Quinn visszajött. Nemcsak itt van a városban, hanem ráadásul pont az alattam lévő lakásba költözött. És olyan jól néz ki, hogy legszívesebben felfalnám. Tehát legjobb, ha távol tartom magam tőle. De képtelen vagyok.A szex lélegzetelállító (szerintem a ház alapzata is belereng), de Quinn nem fog átverni – ezúttal nem.
A marketinges tanulmányaim és a reklámszakmában eltöltött öt év megtanított arra, hogy az „igaz szerelem” csak tündérmese, amivel rúzsokat, gyémántot és parfümöt adnak el. A valóságban nem létezik.
Quinn szerint tévedek, és ezt be akarja bizonyítani.
Szerintem őrült, így állok elébe a kihívásnak. Lehet, hogy ezzel követem el életem legnagyobb hibáját?
A nyár közepén, amikor a nap forrón, hétágra süt és legszívesebben a lábunkat vízbe lógatva hűsölünk, én a magam részéről nem vágyom fajsúlyosabb olvasmányokra, inkább a könnyed, pörgős, kis szórakoztató sztorikat részesítem előnyben. Szerencsére Melanie Harlow Édes szívtipró című írása pontosan ilyen.
„… van olyan, hogy találkozol valakivel a múltadból, és mintha hazaértél volna.”
Ez az egyszerre édesen érzelmes és érzékien erotikus, nem túl mély, ámde szépen kidolgozott regény gyorsan olvastatta magát. Az írónő nagyszerűen vegyíti a meghitten romantikus vagy épp egymásnak megnyíló, lélekfeltáró pillanatokat a szenvedélyes fantáziák perceivel. A mesélési stílus gördülékeny, a szövegezés sallangoktól mentes, a cselekmény pedig nélkülözi a fölös kitérőket vagy holtjáratokat. A kettős nézőpont nem csupán bepillantást nyújt mindkét főszereplő gondolataiba, de érezteti a köztük tomboló izzást, valamint ügyesen megmutatja Jamie érzelmi fejlődését is. El kell ismernem, nincsenek eszméletlen fordulatok vagy nagy kalandok, még csak azt sem állíthatom, hogy az alapsztori újítóan egyedi lenne, viszont sok apró részlete teszi szerethetővé. Egy csendesen ellazító, kellemesen jóleső olvasmánnyá.
Két dolgot azért szeretnék kiemelni, amelyek az én szememben pozitív üzenetük miatt hatalmas piros pontot értek. S a mulatságos az, hogy mindkettő a hősnőhöz kötődik annak ellenére, hogy a főhőst, Quinnt, sokkal fesztelenebb, mégis felnőttebben viselkedő és szerethetőbb személyiségnek találtam. Az egyik, ami igazán a kedvemre való volt, hogy Jamie milyen forró vérű, egészséges szexuális fantáziájú és étvágyú, ’nem félek kimondani és kikövetelni azt, amire vágyom’ típusú hősnő. Tini korától szerelmes volt a bátyja legjobb barátjába, és amikor az nem lépett, saját kezébe vette a kezdeményezést. Majd mikor kudarcba fulladt az ügy, esze ágában sem volt megbántott szűzként kornyadozva besavanyodni, helyette tovább lépett, élte az életét, kereste a szerinte elérhető testi boldogságot. A második dolog, ami nagyon tetszett, hogy miután Jamie rádöbbent, talán nem is olyan reálisan, sokkal inkább zúzódásoktól elhomályosult érzelmi szűrőn át tekintett a szerelemre és párkapcsolatokra, nem félt terápiás segítséget kérni.
A könyv egyébként az After We Fall sorozat első darabja, de nyugalom, önállóan olvasható, kerek egész. Az idehaza már megjelent második rész, a Mindig van tovább Jamie egyik jó barátnője, Margot története, a harmadik kötet – If You Were Mine - pedig egy másik barátnő, Claire boldogságra találását meséli el. Remélem, mihamarabb sor kerül annak a magyar kiadására is!
♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!