis mindennél csodálatosabb.

“Part of my love for Preston was like a slow-moving river that had gained breadth and speed over time. And another part came in short burst of white-hot lightning, marking the very moments when the love in my heart had charged and intensified.”

Rengeteg dolgot szerettem ebben a könyvben! Mia megkapó sorai ezúttal is elvarázsoltak. S el sem tudom mondani, mennyire becsülöm, amiért mert ilyen őszinte nyíltsággal szólni a bevándorlók nehézségeiről, hiszen ma ez minden korábbinál fontosabb probléma a világban. Tetszett, hogy olyan történetet mesélt, amely bővelkedett hullámhegyekben és hullámvölgyekben, akár csak a való élet. Imádtam, hogy ilyen szépen bemutatta, hogyan próbál helytállni Preston és Lia a nehézségek közepette, és hogyan igyekezek rátalálni a boldogságra. Tagadhatatlan, hogy ezek ketten alaposan megkutyulták a dolgokat azzal, hogy felcserélték az események megszokott sorrendjét. Ezért mielőtt közös jövőt tervezhettek volna, meg kellett nyílniuk a másik előtt, s meg kellett tanulniuk őszintén megosztani egymással a gondolataikat, a félelmeiket, az álmaikat. Meg kellett bocsátaniuk egymásnak, s meg kell tanulniuk bízni a másikban. Ez pedig nem kevés időbe telt. Ugyanakkor én nagyon örültem, hogy tanúja lehettem ennek a lassú, óvatos fejlődésnek. Hogy is ne, hisz olyan nagyon a szívembe zártam őket.

“Loving Annalia was many thing for me, but easy had never been one of them. Wild, breath-stealing, joyful, heart-wrenching even, but easy? No.”

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy olykor közel jártam hozzá, hogy kifogyjak a türelemből, s bizony nem egyszer vérzett a szívem értük. Bosszússá tett, hogy buta hibák, félreértések és a bizonytalankodás mennyi közös pillanattól megfosztotta őket. Szóval nem mondanám épp könnyed kis romantikusnak ezt a történetet, de lefogadom, hogy az írónő rajongói most sem fognak csalódni.

Kedvenc idézet:

“... sometimes the most damaging borders are inside us.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

A kis hableány eme feldolgozásában a modern kor által szinte érintetlenül hagyott Outer Banks sziget egyik halászának leánya és az észak-karolinai kormányzó fia szeretnek egymásba.
Laire-t, aki sokkal többről álmodik, mint amit a kicsiny sziget képes nyújtani számára, teljesen leveszi a lábáról a gazdag és kifinomult Erik, akit viszont a lány bája és naivitása bűvöl el. A két fiatal szinte az egész nyarat együtt tölti, mígnem egy szívszaggató fordulat el nem választja őket egymástól.
Évekkel később, amikor a sors ismét egymás mellé sodorja őket, végre lehetőségük nyílik tisztázni a szörnyű titkokat, amelyek annyi ideig távol tartották őket a másiktól. S egyúttal arra is ráébredhetnek, hogy a halhatatlan szerelem még a menthetetlenül összezúzottnak hitt szívet is képes meggyógyítani.

Mivel már rengeteg dicsérő véleménnyel találkoztam Katy Regnery Modern Fairytale sorozata kapcsán, s ráadásul A kis hableány mindig az egyik kedvenc Disney hercegnős mesém volt, kimondhatatlanul izgalommal töltött el, hogy alkalmam nyílt lecsapni erre a regényre, méghozzá már a megjelenése előtt. Ugyanakkor most, olvasás után, az érzelmeim sokkal zavarosabbak ennél.

Egyrészről nagyra értékelem, hogy egy klasszikus történetet ennyire különleges, kreatív módon dolgozott át a szerző. Nem tagadom, szinte gyermeki örömmel töltött el minden olyan apró részlet, amely felidézte bennem a rajzfilm keltette egykori cuki ábrándjaimat. Mint például amikor a ‘Go ahead. Kiss him. Kiss the boy.’ sorokat olvastam, és szinte öntudatlanul kezdtem dúdolni, hogy ‘Sha-la-la-la-la-la my oh my’… és hát lehet ezen nem mosolyogni? Szintén jó visszhangra lelt nálam a gúzsba kötő elvárások, az archaikus hagyományok elleni lázadás gondolata, és az egész tiltott románc érzés. Tetszett, hogy láthattam Laire-t túlságosan óvott és naiv fiatal lányból erős, független nővé cseperedve, s igazán elbűvölőnek találtam Eric óvó, gondoskodó és türelmes természetét. Ám azt hiszem, a talán közjátéknak nevezhető kis részletet imádtam a legjobban. Laire naplóbejegyzései fölös információk nélkül, igazán szépen gondoskodtak az átkötésről az édes, ifjonti szerelem és a titkokat leleplező, második esélyt hozó románc között. Szerintem ezzel roppant okos módot talált az írónő a hat év elmúlásának bemutatására.

Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy a könyv kissé hosszabb volt, mint amire számított, s ráadásul elég nehezen is tudtam beleélni magam a történetbe. Attól tartok, a lassabb ütem, a szolidabb hangvétel, s az eltitkolt gyerek fordulat szintén csökkentette picit az élvezetemet. Ám mind közül a legnagyobb problémám az volt, hogy a bonyodalmak jókora része félreértésekből és az őszinte kommunikáció hiányából eredt.

"… I believe that if two people care about each other and want to be with each other, it's nobody else's business what they do when they're alone together. It's private. It's up to them to make up their own rules."

Mindazonáltal nem bántam meg, hogy belevágtam a Don’t Speak olvasásába, hiszen egy olyan szívmelengető történet élményével gazdagodtam, amely az elveszített, majd megtalált szerelemről, a fájdalomról és a bátorságról, az elfogadásról és a megbocsátásról mesélt.

Kedvenc idézet:

“Sometimes it took years. Sometimes a lifetime. And sometimes that healing was simply impossible.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni.
Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást…
Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

A Crossfire szériának mondhatni kissé hányatott sors jutott. Előbb méltatlanul a Szürkeárnyékába szorult, majd kiderült, hogy az eredetileg tervezett trilógiából öt kötetes sorozattá nyúlik, ráadásul a harmadik rész elmaradt a két első színvonalától, aztán a negyedik darab eredeti megjelenése csak csúszott és csúszott, végül búcsút inthettünk az elsüllyedő hazai kiadónak… Azt hiszem, roppant visszafogottan fejezem ki magam, ha azt állítom, komoly kétségeim voltak, fogom-e, s egyáltalán akarom-e folytatni Gideon és Eva történetét. Aztán megtudtam, hogy az Athenaeum átvette a magyar megjelentetés jogát, befutott a könyv, ami – a gerincét leszámítva– szuperül passzol a már polcomon pihenő korábbi darabokhoz, ééééés bevallom, elkapott az a jó féle izgalom. Persze még mindig tartottam attól, merre visz főszereplőink útja, mi végre húzta annyira az időt az írónő, s picit aggódtam az új fordító miatt is. Ez utóbbi kapcsán teljesen feleslegesen, előbbiek miatt viszont…

„Menet közben tanulunk. Néha elcsesszük. De bíznod kell bennem...”

