Mariana Zapata: Lukovtól, szeretettel

Az ostoba előítéletek buta döntésekre késztethetik az embert. Én például mindig kicsit művinek és hivalkodónak gondoltam a műkorcsolya világát, ezért képes voltam évekig halogatni a From Lukov With Love olvasását. Így utólag persze már tudom, hogy mekkora szamárság volt ez részemről, hiszen egy olyan regényre mondtam sokáig nemet, amelyet aztán az elejétől a végéig imádtam, s be kell vallanom, most már picit más szemmel nézek a jégtáncosokra is.

Így, jó pár könyvén túl talán már meg sem kellene lepődnöm, hogy a lassú izzás koronázatlan királynője újfent elvarázsolt a szavaival. Ismét nagyszerű, a sport világában játszódó, csendes lassúsággal kibontakozó, szépen kidolgozott, utálatból-barátság-majd-szerelem sztorit alkotott. Hiába az egy nézőpontú elbeszélés, a sok belső monológ és számos ismétlődő szófordulat, engem teljesen magával ragadott a szöveg, jóleső otthonosságot érezve merültem el a történetben, és észrevétlen gyorsasággal elfogyott a majd’ 600 oldal. Igaz, hogy nem voltak eszméletlen nagy drámai összeveszések és kibékülések, vagy vadul szenvedélyes lepedőszaggatások, mégis imádtam az apró gesztusokon át az állhatatos szerelemig vezető út minden fejezetét. Az összes mély pillantást, minden érintést és ölelést, a mélyülő bizalmat és a csókokat, no meg a tökéletesen időzített vallomást. Az epilógus pedig igazi kényeztetés volt a szívemnek.

Hogy is ne lett volna, hiszen a főszereplő páros teljesen meghódított. Abszolút meg tudtam érteni Jasmine bizonyítani akarását, eszméletlenül tiszteltem a határozottságát és minden nehézséget leküzdő kitartását, emellett megindítónak találtam azt a mély szeretetet, amely a családtagjaihoz fűzte. Ivánt először csak érdeklődve szemléltem. Figyeltem minden rezdülését és mondatát, mert meg akartam fejteni ezt a látszólag roppant arrogáns, jéghideg figurát. Aztán amikor világossá vált, mennyi melegség van benne, mennyire érti, elfogadja és támogatja Jast, s pláne, hogy milyen régóta vonzódik már hozzá, úgy olvadtam el tőle, mint csokoládé a tűző napon. Szóval naná, hogy vadul drukkoltam ezért a két odaadó, makacs lükéért. Ami számomra meglepő volt, hogy nem csak romantikus értelemben szurkoltam nekik. A fárasztó, néha sérülésekkel járó edzések, a kemény felkészülés, no meg a frusztráló nehézségek szemléletes leírásával elérte az írónő, hogy nagyon akarjam, hogy végre Jasmine is - kiváltképp Ivánnal együtt - begyűjthessen egy érmet.

Egyébként ahogy Mariana Zapata valamennyi írása, úgy ez is önálló, kerek egész. Ugyanakkor az hűséges olvasók tudják már, hogy apró kapcsolatok feltűnnek itt-ott a lapokon. Például mostani hőnőnk egyik nővére a Kedves Aaronban megismert Ruby, akit csudajó volt viszontlátni boldog feleség és anyaként. A másik „vendégszereplés” viszont nekem már kevésbé volt szembetűnő. Ha a Könnyűszerrel halloweeni partiján nem vett volna részt Jasmine és Ivan, biztosan elsiklok afelett, hogy itt és most ama bizonyos sportmagazin borítóján nem más futball játékos feszít, mint Zac.