| Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek. Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni. Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében. |
Ez a könyv… *sóhaj*… ez egy csoda! A gondolatok és érzelmek kis ékszerdoboza, amely teljesen elvarázsolt és mindörökké a részem marad. Hiszem, hogy méltán kapott annyi elismerést és irodalmi díjat.
„… az élet nem mindig logikus…”
Emlékszem, jó féléve már, hogy ő és én a tumblr-ön összefutottunk, amikor mintha napjában tucatnyi idézete tűnt volna fel a frisseim között. Megakadt a szemem a meghökkentően hosszú címen, elgyönyörködtem a borítóban, végül rákerestem a fülszövegre, ami el is döntötte a kérdést: közelebbi ismeretséget kell kötnünk. S micsoda fintora a könyvmoly létnek! Napokkal azután, hogy a bookdepository csomagja befutott, adódott a lehetőség, hogy a készülő magyar kiadást olvashattam. Így lett számomra ez egy duplázott élményű regény. Viszont csöppet sem bánom, mert eredetiben és fordításban egyaránt levett a lábamról.
„Mindenkinek szüksége van egy barátra.”
Az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanönelemző tinédzser történet két, 1987-ben a texasi El Pasóban élő, mexikói-amerikai fiúról. Az identitás és szexualitás felfedezéséről, egy barátság és egy szerelem születéséről szól, valamint arról, hogy egy lelki társ elérheti, hogy másként tekints önmagadra, és változásra buzdíthat. Ari csendes, kissé talán morózus fiú, akinek az édesapja harcolt a vietnami háborúban, az édesanyja tagadásban él, a bátyja pedig gyilkosság miatt börtönbüntetését tölti. Dante beszédes, okos és gondoskodó, sokkal könnyedebb srác, aki vidám otthonban növekszik. Ám annak ellenére, hogy kettejüknek merőben más a habitusuk és a világképük, szoros barátság szövődik közöttük, amiből talán más is lehet...
„Néha úgy gondoltam, hogy tizenöt évesnek lenni a legnagyobb tragédia mindközül.”
Aristotle és Dante. Micsoda súlya van ennek a két névnek, nem? Ugyanakkor, lévén mindkét, a felnőtt lét kapujában álló fiú hajlamos a nagy gondolatokra és csöndes filozofálgatásra, szerintem tökéletesen illenek hozzájuk ezek a beszédes nevek. Kettejük sztorija végtelenül egyszerű, elképesztően emberi, voltaképp csavaros, nagy történés nélküli, mégis megkapóan gyönyörű. A lírai sorok között sok mély, komoly gondolat kapott helyet, de az egész mégis könnyen olvasható maradt, engem csak úgy vittek magukkal a szavak.
„… az igazságot ki is kell mondani.”
Mindvégig Ari volt a narrátor, s a könyv szövege mintha az ő szótlanságát tükrözte volna. A mondatok rövidek, lényegre törőek voltak, az igazi mondandó és az érzelmek sokszor a ki nem mondott szavakban bújtak meg. Bár nem naplószerű a szerkezet – ahhoz túl sok a párbeszéd -, a hol rövidebb, hol részletesebb és hosszabb visszatekintések bennem olyan hangulatot keltettek, mintha csak az ő emlékeit olvasnám. Ám ennek ellenére Dante ugyanúgy szervesen jelen volt a regényben. Megismerhettük őt is és a benne bekövetkező változásokat. Nagyszerű ellenpontja volt Arinak a maga lazaságával.
„… az egész annyira gyönyörű volt és szédítő és… nem is tudom… ráébresztett, hogy van bennem valami, ami igenis értékes.”
Készséggel elismerem, fölöttébb más, mint azok a történetek, amelyeket általában választok, de kivételes és erőteljes regény, s ezért szerintem megéri bizalmat szavazni neki. Őszinte, szívmelengető és értékes szórakozás. Mert elgondolkodtat, ahogyan az elfogadásról, a barátok és család fontosságáról, a félelmeink bevallásáról tanít, ahogyan meglepő természetességgel feszegeti a faji és nemi sztereotípiákat. S teszi mindezt költői, mégis tiszta és egyszerű stílusban.
„Szörnyűbb dolgok is vannak a világban, mint hogy egy fiú a fiúkkal szeret csókolózni.”
Rengeteg mindent imádtam ebben a könyvben! Tetszett, hogy az irodalom mennyire szerves része volt a történetnek. Tetszett, hogy a szülők igazán jelenlévő, és valódi személyiséggel rendelkező karakterek voltak. Tetszett, hogy Ari és Dante barátsága ennyire életszerű volt. Akadt, amiben nem értettek egyet, vitáztak, megharagudtak egymásra, de végül csak visszatértek a másik mellé. Való igaz, hogy elhangzott ugyan néhány szitokszó, a srácok kipróbálták a sörivást és a füvezést, s persze néhány csók is elcsattant (még két fiú között is)… mégis azt gondolom, ez egy olyan könyv, amit szívesen adnék a tizenéves korosztály kezébe. Mert különleges.
A regényben említett dalok:
Könyvinfók:
| Műfaj: ifjúsági Sorozat:önálló kötet Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Aristotle nézőpontú Ki? Angel Aristotle Mendoza & Dante Quintana Hol? El Paso Mikor? 1987. Lezárás? boldog #Kulcsszavak: tinédzser, barátság, homoszexualitás, csók, gyűlölet bűncselekmény, támogató családi háttér, kiskorú italozás, droghasználat, gyilkosság, depresszió, tettlegesség, happy end, káromkodás, családi titkok |
11.20. - Dreamworld
11.22. - Deszy könyvajánlója
11.24. - Angelika blogja
11.26. - Media Addict
11.28. - Letehetetlen
Nyereményjáték:
Minden állomáson megtaláljátok egy-egy híres görög gondolkodó nagy mondását (számmal jelölve), valamint egy másik bölcsről készített szobor fotóját (betűvel jelölve). A ti feladatotok az, hogy a híres mondatot összepárosítsátok a filozófusa képével.
Például ha az első állomás idézete az, hogy “A kocka el van vetve.”, a negyedik állomáson pedig megtaláljátok Julius Caesar képét, akkor a helyes válasz: 1D
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
3. idézet:„Az emberek jellemük szerint lesznek olyanok, amilyenek, de tetteik szerint lesznek szerencsések vagy ellenkezőleg.”