Már az előző felvonás kapcsán megfogalmazódott bennem az érzés, hogy mintha ugyanazokat a hibaköröket futnák a szereplők, s mi csupán egy hosszúra nyúlt közjátékhoz asszisztálunk a partvonalról, ahol mindössze fortyogva várhatjuk, hogy haladjunk már valamerre. Nos, ezúttal szintén valami hasonló motoszkált bennem. Ugyan fél tyúklépésnyi sebességgel jó irányba mozdul előre párosunk, de könyörgöm, ehhez igazán két teljes regényre volt szükség? Kételkedem benne méghozzá erősen.

Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy élvezettel faltam az oldalakat. Sylvia Day még mindig magával ragadóan élvezetesen szövi a szavakat, vérforralóan tüzes erotikus jelenetekben sem volt hiány, csak kár, hogy képtelen lemondani a mellékszereplői gárda drámázásának túlrészletezéséről. Bizony, amilyen szimpatikusnak találtam legelőször Cary karakterét, mostanra már annyira fáraszt szegény fiú. Ami pedig az immár házas gerlepárt illeti, mindenki jobban teszi, ha felkészül rá, hogy a hitvesi lét nem szelídített sokat a vitatkozási kedvükön. A kötet túlnyomó részében Gideon még mindig inkább magába zárkózik, mintsem megossza szerelmével a problémáit, amelyek mostanában már a hihetetlenség határán súrolóan megszaporodtak. Eva eközben harciasan követeli, hogy valódi partnerek legyen, miközben az érzelmi zavarosban úszkál ő maga is. Szumma szummárum veszekedés és izzó szenvedély tölti ki a napjaikat. Ami nem rossz igazából, csak ez láttuk már, kiélveztük, jöhetne valami új.

„A kapcsolatok a kompromisszumokról szólnak, nem?”

A jó hír, hogy a könyv utolsó pár fejezetében csak sikerült végre egyről a kettőre lépniük. Gideon megnyílik a pszichiáterüknek az őt ért gyermekkori traumák kapcsán, és Eva mintha belátná, hogy a vad szex nem az egyetlen, amit adni képes a párjának. Nálam szintén nagy pozitívuma ennek a résznek, hogy az eddigi kizárólagosan hősnői narrációt felváltotta a váltott nézőpontos elbeszélés, így végre Mr Cross gondolataiba is bepillantást nyerhettem. Extrém módon birtokló alfahím az nem vitás, de azért cuki volt látni, hogy milyen gyengéd szeretet van a szívében az ő Angyalkája iránt. Plusz, tetszett az, amikor baráti körben, csöppet tán ellazultabban viselkedett.

Remélem, ezekből a nekem tetsző részletekből több jut majd a befejező regénybe, amelynek hazai megjelenéséről egyelőre nem hallottam pontos dátumot, így csak kívánni tudom, hogy mihamarabb érkezzen. Egy biztos, az írónő azt ígéri, Blacklist című új duológiájában feltűnnek majd még az itteni szereplők.

Kedvenc idézet:

„A házasság nem arról szól, mennyire erősek a felek külön-külön. Hanem arról, mennyire erősek együtt, és arról, hogy felváltva cipelik a terheket.”

Zenék a könyvben:

Könyvinfók:

Sylvia Day
Kiadó: Athenaeum Fordító:Goitein Veronika ISBN: 9789632935928 400 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus románc
Sorozat:Crossfire 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gideon Cross (28) & Eva Tramell (24)
Hol? New York
Mikor? szeptember
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem

Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

A többség szektának tartja, de Josh és Caleb számára húsz évig az otthont jelentette.
Paradise-ban nincs televízió, sem gyorséttermek. A wyomingi birtokon csupán munkával és imádsággal töltött végtelen órák léteznek, no meg túlzsúfolt szállások. S a fiúkat mindenáron távol tartják a bűnösök világától.
Ám Josh kísértések nélkül is bűnbe esett, hisz egész életében a legjobb barátja, Caleb után vágyakozott. Napközben egymás mellett dolgoznak, éjjel pedig, amikor Josh lehunyja a szemeit, végre úgy lehetnek együtt, ahogyan annyira szeretné.
De a valóságban persze ez soha nem történhet meg. A túlélése függ attól, titokban tudja-e tartani szörnyű vágyait.
Caleb mindig megvédte Josh-t a többiek gúnyolódásától, ugyanakkor neki is megvan a maga titka… és egy terve, hogy kijussanak a táborból. Csakhogy minden rosszul sül el, és Josh fedél nélkül találja magát egy olyan világban, ami nem kér belőle. Vajon Caleb időben rátalál majd? Vajon képesek lesznek-e olyan biztonságos helyet találni, ahol végre bevallhatják egymásnak az érzelmeiket?
[Figyelem! A regény korábban In Front of God & Everyone címmel, álnév alatt publikálva volt elérhető rövid ideig.]

A fülszöveg igazán egyedi történetet sejtetett, így természetesen képtelen voltam ellenállni, egyszerűen olvasnom kellett ezt a könyvet. S talán már meg sem kellene lepődnöm, hogy Sarina Bowen bizony ismét elképesztően cuki M/M románcot alkotott.

“It's really quite shocking to get what your heart desires.”

A szöveg könnyed és gördülékeny, a leírások pedig élettel teliek voltak, akárcsak az írónő valamennyi regényében. A szívmelengető szerelmi történet teljesen magával ragadt és hihetetlenül élveztem minden pillanatát annak ellenére, hogy hatalmas fordulatokat vagy körömrágós izgalmakat nem tartogatott. S mindezt azért, mert a szereplők fenomenálisan sikerültek. Mindkét főhőst hihetetlenül emberinek és nagyszerűen megformáltnak találtam. Tetszett, hogy bár Caleb a kalandvágyóbb természet, ugyanakkor roppant védelmező személyiség is. Örültem, hogy tanúja lehettem, amint a kezdetben elveszettebb Josh magára talált. Imádtam, hogy amilyen különbözőek voltak ők ketten, olyan tökéletes párt alkottak. Kapcsolatuk alakulás mosolyra fakasztott és álmodozó sóhajokra késztetett. Nem is lenne értelme tagadnom, Josh és Caleb játszi könnyedséggel meghódították a szívemet. A lapokról áradó sistergő szenvedély pedig… o-la-la. A sóvárgó vágyódás szinte tapintható, minden érintés és csók valami lélegzetelállítóan vadító volt. S habár mindkét fiú szűz volt kezdetben, a dolgok hamar felforrósodtak közöttük, s aztán kis híján felperzselték a lepedőket, sőt, még a konyhapultot is.

Szóval a Goodby Paradise szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy egy ilyen megkapóan mély és őszinte, barátokból szerelmesek történetet olvashattam, amely amellett, hogy szórakoztat, az önmagunkban való hitre és álmaink követésére bíztat, no meg arra, hogy merjük megkeresni a saját boldogsághoz vezető utunkat, majd merjünk szabadon szeretni. Nem vitás, kedvenc lett, így nem ajánlhatom eléggé a műfaj szerelmeseinek.

Kedvenc idézet:

“As he always did, Josh tasted like everything I'd always wanted.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Lángolt a lelke, és megperzselt mindenkit, aki túl közel került hozzá.
Volt egyszer egy fiú, Logan. Szerettem, pedig mindenben az ellentétem volt. Én táncoltam, ő mozdulatlanul állt. Ő mindig csendben volt, nekem szünet nélkül járt a szám. Neki meg kellett harcolnia minden egyes mosolyért, én azt sem tudtam, mi fán terem a komorság. És amikor megláttam a benne lakozó tüzet, már nem tudtam elfordulni tőle…

A hamuból új életre keltek, majd megint hamuvá égtek.
Úgy tűnt, nem illünk egymáshoz, mégis együtt voltunk az igaziak. Aztán egy elsietett döntés nyomán elveszítettem. Ez a döntés megváltoztatta az életünket. De néhány levegővétel, néhány elsuttogott hang, néhány pillanat erejéig ő is szeretett engem, szívből, igazán.

Oscar Wilde mondta egyszer: minden szentnek van múltja, és minden vétkesnek van jövője, s én szerfelett igaznak érzem ezeket a szavakat. Talán pont ezért szeretem annyira az olyan könyveket, amelyben a rosszfiúk jó útra térnek, amelyben létezik második (s néha harmadik) esély, és amely fennen hirdeti, hogy a múlt nem határolja be a jövőnket. Márpedig a Tűzeső pont ilyen történet. Csoda-e hát, hogy immár harmadszor vettem kézbe?

„… szabad lelkek voltunk, és ha kellett, táncra perdültünk akár a tűzzel is.”

Jóllehet az idő múlásával alaposan megcsappantak az újraolvasásaim, hiszen mindig akad valami új, valami izgalmasnak és érdekesnek ígérkező sztori, amibe belevethetem magam, azért időről-időre akad olyan regény, amely vissza-visszahív magához. Brittainy C. Cherry gyönyörűséges szavaiból szőtt szívmelengető románcok pedig határozottan ezt a kategóriát képviselik. Így eshetett meg, hogy bár már kétszer átéltem Logan és Alyssa szerelmének minden fájdalmas, és minden szívmelengető pillanatát, kevéssel azt követően, hogy kézhez kaptam a magyar kiadást, ismét a sorok között elveszve találtam magam.

„Voltak benne mélypontok, és voltak benne csillagokig nyúló csúcsok.”

És bizony újfent imádtam minden percét. Mivel az összes fordulat, valamennyi gyötrő és édes momentum beleégett már a szívembe, azt hihetnénk, csak felületesen átlapoztam, mindössze itt-ott megállva, bele-beleolvasgatva a szövegbe. Ám mi sem állhatna messzebb az igazságtól. Ismét együtt szenvedtem, reménykedtem, aggódtam és örvendeztem a szereplőkkel minden egyes pillanatot. Akadtak jelenetek, amelyeknél elidőztem csöppet; vagy, mert szükségem volt egy percre a riadtan dübörgő szívemet lecsillapítani, hisz tudtam, mekkora szenvedést hoznak majd az elkövetkezendő fejezetek, vagy, mert a léleksimogató boldogság minden cseppjét teljes valójában szerettem volna kiélvezni.

„… szikrákat gyújtott a lelkemben...”

Azt hiszem, ebben rejlik az Az vagy nekem sorozat köteteinek varázsa, az ember szívéhez és lelkéhez szólnak. Nem eget rengetően csavaros fordulatokkal érnek el átütő hatást, hanem a lírai szépségük taglóz le minket. Csodálatosabbnál csodálatosabb sorok bámulatosan gyönyörűséges egésszé állnak össze, s ahogyan a Lebegés esetén, úgy itt is alig győztem bejelölgetni a kedvenc részeimet. Viszont mivel vétek lenne bárkit megfosztani az élménytől, hogy önmaga fedezhesse fel a történet elragadó szépségét, erőt veszek magamon, s mindössze az öt legkedvencebb idézetemet másolom ide:

„… az otthont nem egy bizonyos hely jelenti, hanem az, amit egy olyan személy iránt érzünk, akit szeretünk; a békesség, amely képes eltompítani az ember lelkét mardosó lidércfényeket.”

„Az ember nem zuhan bele a szerelembe. Felolvad benne. Mint tavaszi nap sugarai alatt a jég.”

„A nap végére mindannyian elveszettnek érezzük magunkat. Tökéletlennek. Megsebzettnek. Összetörtnek. Megpróbálunk dűlőre jutni azzal a valamivel, amit életnek nevezünk. És eközben gyakran érezzük magunkat magányosnak, de aztán eszedbe jutnak a tieid. Azok, akik néha gyűlölnek ugyan, de sohasem szűnnek meg szeretni. Azok, akik mindig melletted teremnek, függetlenül attól, hányszor cseszel el valamit, vagy hányszor tolod el magadtól őket. Ők azok, akik melletted állnak jóban és rosszban. Akik veled együtt küzdenek. És igen, lehet, hogy összeomlunk közben, de akkor együtt omlunk össze. És együtt állunk fel.”

„Talán az élet értelme nem több, mint megtanítani bennünket arra, hogy nem leszünk mindig azonosak a múltunk hibáival.”

„Ő volt az, aki elhitette velem, hogy nem a tegnapjaim mellékterméke vagyok, és biztosított arról, hogy csodás holnapok állnak még előttem.”

Hát nem varázslatosak? Imádom őket!

Hogy a gyakran feltett kérdésre válaszoljak, igen, a fordítást is szeretem. Úgy gondolom, egészen jól sikerült a magyarítás. Jómagam mindössze két apróságon akadtam meg. Az egyik, hogy az eredetiben nekem olyan nagyon tetsző, a könyv egészéven vissza-visszatérő High / Lo motívum a szép anyanyelvünkre való átültetéskor érthető, de azért sajnálatos módon elveszett. Bár tetszett a Csillag becenév, örültem volna legalább egy szerkesztői lábjegyzetnek, amely az angol szójátékra utal. A másik apró ’botlás’ már kevésbé volt érthető. Magam is nagy Oreo fogyasztó lévén kissé elgondolkodtatott, vajon hogyan képesek egy egész eperszemet szétnyomni a szétcsavart keksz felei közé szorítva, s pláne minek, hisz létezik már epres ízesítésű jó ideje. Olyannyira piszkálta a csőröm a dolog, hogy kikerestem az eredeti szövegrészt, ahol meglepetés! málna szerepel. Máris tisztább a kép, nem? Csekélység, s valószínűleg igen keveseket fog ez zavarni, de én erre a két dologra figyeltem fel.

„Mindketten a tűzön táncolnak, mintha nem tudnák, hogy megégethetik magukat.”

A lényeg a lényeg: Akár angolul, akár magyarul, megéri kézbe venni a Tűzesőt, mert szenzációs new adult románc.

Könyvinfók:

Brittainy C. Cherry
Kiadó: Libri Insomnia Fordító:H. Prikler Renáta ISBN: 9789633108888 424 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Az vagy nekem 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Logan Francis Silverston & Alyssa Marie Walters
Hol? True Falls
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

03.27. - Angelika blogja
03.29. - MFKata gondolatai
03.31. - Kristina blogja
04.02. - Zakkant olvas
04.04. - Könyvvilág
04.06. - Deszy könyvajánlója
04.08. - Insane Life
04.10. - Cbooks
04.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A blogokon közreadott rövid leírások alapján kell kitalálni, melyik barátokból szerelmesek történetre gondoltunk, majd a rafflecopter megfelelő sorába a könyv címét és szerzőjét várjuk megfejtésként.

Szeretet és gyűlölet, megváltás és bosszú, sötét titkok és felszabadító igazságok, gyönyörű pillanatok és véres borzalmak kettőssége kíséri Skye és Damian bő húsz esztendőt felölelő megrendítő történetét, amely megannyi vihar után egy szépséges mexikói haciendán ér boldog véget.

a Rafflecopter giveaway

Xcor, a Banditák Bandájának vezetője a vak Király életére tört, s most brutális kihallgatás elé néz, hogy aztán gyötrelmes halált haljon a Testvériség keze által. S bár kegyetlenséggel és gonosz tettekkel teli élete végén megbékélt a sorsával, mérhetetlen módon sajnálja, hogy a Kiválasztott Layla soha nem lehetett az övé.
Egyedül Layla ismeri az igazságot, amely megmenthetné Xcor életét. Ám ha felfedi a férfi önfeláldozó tettét vagy eltitkolt származását, azzal mindkettejüket leleplezi, s tönkreteszi mindent, ami kedves a szívének - még édesanyai mivoltát is. Szerelem és hűség közt örlődve kell erősnek maradnia. Egyetlen szerelméért szembe kell szállna a családdal, amely befogadta. S ha valami csoda folytán Xcor megbocsátást nyer, újabb súlyos kihívással kell szembenézniük: áthidalva a világaik közti szakadékot utat kell nyitniuk a jövőnek, amely akár még nagyobb háborút, még több pusztulást és halált hozhat.
Miközben egy veszélyes régi ellenség visszatér Caldwellbe és lelepleződik az új Istenség kiléte már semmi sem biztos a Fekete Tőr Testvériség világában... sem az igaz szerelmek, sem a sorsok, melyeket hosszú idővel ezelőtt véstek kőbe.

“You two work out whatever this is.”

Hiába volt ez már a 15. kötet, még mindig elmondhatatlan izgalommal számoltam vissza a napokat, amikor végre ismét elveszhetek a Testvériség drámázós-kalandos-romantikázós életében. Hajnalban keltem, a nap minden szabad pillanatában olvastam, hogy aztán éjfél körül kétségbe essek, amiért máris véget ért a könyv. Úgyhogy igen, tagadhatatlan, hogy teljesen lekötött az, ami a lapokon zajlott. Ugyanakkor az érzéseim messze nem ennyire egyértelműek.

A regény felépítésénél követte az írónő a bevált receptet. Majd’ 550 oldalon, az előszóval egyetemben 70 fejezeten át újfent egy kisebb csokornyi cselekményszálat tartott folyamatosan mozgásban. Volt itt visszatekintés a múltba, egy-egy villanás régi, kedvelt szereplőktől, régóta tartó történetszálon való kisebb előrelépés, alapozás eljövendő eseményekhez, állkoppantó meglepetések, nagy veszekedések és kibékülések. Ami a nyelvezetet illeti szintén nem volt hatalmas változás, maradtak a popkultúra utalások, a márkanevek, a szlenges kifejezések. Sőt, mintha ezek még markánsabban jelentek volna meg, bár elképzelhető, hogy csupán azért éreztem így, mert a humor ezúttal csak elvétve tette tiszteletét. Nem igazán láthattunk játékos ugratásokat vagy beszólásokat, az örök bohóc Lassiter szintén komolyabb teendőkkel volt elfoglalva, a Xcor szál pedig amúgy sem volt épp könnyednek mondható, szóval a hangulat itt-ott már-már morózusba csapott át. Egy bizonyos karakter lamentálása meg csak még tovább súlyosbította ezt, de erről majd kicsit később. Amit itt és most fontosnak tartok megjegyezni, hogy Ward, akire anno sokan lelkesen rásütötték, hogy szereplői tüzelő nyulakat megszégyenítő módon üzekednek tíz oldalanként, olyan mértékben visszafogottá vált a szenvedélyes jelenetek számában és leírásában egyaránt, hogy engem alaposan meglepett vele. Nem mintha anatómiai kézikönyveket kenterbe verő részletekre vágytam volna, csak számomra nem volt igazán intenzív, valóban szenvedélyes ezeknek a pillanatoknak a bemutatása.

“It was always better to follow a bumpy course of one’s own than a smooth but intractable trail set by another.”

A történet maga öt fő szálra bontható vissza, amelyből az egyik - a kötet címéhez hűen - Layla és Xcor egymásra találása volt, akik egyébként engem a korábbi kötetek alatt szép lassan meghódítottak, itt meg aztán teljesen ellágyítottak. Őmellettük nagyobb szerep jutott a Qhuay párosnak, valamint Trez majdani happy endjéhez szintén megtettük az első lépéseket, ahogyan Throe manipulációinak új szintjébe is bepillantást nyerhettünk. S az ötödik? Nos, engem némileg kiakasztó módon ismét az írónői nagy favorit V és Jane került előtérbe. Pontosabban Vishous, ráadásul nem csupán azért, mert egy riporternő aggasztó módon sokat foglalkozik az interneten a vámpírok leleplezésével. Ez, lévén ő a Testvériség számítástechnikai guruja, logikus és érthető lenne. Ám az, hogy immár harmadszor nyüglődünk az ő és fele kapcsolatán, totálisan kiakasztott. S mindeközben egy hang nem sok, annyi sem esett Muhrderről, de Luchasés Assail neve is mindössze egy villanásnyira került elő.

Summa summarum ez a regény hozott kellemes pillanatokat, dühös morgásokat és elérzékenyedésre okot adó jeleneteket egyaránt, és hazudnék, ha nem vallanám be, hogy ezek egy jókora részéért Qhuinn volt a felelős. Nem vitás, élvezettel merültem el a The Chosenben, de – mint ahogyan egy hosszan tartó sorozat esetén kivédhetetlen – nem értek egyet néhány szerzői döntéssel. Persze ettől még várom a folytatást, s meglátjuk, merre visz minket tovább Warden képzelete. Az én tippem, hogy Trez kerül majd a főszerepbe, V-ék pedig a másod szereposztást fogják magukhoz ragadni. Szombat éjjel pedig kiderül, jól sejtem-e.

A bejegyzés innentől komoly spoilereket tartalmaz!

“We don’t get to pick who we fall for, and trying to talk yourself out of emotions is a recepie for failure.”

Úgy gondolom, az írónő szépen mutatta be kettejük útját. Ügyesen elérte, hogy a kezdetben nem éppen szimpatikus, sőt, olykor irritáló két szereplő egyre érdekesebbnek és kedvelhetőbbnek tűnjön, majd pedig elkezdjen az ember lánya értük és a boldogságukért drukkolni. Szokás szerint ez nem csupán ennek a regénynek köszönhető. Kapcsolatuk mélysége gyanítom nem is igazán érezhető át teljes valójában, ha az előzmények - a csalárdsággal kieszközölt találkozásuk, az apró, lopott pillanatok, a gyötrődések - kimaradtak. Ám ezekkel együtt számomra hihető és szerethető románc bontakozott ki közöttük, olyan, amiért képes voltam izgulni. Nem mondom, hogy a kedvenceimmé váltak, de megtanultam tisztelni őket, s immár értem mi mozgatja őket, mik a vágyaik. Mindketten gyökerüket vesztették, sodródtak, áhítoztak az elfogadásra, arra, hogy szeretetett találjanak. Hiszem, hogy meg tudják adni ezt egymásnak. Tetszik, hogy megláthattam Layla erősebb énjét, és bepillantást nyerhettem a megpróbáltatásokba, amelyek ennyire kemény férfit faragtak Xcorból, ugyanakkor helyeslem, hogy bár elismerte a király hatalmát, méltósággal és gerinccel tette.

“The Brotherhood and the Band of Bastards had to go try and make peace.”

Xcor rendeződött sorsa természetesen kihatással van a társai életére. Kitaszítottakból immár szövetségesekké, üldözöttekből a Testvériség bajtársaivá váltak. Picit ugyan elkapkodottnak és felületesnek érzetem a regény végi csatát, amiben bizonyíthatták lojalitásukat, de azt örömmel fogadtam, hogy nem hulltak automatikusan térdre a király előtt, hanem ragaszkodtak a saját feltételeikhez. Kíváncsi vagyok, vajon a jövőben jobban megismerhetjük-e majd őket, vajon megtalálják-e ők is a feleiket.

“Blay was the reason he breathed, the home he’d never had, the sunlight that powered his earth.”

Hihetetlen, milyen nagyon ki voltam bukva erre a történetszálra! Öt regényt szenvedtem végig ezekért a srácokért, végigizgultam az ikrek születését, kibekkeltem, hogy alig-alig ’látom’ őket a saját sztorijuk óta, erre szinte már a könyv elején félresiklik minden? Qhuinn bekattant, Blay megmakacsolta magát, gyermek elhelyezési vita kerekedett, a kisleányzót pedig elhanyagolta a papája…??? Hogy azt a leborult szivarvégét neki!!! Iszonyatosan mérges voltam, és akkor még finoman fogalmaztam. Szerencsére egy idő után Qhuinn kihúzta a fejét a sejhajából, és egy romantikus nagygesztussal ismét levette párját a lábáról. Annak pedig határozottan örültem, hogy Blay a bajban azért csak a párjához fordult segítségért, s bevallom, imponált kicsit az ultimátum, amit Qhuinn-nek adott.

“My destiny (...) is within my reach.”

Úgy tűnik, közeledvén a Pusztítós jövendölés valóra válásához a történet mozgásban tartásához szükség van egy új gonosz behozatalára, s mivel Xcorék bandája elhagyta a sötét oldalt, Throe evidens választásnak tűnik. Az szintén érthető, hogy a glyméra erejét veszítve nem lehet ellenfél a király számára. Node varázskönyv, fekete mágia, újfajta olajos fekete árnyék? Mi lesz ebből???

“It can be hard to go on when you’re the one left down here.”

Ki gondolta volna, hogy máris reménykedhetünk, hogy a szerelmét elveszített Trez ismét boldogságra találhat? Mondjuk több mint furcsa, hogy ez a lány Selena kiköpött hasonmása. Viszont abból a kevésből, amit megtudhattunk róla, elég szimpatikus. Ráadásul szerintem aranyosak együtt az Árnyékkal, úgyhogy bízom benne, nem hosszú éveket kell várnunk majd, míg rendeződik a kettejük kapcsolata.

“He was the one doing the Dr. Phil bullshit.”

Becsszó, bírom a pasit. Különösen imádom, amikor ha nem is szó szerint, de szívják egymás vérét Rhage-el vagy Lassiterrel. Azonban lassan kezd fárasztani, hogy mennyi regényben szentel különös figyelmet neki az írónő. Megvolt a saját története, volt, amikor azon ment a szüttyögés, hogy neki bizony továbbra is különleges szexuális igényei vannak, kiakadt, amikor az ikertestvére egy emberrel merészelt szerelembe esni. Nem lehetne, hogy lassan már elégedett boldogságba süllyedjen, ahelyett hogy újabb és újabb dráma kerekedjék körülötte? Elismerem, engem irritált a mostani könyvben elővezetett morózus állapota. Hát nem azt imádta Jane-ben, hogy milyen tettre kész és önálló? Hát nem hajlandó volt a szellem doki felvállalni a szélsőséges hálószobai játékokat? Most akkor mi a szentséges mindenható ütött ebbe a vámpírba? Tényleg megint alávetettekkel akar kavarni? Tényleg azon kell aggódnunk, hogy elhidegültek egymástól? Áááá… hihetetlen!

Jah, és végül egy utolsó, döbbent kérdés: Komoly, hogy Lassiterés az Őrző…?

“Who knew it took this much effort to give people a chance to exercise free will.”

Úgy vélem, mostanra már minden Warden olvasó ismeri a dörgést: Tavasszal új kötet érkezik, s utána kérdez-felelekkel egybekötött dedikálást tart az írónő többnyire a Cincinnati béli Millenium Hotel báltermében. Idén sem történt ez másként. S lévén a sorozattal megélt néhány hullámvölgy dacára még mindig eszeveszett nagy rajongója vagyok a Testvériségnek, naná, hogy kíváncsiságtól fűtötten fésültem át a twittert, hol, milyen hírek tűnnek fel.

Az eseményen maga Jennifer L. Armentrout is ott üldögélt a nézők között, a felkonferálás feladatát pedig Steve Berry vállalta el, akinek a felesége nagy rajongója J.R. Wardnak. A legnagyobb bejelentés nem vitás a következő rész címének és központi párjának leleplezése volt:

A 2018. tavaszán érkező, a sorban 16. Fekete Tőr Testvériség kötet középpontjában Sola és Assail áll majd. A címe: The Thief (A tolvaj) lesz.

Emelett persze számos, kisebb-nagyobb információmorzsát elhintett a szerző, amelyek – már meg sem lepődünk – nem épp kristálytiszta kinyilatkoztatások.

A bejegyzés innentől erősen spoiler tartalmú, olvasása csak saját felelősségre!

Nem kétséges, Vishousnek szerep fog jutni a soron következő részben. S bár nem lesz szó Jane fizikai vagy érzelmi értelemben vett megcsalásáról, a helyzet azért igen ronda lesz. Egy hosszútávú kapcsolatban megesik olykor, hogy a felek eltávolodnak kicsit egymástól, de történik majd valami, ami ismét összehozza őket. Szükség van rá, hogy mindketten megtanulják ezt a leckét.

Egy ponton az írónő bevallotta, hogy szerinte V-nek Butch-al kellene lennie, s voltaképp sosem szerette V-t és Jane-t együtt, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy bármi is történni fog a pasik között.

Talán Eddie és Adrian is felbukkanhat ebben a kötetben, bár előbb szinkronba kell kerülniük az idővonalaknak.

Ahogyan az Assail által felszabadított vérrabszolgát, Marchust szintén viszontlátjuk majd.

A kérdésre, miszerint Bitty megkérhetné-e Rhage-t, hogy a sárkánya előjöhessen vele játszani, a válasz az volt, hogy mint apa bármikor megtehet ennyit a lányáért, ám ez ugyanúgy fájdalommal és átmeneti látásvesztéssel járna számára.

Hogy mikor érkezik majd Lassiter saját története? Warden egyelőre nem áll készen, hogy pucéran elképzelje őkelmét, ráadásul a világnak előbb rendeződnie kell, azaz még várnhatunk rá egy darabig.

Lassitert valamiféle egyezség köti az Őrzőhöz, amelynek köze van Mary-hez és Jane-hez. És meglepetés! az angyal képes lenne visszaadni Jane fizikai testét, elvégre mindenható, és mindentudó.

S pont azért, mert tudja, mi következik majd, segítenie kellett a Testvériségnek leszámolni az alantosakkal. Az eljövendőnek pedig határozottan köze lesz Devinához, aki Throe misztikus könyvét használja átjárónak, mivel szüksége van testre és lélekre a visszatéréséhez.

Nalla különleges képességek birtokában van, ezért képes látni az Árnyakat, akiket Throe szabadít rájuk.

A Mhurder visszatértét firtató kérdésre egy még-nem-biztos-mikor volt ezúttal a válasz, illetve azt biztosra állította az írónő, hogy lesz saját könyve. Arra pedig, hogy vajon ő lenne-e Butchék apja, csak egy tessék-tovább-olvasni hangzott el.

Lash visszatérte még mindig szerepel a tervek között.

Az írónő szívesen mesélne picit többet s'Ex karakteréről, s a tervek szerint az Assail könyve béli események kihatnak majd rá is.

Therese nem része a Butch - Manny - Jo rokoni szálnak. S hogy Michale odatartozna-e? Olvassunk...

Selena reinkarnációja Lassiter ajándéka, s majd kiderül, mit volt kénytelen feláldozni azért, hogy ez megtörténhessen. Ráadásul még valaki tisztában lesz ezzel az egészel.

Elképzelhető, hogy a jövőben újabb, balkézről született Hharm (Thorment apja) leszármazottal fogunk még találkozni. Ahogyan új bébik érkezése sem kizárt.

Az Őrző háttértörténetét szívesen elmesélné Warden, már készen van az a jelenet, amely a Vérontóval való találkozását mutatná be.

Az Őrző és Wrath közti szívesség előbb-utóbb fontossá fog válni.

Boo nem egy egyszerű macska, de nem is Darius, hanem maga az Őrző, aki mindvégig velük volt, s tudta előre, kicsoda Beth. Arról viszont, hogy ki fog erre rájönni, még fogalma sincs Wardnak.

A Banditák innentől a sorozat részévé válnak majd, lévén beköltöztek a Testvérekhez. Warden kedvence Syn, aki tutira nem Saxtonban találja majd meg a párját, mert ő másé lesz.

Újabb harcos(ok) beiktatására kerül(het) sor, sőt, az írónő tudja is, ki lesz a soron következő. Idővel akár Xcor egykori bandájának tagjaiból is Testvér válhat most, hogy a szabályok megváltoztak.

Payne számára annál nehezebb használnia az erejét, minnél több időt tölt a Földön. Hogy Manny-ből vámpír lesz-e valamikor? Majd kiderül, de egyszerűen átváltoztatni nem lehet.

Soha senki nem fog rájönni, hogy John voltaképp Darius.

Egyszer fény derül majd a koporsók rejtélyére, ígéri a szerző.

A sorozat folytatása nyitott, J.R. Ward sem szeretne még véget vetni neki. Sőt, egyszer szívesen írna arról, ahogyan a mostani gyerkőcök párra lelnek, talán egy külön sorozatban.

Rhun elképzelhető, hogy a kiképzőprogram tagja lesz. Valaki rákérdezett, lehetséges-e, hogy Saxton és közte szövődjön kapcsolat. A válasz egy majd meglátjátok volt.

Novo Payne-hez hasonlóan erős női karakter lesz az Örökség sorozatban.

Qhuinn bátyja, Luchas, valószínűleg az Örökség sorozaton belül kap majd saját történetet.

Az írónő nem tudja még, melyik Testvérnek jut majd nagy szerep a következő kötetben, mivel az eredeti terv nem úgy sült el, mint azt tervezte.

Az Örökség, a Bukott Angyalokés a Fekete Tőr Testvériség idővonala egyelőre még nem került szinkronba, de az is elérkezik majd.

A bourbon királyainak sodró üteműre tervezett harmadik részében mindent lezár majd az írónő. Utána pedig új sorozatba tervez kezdeni, de erről többet nem árulhat el.

Az esemény hivatalos kivonata.

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Az angol ábécé mindössze huszonhat betűből áll. Az ember azt hinné, hogy ennyiből nem lehet olyan sok mindent csinálni. Az ember azt hinné, hogy az ezek összekeverésével összeállított szavak csak bizonyos mennyiségű érzelmet képesek kiváltani. De ez nem igaz. A lehetőségek száma korlátlan...”

Erre ez a regény az egyik bizonyíték, hiszen zavaros, fájdalmas, mégis gyönyörű érzelmek miriádja bontakozik ki a lapokon: elárultság, harag, remény, megbántottság, vágyakozás, szomorúság, meghatottság, megkönnyebbülés, öröm, szerelem, szeretett; s mind-mind ott van egyetlen nagyszerű történetbe gyúrva.

Mondom ezt úgy, hogy voltaképp elképesztő módon tartottam ettől a könyvtől, mert én és a romantikus sokszögek nagyon nem vagyunk kompatibilisek, és ha mégis összefutunk, hát kellemetlen szájízt hagynak bennem maguk után. Ám el kell ismernem, ezúttal a szerelmi háromszög dacára erőteljes és élvezetes románcot kaptam. Talán abban rejlik a titok, hogy itt nem volt kimondottan hibás fél, nem volt senki, akire igazán bepöccenhettem volna, ’csupán’ a helyzet volt igazságtalan. A helyzet, amely kínzóan valódinak tűnt, s ahol a karakterek gyötrődése teljességgel hihető volt. Még csupán olvasva róla is nehéz volt végigélni, mivel Ridge olyan elbűvölő, nagyszívű és rokonszenves srác, Sydney annyira megértő és támogató, Maggie pedig szintén nagyon szimpatikus és szeretnivaló. Komolyan, szinte szégyelltem magam, amiért egy ponton azt kívántam, ez utóbbi lépjen már ki a képből. Különösen akkor éreztem rosszul magam, amikor kiderült róla az, ami. Csöppet hatásvadász momentumnak tartom, viszont ettől még nem lett kevésbé kínzó az egész.

„A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat.”

Ugyanakkor Colleen javára legyen mondva, olyan egyszerű, megkapó stílussal, csöpögős érzelgősségtől mentesen, ámde mélyen érzelmes húrokat pendítve mesélte el ezt a történetet, hogy azzal képes volt még az én kezdetben vonakodó szívemet is megérinteni. Igen, kár lenne tagadni, hogy sokat bizonytalankodtam. Többször felötlött bennem, akarom-e én egyáltalán ezt a könyvet, akarom-e tudni, mi lesz a befejezése, s akarom-e hogy úgy legyen, ahogyan sejtettem, hogy vége lesz. Miközben vadul drukkoltam Sydney-éknek szenvedtem is, nagyon. Akárcsak a főszereplők. De talán így volt ez jól, mert mindezek után képes vagyok az írónőnek megbocsátani, amiért ezt tette velem. Amiért belerángatott egy szerelmi háromszög történetbe, hogy aztán furmányosan addig játsszon a szívemmel, amíg már nem tehetek ellene, fülig elvesszek ebben a kusza, gyötrelmes, mégis csodálatos románcban.

Az biztos, hogy az Egy nap talán nem egy tucat new adult sztori. Bámulatos utazás, ahol új dolgokat fedezhetünk fel barátságról, hűségről, őszinteségről, a szív kiszámíthatatlanságáról, a lelki társakról és a zenéről. Ó igen, a zene! Micsoda csodálatosan elképesztő ötlet, hogy a regényben született dalok valóban léteznek, valóban meghallgathatóak! Annyit hozzátett az élményhez, imádtam! Szerintem olvasás, majd most, a bejegyzés írása közben legalább hússzor meghallgattam Griffin Peterson albumát. A Maybe Somedayés a Hold On You című dalok pedig kedvencek lettek nálam.

S habár Sydney és Ridge románca szép befejezést kapott, hazudnék, ha nem vallanám be, hogy mint a jó könyvek esetén mindig, még többre vágytam. Épp ezért örömmel fedeztem fel a bónusz epilógust (jelszó: everything), s a tényt, hogy Warren kapott egy önálló novellát. Ő egy fura, kedves, gondoskodó, otromba nagy mackó, akit még a disznó pornómániája dacára is képtelenség nem kedvelni, így alig várom, hogy olvashassam a Maybe Not című szösszenetet.

Kedvenc idézet:

„Senki sem ura a szívének. Csak a tetteinket irányíthatjuk…”

Könyvinfók:

Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző Fordító:Barthó Eszter ISBN: 9789633999387 392 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Egy nap talán 1.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Ridge Lawson (24) & Sydney Blake (22)
Hol? Austin (Texas)
Érzékiség? 99%-ban ártatlan
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

04.10. - Angelika blogja

04.11. - Deszy könyvajánlója
04.12. - MFKata gondolatai
04.13. - Könyvvilág
04.14. - CBooks
04.15. - Dreamworld
04.16. - Sorok között
04.17. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán találtok egy-egy képet, rajta egy dal címével és annak előadójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni őket, és a helyes megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába (pl.: Avril Lavigne: Bad Girl). Ha a dekódoláshoz segítségre lenne szükségetek, a BlogturnéKlub oldalán találtok egy daktil abc-t.

a Rafflecopter giveaway

Graham Russell és én nem voltunk épp egymásnak teremtve.
Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt. Én álmodoztam, míg ő rémálmok között élt. Én sírtam, míg neki nem maradtak már könnyei.

Ám az ő dermedt szíve és az én nyughatatlanságom ellenére akadtak közös pillanataink. Pillanatok, amikor összeakadt a tekintetünk, és megpillantottuk egymás titkait. Pillanatok, amikor az ajkai megízlelték a félelmemet, és én magamba szívtam a fájdalmát. Pillanatok, amikor elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni. Ezek a pillanatok tartottak minket felszínen, de amikor a valóság bekopogtatott, súlya a földre kényszerített minket.

Graham Russell nem tudta, hogyan kell szeretni, mint ahogyan én sem. Mégis, ha ismét esélyt kapnék, újra szerelembe esnék. Vele, örökre. Míg ha arra ítéltettünk is, hogy a földre zuhanjunk.

"Every word you have ever written becomes my new favorite story."

Merem állítani, hogy az Az vagy nekem sorozat elképesztően csodálatos, és ez a jelző a negyedik, s egyben utolsó kötetre szintén igaz. Brittainy C. Cherry ismét csak bámulatosat alkotott. Bár maga a románc teljességgel különbözik a korábbi kötetekétől, ám a szavak, amelyekkel azt elénk tárta az írónő ezúttal sem voltak kevésbé lélegzetelállítóan gyönyörűségesek.

"Perhaps I'm one of those novels where you have to keep turning the page until the very end to understand the meaning."

Igen, a Gravity of Us káprázatos lett. Teljesen a hatása alá kerültem, elgondolkodtatott és kész érzelmi áradatot zúdított rám. Volt, hogy bosszantott, akadt rész, ahol aggódtam, sírtam, meg nevettem rajta, és szép észrevétlenül beleszerettem. S nem ám csupán a főhősbe, nem bizony. A teljes szereplőgárda ellopta a szívemet, olyan valóságosak és élettel teliek voltak. A barátaimmá, családtagjaimmá váltak azokra a röpke napokra, míg a regényt olvastam.

“We weren’t supposed to fall for one another, she and I. Yet it seemed gravity had a way of pulling us closer.”

Az itt egymásra találó szerelmesek, Graham és Lucy, kezdetben egymás totális ellentéteinek tűntek. A férfi töprengő és zárkózott volt, a lány pedig derűs és jó kedélyű. Ugyanakkor mindketten túléltek már néhány megpróbáltatást, s mindkettejüknek hatalmas szíve volt. Csakhogy míg Lucy-é tárva nyitva állt mindenki előtt, addig Grahamé mintha elfelejtette volna, hogyan is kell érezni. Egy különös helyzet és a véletlen sodorta őket egymás mellé, s hogy, hogy nem, lassacskán kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük, amely végül egy picit zavaros, de határtalan szerelemben teljesedett ki. Én pedig imádtam minden pillanatát, minden hullámhegyét és völgyét ennek az érzelmes utazásnak!

"...real love took time. Real love took work. Real love took communication. Real love only grew if those involved took the time to nurture it, to water it, to give it life."

Így aztán mindenkit arra bíztatok, adjon esélyt ennek a könyvnek. Ígérem, megéri. Mert ez a varázslatos történet maga a remény, a szeretett és a szerelem.

Kedvenc idézet:

“This life is short, and you never know how many chapters you have left in your novel (...) Live each day as if it’s the final page. Breathe each moment as if it’s the final word. Be brave...”

Zene a könyvben:

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Kezdetben csak barátok voltunk. Aztán lakótársak. Most pedig még többet szeretnék...
Mit is mondhatnék Chess Copperről? Az a nő képes térdre kényszeríteni, ez már ismeretségünk ötödik percében világossá vált. Persze ezen senki nem lepődött meg jobban, mint én magam. Mert ez a csípős nyelvű nőszemély, akit a csapatunk éves jótékonysági naptár fotózásra béreltek fel, csöppet sem hasonlít a nőkre, akikkel eddig jártam. Ráadásul folyton ellentmond nekem. Ugyanakkor, ha vele vagyok minden nyomás eltűnik, és ismét szórakoztatóvá válik az életemet.
Szeretném jobban megismerni, közel akarok kerülni hozzá, még ha ez rossz ötlet is.
Chess tartós kapcsolatra vágyik, én viszont csak az egyéjszakás kalandokat ismerem. Ám amikor az otthona a tűz martalékává vált, muszáj volt a segítségére sietnem, és meghívnom magamhoz. így lettünk lakótársak. Barátok extrák nélkül. Csakhogy egyre nehezebb visszafogni magam. Minél tovább élünk együtt, annál világosabbá válik számomra, hogy ő lett a mindenem.
Most már csak valahogy arról kellene meggyőznöm, hogy nagy játékos hírnevem ellenére adjon esélyt kettőnknek.

Mivel a Hot Shot nem az első Kristen Callihan olvasmányom, tisztában voltam az írónő lenyűgöző tehetségével. Mégis meglepett, hogy milyen könnyedén és teljesen levett a lábamról ez a regény.

"Tell me again that I'm a bad bet. Because I can't wait to prove you wrong."

Igazából minden megvan benne, amitől egy könnyed és kényeztető románc nagyszerű lesz. A szöveg gördülékeny, a történet pedig jó ütemben alakul. Tartogat egy ici-pici drámát, sok-sok szellemes és játékos civódást, s ráadásnak egy csöppnyi tüzes rosszalkodást.
A főszereplők káprázatosak és jól megrajzoltak. Nem csupán azt élveztem, amikor együtt voltak színen, de a belső monológjaik szintén mosolyra késztettek. Mindketten huncutságra hajlamosak, elbűvölőek és szexisek, s mindemellett van egy sebezhető, érzelmes oldaluk is. Egyszerűen muszáj volt imádnom mindkettejüket! Mert őszintén, ki ne szeretne egy saját Finnt magának? Mármint a pasas egy vadítóan dögös sportoló, aki történetesen vicces és édesen gondoskodó. A szívemnek esélye sem volt, játszi könnyedséggel hódította meg. Chess pedig ugyancsak roppant szimpatikus karakter. Eszes, karakán és közvetlen hősnő, tökéletes és méltó párja Finn-nek.

Volt egy pont, amikor valami ismeretlen figura jól belegyalogolt a szerelmespárunk egyik meghitt pillanatába, majd az engedélyük nélkül elkezdte őket fotózni. Gondoltam, most jön az a pillanat, amikor a főhős átmegy védelmező alfába. Ám nem így esett, s én nem is lehetnék boldogabb, amiért az írónő kihagyta ezt a klisét. Nem volt itt semmi tesztoszteron fűtötte aggreszívkodás, helyette Finn okosan, lefegyverző kedvességet és udvariasságot használva oldotta meg a helyzetet. Mondanom sem kell, ezzel csak újabb jó pontot szerzett nálam… no nem mintha nem olvadoztam volna tőle már addig is.

Persze ha egészen őszinte és objektív akarok lenni, akkor megemlítem, hogy talán kissé kiszámítható, s imitt-amott tán’ túldramatizált a sztori. Ugyanakkor én úgy elvesztem a lapok között és annyira jól szórakoztam, hogy számomra ez egy közel hibátlan könyv volt. Csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek.

Kedvenc idézetek:

➀ “Physical beauty is nothing more than an appealing package to gaze on. What's below the surface is so much more interesting.”

➁ “I am not defined by what I lack but by who I am as a whole.”

➂ “Some things you don't take a picture of (..) You live them.”

Zene a könyvben:

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Preston Drake vonzó és megnyerő, ráadásul egy igazi rosszfiú. Nem okoz neki gondot, hogy bármelyik nőt az ujjai köré csavarja, és ezt ki is használja. Tipikusan olyan srác, akitől egy okos lány távol tartja magát. De valóban ez az igazi énje? Amanda Hardy szíve már egy jó ideje vadul dobog a bátyja haverjáért, Prestonért. De a lány azt kívánja, bárcsak ne remegnének meg a térdei minden egyes alkalommal, amikor meglátja a fiút. Gyűlöli, hogy a szíve őrült iramban kezd verni, valahányszor Preston megereszt felé egy mosolyt. Nem tud ellenállni neki. Az ismerősök aggódva figyelik az eseményeket. Senki sem akarja, hogy együtt legyenek. Sem Amanda bátyja, Marcus, akinek a házassága lassan menthetetlenné válik, sem Preston haverjai. Túl sokat tudnak a srác sötét oldaláról. Még maga Preston is tudja, hogy nem elég jó a lánynak. Mindennek ellenére Amanda mégis úgy érzi, több van amögött, amit Preston mutat a világnak, és elhatározza, felfedi, milyen titkok rejtőznek a csábító, kék szemekben - titkok, amelyek megmagyarázhatnák a tetteit.

Abbi Glines újra és újra elcsábít, de minduntalan kétségek közt hagy. Termékeny szerző, ráadásul szuper jó ötletekkel, de a kivitelezés általában olyan hmmm, egynek elment, de azért lehetett volna ez jobb is módon sül csak el. S ettől én bizony morgós leszek. Hiszen ott van benne a lehetőség, hogy a gyorsan fogyasztható, kis kényeztető limonádét megtöltse valódi fajsúlyos mondandókkal, de mintha visszarettenne attól, hogy igazi mélységet vigyen a regényeibe. Elgondolkodtató társadalmi problémákat és élethelyzeteket vet fel a történeteiben, ám aztán nem fektet elég hangsúlyt rá, hogy ki is fejtse ezeket a kényes témákat. Annyira csak a rózsaszín románcra koncentrál, hogy az, amitől valóban emlékezetessé válhatna egy-egy kötete, egyszerűen a háttérbe szorul, és menthetetlenül elsikkad.

Sajnos mindez a Te vagy nekem a jelen esetén is fájdalmasan igaznak bizonyult.

„Hogy szerethetsz valakit, akivel soha nem lehetsz teljesen őszinte?”

A főhős, Preston családi háttere borzalmas. Az apja már régen lelépett, az anyja nem foglalkozik a gyerekeivel, helyettük az ital és a drog kötik le minden figyelmét. Ám mivel srác jó a baseballban, esélyt kap arra, hogy kitörjön a lepukkant lakókocsi parkból; ösztöndíjat nyer az állami főiskolára. S bár ez megoldja a tandíját, a lakhatást és egyéb költségeinek fedezetét magának kell előteremtenie. Arról már nem is szólva, hogy ő az egyetlen, aki őszintén törődik három fiatalabb testvérével, nem csupán élelmet vesz nekik, de ő gondoskodik a ruházkodásukról, sőt, még a fogszabályzásukról is. Ennyi pénzt egy jó főállással is nehéz előteremteni, nem még ha tanulás és edzés mellé kellene beszorítani valami kisegítő melót. S egy alabamai kisvárosban ugyan mi jövedelmezhet ennyit? Összeköttetések nélkül két választása marad: a drogok vagy a szex. Egyik sem jó választás, de Preston tette, amit tehetett. S őszintén? Persze, taszít mindaz, amit bevállalt, de voltaképp nem tudom hibáztatni, hisz nem egy flancos telefonért vagy menő cuccokért tette azt, amit. Szóval ez, ami voltaképp a karakter háttértörténete, s az egyik – leleplezendő titok – konfliktus alapja nekem iszonyatosan tetszett. Csak ugye az a fránya kidolgozatlanság. Volt egy kis féltékenykedés, némi megütközés, majd egy húszáros pikk-pakk megoldás, hogy minden napsugarasan happy lehessen a végén. Na, ez már csöppet sem nyerte el a tetszésemet.

Félreértés ne essék, nem vártam én egy Háború és béke hosszúságú elmélkedést, de véleményem szerint ez a téma megérdemelt volna némi lelkizést. S ha már az érzelmek! Kérem szépen, tőlem nagyobb rajongója aligha lehet a jó útra tért playboy vagy a bátyám legjobb barátja típusú románcoknak, de könyörgöm, Amanda miért is volt úgy belezúgva Prestonba? A csini pofi és sajtreszelőt megszégyenítő has egy dolog, de nem láttunk incselkedés, beszélgetést, egymás őszinte megismerését. S ez azért zavart. Nagyon. Pláne, ha hozzávesszük hősünk csapnivaló alakítását az első közös alkalmukkor. Értem én, hogy erősen ittas volt, a lány meg tapasztalatlan, node akkor is… S itt érkezik a harmadik ’vádpont’ a szerzővel szemben. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, miért favorizálja ennyire Abbi a szereplői italozását.

„Boldoggá tett. Mellette kevésbé volt nyomasztó a sötétség.”

Hogy akkor mégis miért érdemes kézbe venni ezt a könyvet? Ahogy már említettem, olvastatja magát, könnyed és habos kis rózsaszín románc némi érzékiséggel meghintve, amely ha csak érintőlegesen, de azért felvet néhány napjainkban nagyon is valós problémát.

Zene a könyvben:

Könyvinfók:

Abbi Glines
Kiadó: Maxim Fordító:Sárossy-Beck Anita ISBN: 9789632617336 350 oldal, füles, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat:Sea Breeze 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Preston Drake (22) & Amanda Hardy (18)
Hol? Sea Breeze (Alabama)
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

04.20. - Angelika blogja
04.21. - Kelly & Lupi olvas
04.22. - CBooks
04.23. - Dreamworld
04.24. - Könyvvilág
04.25. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Abbi Glines meglehetősen termékeny szerző, számos édesen romantikus sorozattal kényeztette már olvasói lelkét. De vajon sikerül-e ráismernetek egy-egy szériára a blogturné hat állomásán közreadott nyomok alapján? A főszereplő srácok nevei alapján a sorozatok elnevezéseit várjuk a válaszokban.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Rush | Woods | Grant | Tripp | Mase | Captain | Dean

a Rafflecopter giveaway